Szerző: BÜTTL FERENC
2021.12.10.
Hogy a visszatérő infláció miatt kell-e, és ha igen, mennyire kell aggódnunk, valójában túlmutat az átmeneti ijedtségen.
Számos remek elemzés született mostanság arról, hogy a jelen áremelkedések mögött milyen átmeneti (kínálati oldali) tényezők húzódnak meg: nehézkes termelési-kereskedelmi feltápászkodás (a Covid-járvány és a nyomában járó korlátozások miatti leállásból) kézen fogva a keresleti felpattanással. Ez utóbbi nem csupán a korlátozott fogyasztás visszapattanása (most aztán mindent pótolunk), de a jegybankok által megtámogatott kormányzati költekezések is fűtik. A globális ellátási lánc lassan helyreáll, lesz elég konténer, stb., a globális termelés fogaskerekei nem csikorognak majd egy idő után. Az energiaár is csökkenni fog, ha véget ér a tél (ami állítólag nem lesz kemény Európában), a németek kiharcolják/könyörgik az Északi-Áramlat-2-re a politikai pecsétet Amerikától, a szél többet fúj majd, és a nap is többet süt.
Vagy mégsem. Mert azért azt látni kell, hogy az árak emelkedését (elszabadulását) okozó problémák egy része mögött a hosszú távú struktúraváltás kényszere, a teljes gazdasági és az ehhez kötődő teljes életmódbeli változtatás szükségessége áll.
Az energia – hacsak a hidrogén vagy a fúziós reaktor nem ment meg minket – nem olcsóbb, drágább lesz. A mezőgazdasági termelés növényi termésátlagai nem lesznek magasabbak, sőt csökkenni fognak; és az állattenyésztés erőforrásigénye– hacsak a hínár nem oldja meg az összes problémát – nem lesz kevesebb. Az olcsó fosszilis energia és az olcsó élelmiszer korszakának vége egyszer és mindenkorra. A gazdasági szerkezet átalakítása, a zöld gazdasági fordulat és a klímaadaptáció, azaz a klímaválság miatt megváltozó életkörülményekhez (létfeltételekhez) való alkalmazkodás ma kulcskérdés...
Számos remek elemzés született mostanság arról, hogy a jelen áremelkedések mögött milyen átmeneti (kínálati oldali) tényezők húzódnak meg: nehézkes termelési-kereskedelmi feltápászkodás (a Covid-járvány és a nyomában járó korlátozások miatti leállásból) kézen fogva a keresleti felpattanással. Ez utóbbi nem csupán a korlátozott fogyasztás visszapattanása (most aztán mindent pótolunk), de a jegybankok által megtámogatott kormányzati költekezések is fűtik. A globális ellátási lánc lassan helyreáll, lesz elég konténer, stb., a globális termelés fogaskerekei nem csikorognak majd egy idő után. Az energiaár is csökkenni fog, ha véget ér a tél (ami állítólag nem lesz kemény Európában), a németek kiharcolják/könyörgik az Északi-Áramlat-2-re a politikai pecsétet Amerikától, a szél többet fúj majd, és a nap is többet süt.
Vagy mégsem. Mert azért azt látni kell, hogy az árak emelkedését (elszabadulását) okozó problémák egy része mögött a hosszú távú struktúraváltás kényszere, a teljes gazdasági és az ehhez kötődő teljes életmódbeli változtatás szükségessége áll.
Az energia – hacsak a hidrogén vagy a fúziós reaktor nem ment meg minket – nem olcsóbb, drágább lesz. A mezőgazdasági termelés növényi termésátlagai nem lesznek magasabbak, sőt csökkenni fognak; és az állattenyésztés erőforrásigénye– hacsak a hínár nem oldja meg az összes problémát – nem lesz kevesebb. Az olcsó fosszilis energia és az olcsó élelmiszer korszakának vége egyszer és mindenkorra. A gazdasági szerkezet átalakítása, a zöld gazdasági fordulat és a klímaadaptáció, azaz a klímaválság miatt megváltozó életkörülményekhez (létfeltételekhez) való alkalmazkodás ma kulcskérdés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.