SZÁMVETÉS AZ ORBÁN-KORMÁNY UTOLSÓ ÉVÉRŐL

HÍRKLIKK
Szerző: PETSCHNIG MÁRIA ZITA
2021.12.19.

A világjárvány sújtotta 2020 után az idei esztendőre nézve, eleve jobbra lehetett számítani. Már csak azért is, mert tavaly év végére megvolt az oltóanyag a vírussal szemben, ezért mérsékelhetőnek tűntek a lezárások. A mély visszaesést követően mindenki növekedést, foglalkoztatás-bővülést várt úgy, hogy közben az infláció sem erősödik érdemben. Olyan 2021-re elfogadott költségvetéssel jöttünk át erre az évre, amelyben öt százalékot közelítő GDP-többletet és három százalékos inflációt feltételezett a kormány, amellett, hogy a fiskális politika rendbetételét is kilátásba helyezte: három százalék alatti államháztartási hiányt és 70 százalék alá szorított államadósságrátát ígért. A jegybank tavaly decemberi prognózisában is javuló államháztartási hiányráta szerepelt a külső deficitek csökkenése mellett és az, hogy 2021-ben erősödik Magyarország külső finanszírozási képessége (vagyis, hogy mi tudunk hitelezni másoknak!) Tudjuk, hogy kellő ügyességgel a gazdaságról szóló számokkal bármit igazolni lehet, a példátlan sikereket éppen úgy, mint a legborúsabb kilátásokat. Közelebb juthatunk a valós folyamatok természetéhez, ha nem kiragadott adatokkal dobálódzunk, hanem megpróbáljuk az év egészére érvényes folyamatokat a maguk összefüggéseiben végiggondolni.

Ebben az írásban erre teszek kísérletet, azt mutatom be fő vonalakban, hogy az év eleji reményekhez képest miként alakultak a tényleges történések. Az áttekintés a járványhelyzeten túl a régóta elfogadott, alapvető makroökonómiai mutatók (növekedés, külső és belső egyensúly) tükrében történik...

ITT OLVASHATÓ