MÁSSÁGKEZELÉS – MÁSKÉNT - BEVÁNDORLÁS ÉS INTEGRÁCIÓ HOLLANDIÁBAN – BÉRCZES TIBOR ÚJABB INTERJÚKÖTETÉRŐL

MÉRCE
Szerző: NÓVÉ BÉLA
2021.12.16.

Bérczes Tibort, e kissé talányos című interjúkötet – Nem kell félnetek jó lesz – szerzőjét, mint ’56-os évjáratunkból sokunkat, egykor alighanem már ifjúkorában megkísértette a gondolat, hogy ha valaha is „disszidálásra” adná a fejét, a legkívánatosabb célország Hollandia lenne. E nyugtalan nyugati elvágyódását utóbb bölcsen elaprózta írói, műfordítói ösztöndíjakkal évről-évre száműzve magát az atlanti mélyföldre, hogy onnan rendre egy-egy izgalmas és eredeti témájú interjú-, szociográfiai vagy esszékötet kéziratával térjen haza. (Minden csak az első nap szokatlan, A holland foci, Élni és élni hagyni, A halál életkérdés.)

A kalandvágyból azóta is hazatérő „autochton” egri születésű szerzőről magam csak pozitív diszkriminációval írhatok, mivel közel fél évszázados barátság, sőt, baj- és bérlőtársi, sport- és munkatársi viszony tart össze bennünket (ez utóbbi, többek között a Cartaphilus Kiadó tízkötetes magyar Orwell-életmű sorozatának fordításaival). Elsőként a mára újfent legendás Hmvh (Hódmezővásárhely) mocsaras birkalegelőjén tűnt fel előttem sudár termetével, tizennyolc éves kamaszként egy elcsigázott menetoszlop élén, csaknem egészen kopaszra nyírva, egy 80-as aknavető „kályhacsövét” cipelve a vállán. Hogy vágyott-e akkor és ott egy marihuána-emblémás, jól fűtött amsterdami kávéházba beülni, ez utólag pimaszul provokatív kérdés. Miképpen az is, hogy „bokorugró kopaszként” mi járhatott a fejében a – hozzá hasonlóan – hosszúra nyúlt hidegháború derekán, surranójával a Vásárhely környéki mocsarak jegét tördelve. Nyilván a még elolvasandó és megírandó könyvek sora, netán, hogy a fenyegető őrszolgálat helyett hazatérhet-e karácsonyra egy kétnapos „eltávra”...

ITT OLVASHATÓ