SEGÍTHETNEK-E RAJTUNK A TÉNYEK EBBEN AZ ŐRÜLT VILÁGBAN?

QUBIT
Szerzők: BÁRDOS DÁNIEL, TUBOLY ÁDÁM TAMÁS
2021.12.03.

Kevés közhelyesebb kijelentés létezik manapság annál, mint hogy „az igazság utáni” korszakban, az „alternatív tények” világában élünk. A „post-truth”, és az „alternative facts” talán több alkalommal is az év kifejezései lettek, rengeteg szakkönyv, népszerűsítő kötet és előadás tárgyai voltak az utóbbi években. Vajon mit tud mindehhez hozzátenni egy újabb, közérthető stílusban megírt kötet?

Åsa Wikforss svéd filozófus legújabb műve, ami nemrég a Typotex kiadó gondozásában jelent meg magyar nyelven Alternatív tények és a tudás ellenségei címmel, nem csak egy a többi, ránézésre hasonszőrű könyv között. A szerzőnek van egy víziója, egy története, amivel, noha sok pontján vitatható, mindenképp kiemelkedik a szokásos „merj gondolkodni!” és a „jaj, a csúnya politikusok!” típusú gondolatmenetek közül.

A kötetnek három fő csapásiránya van, amik végül több ponton is találkoznak. Egyrészt ott az ismeretelméleti kérdéskör, ami a tudás és a meggyőződés különbségére hívja fel a figyelmet. Másrészt van egy pszichológiai, kognitív tudományi vonulat, ami az emberi értelem működésének külső befolyásait és belső hibáit tárgyalja, és végül helyett kapott a kötetben egy oktatáskritikai szál is. Miről is szólnak ezek, és mi a közük egymáshoz?

A tudásrezisztencia és a tények című első két fejezetben a szerző a szerző az ismeretelmélet néhány klasszikus fogalmát és problémáját vezeti be: mi is a tudás, és hogyan tehetünk rá szert? Ez a látszólag egyértelmű kérdés a nyugati hagyományban már Szókratész óta, tehát 2500 éve foglalkoztatja a filozófusokat, ennek ellenére mindenki által elfogadott válaszok mindezidáig nem születtek. (Egyesek szerint éppen ezért jó és izgalmas a filozófia, mások szerint éppen ezért rossz és haszontalan a filozófia. Bárcsak legalább abban lenne konszenzus, hogy miért rossz a filozófia!)...

ITT OLVASHATÓ