KIRÚGÁS VÁR AZ ISKOLA KEDVENC TANÍTÓNŐJÉRE, A SZÜLŐK FÉLNEK, HOGY A GYEREKEK SÍNYLIK MEG A KÖTELEZŐ OLTÁST

MÉRCE
Szerző: CSENGEL KARINA
2021.12.20.

December 15-ig kellett felvenniük az oltást az állami és önkormányzati intézményeknél dolgozóknak, így többek között például a pedagógusoknak is, miután a kormány egy október végi kormányrendelettel kötelezővé tette azt. Innentől számítva még 15 nap türelmi időt kapnak, de ha ez idő alatt sem veszik fel az első oltásukat, januártól fizetés nélküli szabadságra küldik, egy év elteltével pedig ki is rúghatják őket.

Néhány nappal ezelőtt még mindig kb. tízezer oltatlan pedagógusról lehetett tudni, akiknek hiányát biztosan meg fogja érezni az évek óta munkaerőhiánnyal küzdő oktatási rendszer. Erre hívta fel a figyelmet a két legnagyobb pedagógus-szakszervezet is az elmúlt hetekben, követelve a súlyos szankciót előíró kormányrendelet visszavonását és az ingyenes tesztelés biztosítását a közoktatási intézményekben. Úgy tűnik, ennek ellenére nem tágít a kormány. Orbán Viktor nemrég így nyilatkozott a Kossuth Rádióban: „A pedagógushiány nem kellemes dolog, de ha a gyerekeink megbetegednek, az nagyobb baj. Az a tiszteletteljes kérésünk van a pedagógusokhoz, hogy ezt értsék meg. Nekünk, szülőknek a gyerek a legfontosabb és azt szeretnénk, hogy nekik is ők legyenek a legfontosabbak.”

Arról, hogy mennyit jelent egy iskolának akár csak 1-2 tanár elbocsátása is, egy Pest megyei általános iskola aggódó szülőivel és oltatlan pedagógusával beszélgettünk. A lapunktól névtelenséget kérő szülők azután kezdtek el szerveződni, hogy múlt héten levelet kaptak második osztályos gyerekeik szeretett tanítónőjétől, melyben így írt:

„Meghoztam a döntésemet és nem oltattam be magam a mai napig sem. Két hete őrlődöm, álmatlan éjszakákon át cikáznak a gondolatok a fejemben. Sajnálom a gyerekeket, a szívem megszakad, ha rájuk gondolok. Sajnálom, hogy fel kell adnom a munkámat, amire hivatásként tekintek. Sajnálom a kollégáimat, akikre ezután majd többletmunka hárul.”

A Mércének nyilatkozó szülők egytől egyig pótolhatatlannak tartják a tanítónőt, akinek személye olyannyira meghatározó a községben és a környéken, hogy sokan visszatartották a gyerekeiket az oviban, vagy épp az első lehetséges alkalommal iskolába adták, hogy az ő osztályába kerülhessenek, de az sem példa nélküli, hogy valaki távolabbi településről járatja hozzá a gyerekét. A gyerekek egyelőre nem is tudnak róla, hogy jövőre már nem találkoznak a tanítónénijükkel, a szülők pedig most azért küzdenek, hogy ne is kelljen szembesülniük a kialakult helyzettel. Ráadásul az osztály napközis tanára és pedagógiai asszisztense is távozásra kényszerül, így vannak olyan gyerekek, akiket még nagyobb veszteség ér...

ITT OLVASHATÓ