Szerző: VÁRKONYI BENEDEK
2021.12.10.
A belarusz erdőkben fölháborító dolgok történnek. Kiszolgáltatottakat használnak föl, úgy akarnak velük játszani, mint sakkozó a figurákkal. A menekülők közül több mint tízen meg is haltak. Emögött gonosz szándékot látunk. Ám ez csak a távoli fölháborodó nézőpontja, miközben ezzel alighanem a jognak is kezdenie kell valamit. Ha ugyan ezt nem csak a naiv, de igazságot kereső gondolja. Nagy Boldizsár nemzetközi jogász, a CEU tanára ezért ennél sokkal összetettebbnek látja a belarusz–lengyel határ mai világát.
– A belarusz–lengyel határon zajló történéseket nagyon sok szögből nézhetjük. Ahány szög, annyi látásmód. Meg lehet mondani, hogy mi történik ott? És kik a lengyel határon lévők: menekültek, „migránsok” vagy bevándorolni akarók?
– Ezt nem lehet objektíven megmondani, mert akik erről beszélnek, azok más és más keretbe helyezik az eseményeket. Egészen más képet kapsz, ha Ursula von der Leyennek hívnak, ha a Human Rights Watch helyi megfigyelője, esetleg egy lengyel riporter vagy. Ezért ezek az értelmezések teljesen összeegyeztethetetlenek. Én a te interjúalanyodként, aki elsősorban menekültüggyel foglalkozik és általában a menekültek oldalán áll az államokkal szemben, azt a történetet kínálom, amelyet az összes menekültügyi szakember barátom kínálna. Ez abból indul ki, hogy ezek az emberek – legalábbis jelentős részük – menedékkérők; azt állítják, hogy életük tényei menekültté teszik őket, mert jól megalapozott a félelmük, hogy ha visszatérnek az országukba, akkor üldöztetés vagy egyéb súlyos hátrány, például embertelen bánásmód éri őket. Ezért jogosultak a védelemre. Ez a védelem nem feltételes, nem adomány, mert a nemzetközi jog szerint az államok kötelessége elismerni azt, ha valaki menekült. Tehát jogilag menedékkérőként megy bele az eljárásba, de ténybelileg menekült...
AZ ÉS 2021/49. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.