„KURZUSMŰVÉSZNEK LENNI? ANNÁL CIKIBB NINCS!” – HÁMORI MÁTÉ A ZENE ÉS A KARÁCSONY LÉNYEGÉRŐL

VÁLASZ ONLINE
Szerző: STUMPF ANDRÁS
2021.12.22.

A Danubia Zenekar művészeti vezetője, karmestere inkább folyton szokatlan projektekkel áll elő: Tarnazsadányban roma fiatalokkal játszanak együtt, máskor meg siketeknek szervez hangversenyeket. Utóbbi döbbentette rá: a zene lényege egyáltalán nem a hang. S hogy akkor mi? Vagy mi a karácsonyé? Erről is beszélgettünk.

– Ennyire fél a kockázatvállalástól?

– Mennyire?

– Siketeknek koncertet szervezni… Akárhogy játszhat a zenekara, úgyse hallja senki a hibákat.

– Azért a „senki” nem igaz: nemcsak siketeknek, halláskárosultaknak is játszunk ezeken az alkalmakon, ők pedig hallanak azért valamit a zenéből is. A siketeknek persze valóban mindegy, mit játszunk – de nekik sem mindegy, hogyan. És ez a legfontosabb. Az egész lényege. Amikor játszunk, létrejön az emberek között valamilyen különös flow, amelybe bele tudnak kapcsolódni azok is, akik egyébként nem hallanak. Leveszik a cipőjüket, odajönnek, megfogják a hangszereket… Szó szerint letapogatják, hogy a zene mit jelenthet azoknak, akik hallják. Megrendítő élmény.

– Mi ebben a megrendítő?

– Az, hogy rávilágít: sokkal többről szól ez, mintsem csak hangokról.

– Szóval a zene lényege nem a hang?

– Nem. A zene lényege az ember. Ahogy minden művészeté.

– Valami nyugati mintát vettek át ezzel a kezdeményezéssel?

– Nem. A feleségem ötlete volt.

– Ő nem hall?

– De. Elég jól. Ő is zenész. A kiindulópont az volt, hogy a Beethoven-évre gurítsunk valami extrát. Ezen kezdtünk gondolkodni. Ő dobta be aztán, hogy játsszunk koncerteket siketeknek. Hiszen Beethoven is szinte megsüketült, harmincéves korától exponenciálisan romlott a hallása.

– Állítólag valamit ő azért hallott.

– Hogy milyen keveset, mutatja, hogy amikor a IX. szimfóniát bemutatták, ő vezényelt – de egy másodkarmestert is elhelyeztek mellé. Nem tudott ugyanis reagálni a zenekarra – követte a partitúrát, belül hallotta a zenét, azt viszont nem, mit játszik a zenekar. Amikor vastapsot kapott, azt sem. Nem is fordult meg. Úgy kellett odamenni hozzá és megfordítani. Szomorú történet. Ez volt tehát a kiindulópontunk, nem azt a kérdést tettük fel magunknak, hogy hol lehet úgy játszani, hogy bármit elronthatunk, úgysem hallja senki.

– Amikor a zenekar elé állt az ötlettel, azért kinevették?

– Persze. Elsőre furcsa volt – igaz, nem teljesen új az ötlet. Vakoknak rendeznek kiállítást például. De koncert nem volt még ilyen...

ITT OLVASHATÓ