Szerző: GÁL ZOLTÁN
2021.12.08.
Az FDI nemcsak a tőkehiány kezelésére szolgált, hanem a gazdaság technológiai megújításának és szerkezetátalakításnak is meghatározó eszközévé vált. Azonban a tapasztalatok az mutatják, hogy az FDI önmagában nem vezet sem gyorsabb növekedéshez, sem automatikus felzárkózáshoz a kelet-közép-európai régióban.
FDI: „mindent vitt” a visegrádi régióban
Az FDI beáramlása gyökeresen átalakította a tulajdonosi struktúrákat. A külföldi tulajdon túlsúlya az 1990-es évek végére dominánssá vált a visegrádi országokban, először a banki és biztosítási szektorban, később pedig a feldolgozóiparban. 2015-ig a kelet-közép-európai országokba GDP-arányosan több külföldi közvetlen tőkebefektetés érkezett, mint a világ bármely más makrorégiójába (az adóparadicsomokat nem számítva).
A FDI-állomány GDP-hez viszonyított aránya 2019-ben Csehországban (76%), Magyarországon (61%), Szlovákiában (57%) és Lengyelországban (40%) is magas volt, főképp, ha összehasonlítjuk például ezt az arányt Németországéval (24%). Ha a külföldi leányvállalatok hozzájárulását nézzük a feldolgozóipari termelés értékéhez, akkor ez 2015-ben Szlovákiában (80%) és Magyarországon (72%) volt a legmagasabb. A régión belül ez az a két ország, amely
különösen függ a multinacionális vállalati értékláncoktól, illetve kisebb a hazai tulajdonú vállalatok súlya a feldolgozóiparban.
Miközben Magyarországon 2019-ben a működő vállalkozások alig 2,5 százaléka – mintegy 15 ezer – volt külföldi tulajdonú, ezek adták az összes hazai cég árbevételének felét, az export 80 százalékát, a pénzügyi szektor nélkül számított hozzáadott érték 51,4 százalékát (ami alapján hazánk az EU-nak a külföldi vállalatoktól leginkább függő gazdasága volt 2016-ban). Eközben a foglalkoztatottak 25 százaléka dolgozott csak ezekben a vállalkozásokban, melyek effektíve fizetett nyereségadója mindössze 3 százaléka körüli volt...
Az FDI beáramlása gyökeresen átalakította a tulajdonosi struktúrákat. A külföldi tulajdon túlsúlya az 1990-es évek végére dominánssá vált a visegrádi országokban, először a banki és biztosítási szektorban, később pedig a feldolgozóiparban. 2015-ig a kelet-közép-európai országokba GDP-arányosan több külföldi közvetlen tőkebefektetés érkezett, mint a világ bármely más makrorégiójába (az adóparadicsomokat nem számítva).
A FDI-állomány GDP-hez viszonyított aránya 2019-ben Csehországban (76%), Magyarországon (61%), Szlovákiában (57%) és Lengyelországban (40%) is magas volt, főképp, ha összehasonlítjuk például ezt az arányt Németországéval (24%). Ha a külföldi leányvállalatok hozzájárulását nézzük a feldolgozóipari termelés értékéhez, akkor ez 2015-ben Szlovákiában (80%) és Magyarországon (72%) volt a legmagasabb. A régión belül ez az a két ország, amely
különösen függ a multinacionális vállalati értékláncoktól, illetve kisebb a hazai tulajdonú vállalatok súlya a feldolgozóiparban.
Miközben Magyarországon 2019-ben a működő vállalkozások alig 2,5 százaléka – mintegy 15 ezer – volt külföldi tulajdonú, ezek adták az összes hazai cég árbevételének felét, az export 80 százalékát, a pénzügyi szektor nélkül számított hozzáadott érték 51,4 százalékát (ami alapján hazánk az EU-nak a külföldi vállalatoktól leginkább függő gazdasága volt 2016-ban). Eközben a foglalkoztatottak 25 százaléka dolgozott csak ezekben a vállalkozásokban, melyek effektíve fizetett nyereségadója mindössze 3 százaléka körüli volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.