SANIOR PARS

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: DEÁK DÁNIEL
2021.12.10.

Korábban megjelent már egy cikk e lap hasábjain, amely a jogfolytonosság és a jogi formatisztelet fontosságát hangsúlyozta (Alkotmányos puccsok, ÉS, 2021/26., július 2.). Ebben az írásban a lex Zétényi ügyben hozott alkotmánybírósági határozatra (11/1992. [III. 5.] AB) figyelemmel ér­vek olvashatók amellett, hogy ha egy új rendet a választásokon – eset­leg – győztes, de a parlamentben csak egyszerű többséggel ren­del­kező demokratikus ellenzék nem a régi rendre vonatkozó szabályok betartásával kíván bevezetni, akkor a változtatás sem legális nem lesz, sem pedig legitim. Ezen a nyomvonalon haladva az is megkérdezhető, hogy – figyelembe véve a magyar társadalom mély megosztottságát – helyes lehet-e az elmúlt hetekben hangsúlyossá vált újraalkotmányozás gondolata.

Felvethető a kérdés: jó-e, ha mégoly demokratikus politikai akarat alkotja a jogot, vagy nem jobb-e a társadalomnak, ha a keletkező jog alulról építkezik, és belesimul egy meglévő rendbe, amelyben a jog ismert és hozzáférhető lesz mindenki számára, még ha sok tekintetben bírálhatjuk is annak egyes megoldásait. A létező joggyakorlat messzemenően nem azonos azzal az autokratikus uralmi struktúrával, amelyet a jelenlegi hatalom a magyar társadalomra kényszerített.

Az újraalkotmányozás ellen állást foglalni még akkor is észszerűnek látszik, ha a jelenleg hatályos Alaptörvény ideológiai terheltségére gondolunk, és különösen tudatában vagyunk az emberi méltóságot sértő rendelkezéseinek. Mégis megkockáztatjuk: az Alaptörvény tartalmaz megőrzendő elemeket, például azért, mert abba a megelőző jogállami alkotmánybírósági gyakorlat számos helyen, de különösen az alapjogvédelem terén beépült. Egy demokratikus irányultságú joggyakorlat újraalkotmányozás nélkül is kiemelheti, ami az alapjogvédelem és a hatalmi szerkezet kiegyensúlyozottsága szempontjából fontos, és lényegében spontán módon halott betűvé teheti (desuetudo), ami az itt jelzett értékeknek ellentmond.

Az alábbiakban abból a bölcsességből indulunk ki, amelyet már Kölcsey is felidéz Országgyűlési naplójában (1833. július 4.): demokrácia és joguralom nem a számosságon és erős akaraton múlik, hanem azon, hogy nagyobb súly essék a józanságra, az intellektuális bátorságra és az erkölcsi tisztaságra (maior et sanior pars). Ennek az elvnek az felel meg a legjobban, ha az új hatalom – még ha az alkotmányos rend kifejezett megváltoztatására szánja is el magát – óvatosságot tanúsítva minimalizmusra törekszik...

ITT OLVASHATÓ 

AZ ÉS 2021/49. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

AZ ÉS 2021/49. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)