2021. december 28., kedd

AZ ÉS 2021/51-52. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2021.12.22.


F E U I L L E T O N

Földényi F. László: A nyilvánosság foglya
Jan Vermeer van Delft: Nyitott ablaknál levelet olvasó nő

I N T E R J Ú 

Károlyi Csaba: „Én vagyok a magamhoz legközelebb eső példatár”
Beszélgetés Nádas Péterrel az Évkönyvről



K R I T I K A

Csuhai István: Dorvay


Colson Whitehead: Harlemi kavarás. Fordította Pék Zoltán. 21. Század Kiadó, Budapest, 2021, 313 oldal, 4690 Ft

Az 1950-es évek végétől az 1960-asok közepéig haladunk előre a regény három egymásra épülő nagy epizódjában, a környék kisstílű tolvajai orgazdájukként tekintenek a férfira, ő pedig különböző embereknek rendre átnyújtja azokat a borítékokat, amelyekről azt gondolja, biztosítják a nagyváros olajozott működését és saját életének háborítatlanságát. Többnyire a legális, de néha az illegális határán evickél tehát Carney, hogy fennmaradjon a hullámok hátán, de mivel a környezete nagyjából ugyanígy él, ez egészen addig nem okoz különösebb problémát, amíg tudtán kívül, Freddie unokatestvérének az áldatlan közbenjárására bele nem keveredik egy ellopott tévé viszonteladásánál jóval komolyabb ügyletbe, igazi, az életét veszélyeztető nagy balhéba.Tovább

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni.

A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Hegedűs Claudia: Ex libris

John Cleese: Csak kreatívan!
Stephen King: Az írásról
John Rodden: George Orwell
Ingmar Bergman: Munkanapló I. – 1955–1974; Munkanapló II. – 1975–2001

Margócsy István: Utazás: honnan hová?

Solymosi Bálint: A Rózsafüzér Királynője avagy Egy utazó napjai. Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 93 oldal, 2990 Ft

A kötet beszédmódjának alapvető jellegzetessége: nem tudjuk, nem tudhatjuk, ki beszél – csak azt, hogy valaki beszél, bensőségesen, szinte teljes átéléssel, de mindig harmadik személyben egy (az) utazóról, s a beszélőnek saját tulajdonságairól nem is értesülünk: csak azt olvassuk, gyakorta ismétlődvén, e beszúrt mondatokat első személyben fogalmazván, hogy feljegyzi, felírja a történteket (vagyis az utazó reflexióit). A történetmondás így megkétszereződik – egyszerre látjuk a reflexiós sort, s a rögzítés aktusát; mintha az olvasó szeme láttára születnék meg a vers, állna össze az egész kötet (holott a feljegyzések említése során a feljegyző elhallgatja, kinek vagy minek számára készül a feljegyzés).Tovább

Bárdos Judit: Jancsó-kaleidoszkóp

Szekfü András: Így filmeztünk 3. Jancsó és köre. MMA Kiadó, Bu­da­pest, 2021, 476 oldal, 5600 Ft

Szekfü András Így filmeztünk sorozatának harmadik, szintén kiváló darabját tartom a kezemben, melynek megjelenését a kiadó, méltó módon a Mester 100. születésnapjára időzítette. Az első kettőről – melyek Szekfünek egy-egy korszak rendezőivel és filmes szakembereivel készült interjúit tartalmazta – írtam e hasábokon. Most azonban még nehezebb dolgom van. Csak Jancsó és köre a könyv témája, azaz Jancsóval különböző időpontokban készült három részletes interjút, és a munkatársaival készülteket tartalmazza, és függelékként egyet, melyet nem Szekfü készített, hanem Gary Vanishian, Rómában, 2015-ben, Giovanna Gagliardo-val, aki Jancsó olaszországi éveiben élettársa, és ott készült filmjeinek forgatókönyvírója volt. Milyen sokszínű, és nehezen összefoglalható a könyv tartalma, a témái!Tovább

Ruff Borbála: Meddig él egy gyógyszerész?

Berényi Anna: Richter Gedeon re­gé­nyes életrajza. Scolar Kiadó, Bu­da­pest, 2021, 534 oldal, 4999 Ft

Kevesen vállalkoztak eddig életének feldolgozására, ez mindenképp Berényi Anna e tárgyban írt munkájának érdeme. Készült ugyan prominens szereplőkkel vitatható színvonalú film Spáh Dávid rendezésében (Nem tűntem el, 2014), és a Richter-múzeum is kísérletet tett az emlékek megőrzésére, de elsőízben született könyv a gyöngyösi patikusinasból gyógyszerészmágnássá vált férfi életéről, pályaképéről. Nem regényről és nem is történeti munkáról van szó, ezt a tényt hivatott jelezni a – bevallom, engem elkedvetlenítő – „regényes életrajz” alcím, hanem olyan, kitartó kutatómunkára és adatokra alapozott fikcióról, amelynek megalkotása során a szerző elsősorban nem a pontosságot tartotta szem előtt, hanem Richter és családtagjai, munkatársai életre keltését, karakterük kiszínezését, ily módon közelebb hozva őket a jelenhez. Ami már csak azért is nagyszabású, ám kockázatos vállalkozás, mert Richter magánéletéről szinte semmi sem maradt fenn, csak néhány családi fénykép és egy-egy kortárs visszaemlékezése.Tovább

Láng Zsolt: Az idő emigránsai

Christina Viragh: Áprilisban. Hajós Gabriella fordítása. Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 304 oldal, 3990 Ft

Talán a hely teszi, a hegyek ellenére tágas svájci tér, a vizek megnyitotta sziklafalak és az ércként szikrázó égbolt nyugalma, de lehet, hogy mégis a nyelv, a mondatok magyarba is átsugárzó fegyelmezett tempója, a nyelvek átszellemült emigrációja, ez lehet igazi oka, hogy Christina Viragh gótikus horrorja, borzongató éji jelenésekkel tarkított analitikus pszichológiája nem sötét, nem deprimáló. Az ezüstös csillagfényben kitárulkozó világban a szembogár is kitágul, az idő rejtélyei harmatcseppként ragyognak élesen a lekaszálatlan fű levelein. A világosan leolvasható jelekből rakható ki a történet. Már az 1451-es tudósításból kiderül, valami történt itt a múltban, és mert nem zárta kalitkába az emlékezet, továbbra is történik ezen a helyen, ahol még a lovak is hátrahőkölnek, amikor át kell menniük a tisztás túlfelére. Elfojtott konfliktusok, betegségek, furán viselkedő emberek, terhelt szülő-gyerek viszony.Tovább

Szokács Kinga: A vér ára

Jü Hua: A véradó krónikája. Fordította Zombory Klára. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2021, 259 oldal, 3990 Ft

A regény főszereplője Xu Sanguan, a családfő, aki számára a véradás a válságos helyzetekben alkalmazott élet- és családmentő akció, noha a felesége egyszer figyelmezteti: a vér eladása még a test áruba bocsátásánál is súlyosabban esik a latba, hiszen a vérrel az ősök vérét is eladja az ember. Ám a modern Kínában mindez nem számít, hiszen, ha csak a kulturális forradalomra gondolunk, az életben maradás mint fő tevékenység felülír minden korábbi gyakorlatot. Xu Sanguannak és feleségének, Xu Yulannak három fia születik, de mint később kiderül, az elsőszülött fiú a nő egy korábbi kérőjétől származik.Tovább

Mélyi József: Köztéri díszletek éve

Mindez elsősorban akkor szúrna szemet, ha egy újfajta, vegyes valóságot teremtő applikációval mindig a szemünk előtt lehetne a város egy-egy 10-20 vagy 50 évvel ezelőtti állapota. S ha már létezne ilyen alkalmazás, a hol kiábrándító, hol meglepően újító szellemű múltra rávetíthetnénk azokat a terveket is, amelyek egy-egy környezetről valaha születtek. Milyen kiáltó lenne az ellentét a köztéri plakátok mostani vizuális igénytelensége és nemcsak a harmincas, de akár a kilencvenes évek hirdetőtábláinak ma már meglepőnek tűnő megoldásai között! Persze létezhetne még ordítóbb ellenpont: az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus egykori díszletei és a 2021-es esemény vásári városképei között.Tovább

György Péter: Osztás

(Káldi Katalin: Osztás, Kisterem Galéria. Megtekinthető 2022. január 21-ig.)

Azaz Káldi nem egyszerűen követi vagy engedelmesen kielégíti a kortárs tencenciákat, hanem mintegy mellékesen, eleget téve az illúzióteremtés kihívásának, rámutatva a térbeli tárgy, szobor geometrikus pontosságára, újabb „párbeszédet” kínál fel a nézőknek. A több művészettörténeti hagyományra, geometriai normára visszautaló tárgyak a befogadóban felidézhetik azokat az absztrakt kiállításokat, melyeket valaha látott, s amelyek mögött nem volt érzékelhető a Káldi munkásságát egyben tartó geometrikus normák, pontos kérdések és méltó válaszok sora.Tovább

Fehér Dávid: Lehetetlen perspektívák

(David Hockney A Year in Normandy című kiállítása február 14-ig látható a Musée de l’Orangerie-ben.)

Hockney kiállítása azonban mégsem a perspektíva és a perspektívátlanság képelméleti kérdéseinek tematizálása miatt bír különös jelentőséggel, hanem azért, mert a szűkre szabott fókusz ellenére nyílik meg rendkívül tágas szellemi perspektívák felé. Hockney hosszú ideje a banalitás képeit alkotja meg, paradox módon a jelentéktelenség felvállalása által válik jelentőségteljessé.

Művészete örömteli, szabad játék, amely mentes a megfelelés bármiféle kényszerétől. A normandiai táj apró változásait nyomon követve azonban képes érvényes állításokat megfogalmazni a művészettörténeti hagyományok sorsáról, a képhasználatok változásáról, a médiumok egymásra hatásáról és folyamatos körforgásáról.Tovább

Báron György: Játszd újra, Woody!

(Rifkin fesztiválja. Amerikai–spanyol–olasz film. Forgatókönyvíró-rendező: Woody Allen)

Vonzások és választások, mint mindig, ezúttal szürkébben, halványabban, fáradtabban. Az idősödő filmbolondot ezúttal nem a rendező, hanem korábbi filmjei veterán epizódistája, Wallace Shawn játssza. Ám míg Woody Allenről elhittük volna, hogy még mindig képes fölkelteni egy szépséges ifjú hölgy (legalább intellektuális) érdeklődését, addig ez Shawnnak nem megy, mert belőle hiányzik az a kisugárzás, amely Woody fáradt, késői pillanataiban is pislákol még.Tovább

Csengery Kristóf: „Soha nem édeskés”


(Chopin: Tizenkét etűd, op. 25, négy scherzo. Beatrice Rana – zongora. Warner Classics)

Nemrég megjelent lemezén egy elfogulatlan, elemző gondolkodású előadó, az utóbbi évek legfontosabb felfedezettjeinek egyike friss és rendkívül pregnáns olvasatban tárja elénk Chopin két műcsoportját, mentesítve e darabokat minden hamis előítélettől, tisztaságuk, nemességük, nagyságuk és erejük teljében mutatva fel őket. A zongorista házaspár gyermekeként nevelkedett, olasz Beatrice Rana (1993), a 2011-es Montreali Nemzetközi Zongoraverseny nagydíjasa, a 2013-as nemzetközi Van Cliburn Verseny ezüstérmese olyan művészekkel tartozik azonos súlycsoportba, mint Danyiil Trifonov, Jan Lisiecki, Igor Levit, Sophie Pacini, Gyenyisz Kozsuhin vagy David Fray – vagyis a legjobbak egyike.Tovább

Molnár Zsófia: Tétek, tételek, tétlenek

(A szecsuáni jó ember, Örkény Színház)

Brecht válságszagú (1938 és 1940 között írt) tanmeséjéhez sokfelől közelíthetünk, és az Örkény Színházban Mácsai Pál rendezőként nem is igazán teszi le a garast egyik vagy másik értelmezés mellett sem. Mintha inkább élére állítaná. A formai követelmények – kiszólások, songok, racionalizálás stb. – szigorú betartásával jobbára érzelmi síkra tereli a történetet, mert nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy Sen Te anyai örömök elé néz, mint arra, hogyan válik a kegyeit nem egészen (hiszen anyagi ellentételezésért), vendégszeretetét viszont valóban önzetlenül osztogató utcalányból – álruhában – önző (?) vadkapitalista, aki speciel amellett, hogy bebiztosítja a saját jövőjét, kifehéríti a helyi gazdaságot, és munkára ösztönzi az addig ingyenélőket. És tartja a hátát. Meg az egész, jó nehéz szerkezetet.Tovább

Fáy Miklós: Könnyek kontra könnyek

(Sabine Devieilhe – Warner, 2021)

Az ő képe van a lemezborítón, mármint nem Bartolié, hanem a Sabine Devieilhe-é, finom csontozatú, szőke Nefertiti-fej, de mégsem érzem a piedesztálra emelt ego jelenlétét a programban. Ha valamit érzek, akkor azt, hogy ez voltaképpen nem lemezprogram, hanem koncertműsor, két Bach-szólókantáta, és néhány Händel-ária. Nem nagyon illenek össze a számok, a kantáták egyházi darabok, az áriák meg vagy a Brockes-passióból vannak, vagy a Julius Caesarból, mintha a közönség kusza fogalmainak akarnának megfelelni. Vannak ezek a paróka alatt izzadó német barokk fazonok, akik mindenféle díszes és pompázatos dolgokat írnak, tessék, itt van belőle egy adag.Tovább

Grecsó Krisztián: Konferenciakarácsony

(Karácsonyi kisfilmek 2021, Müpa, Telekom, YouTube)

A karácsonyi kisfilm léte magában varázslat: ennyire rövid terjedelemben lehet atmoszférát teremteni, jellemeket rajzolni, de legalábbis felskiccelni karaktersablonokat, lehet fordulatos, meglepő a film. Az idei egyik legjobb alkotást sajnos nem tudom alaposabban végiggondolni, hetekkel ezelőtt láttam valahol, és hiába keresem, nem találom. Az ötlet régi és többször, többféleképpen feldolgozott: egy kislány őrizget hóembert a fagyasztóban. De az új verzióban, amikor a következő télen végre kiszabadíthatja, egyszerűen átmegy rajta a szomszéd fiú bringával. Utóbbit olyan hatással vették fel, hogy akciófilmes operatőröknek dicsőségére válna.Tovább

Fuchs Lívia: Vidám dekonstrukció

(Silvia Gribaudi: Graces, Trafó)

Gribaudi pedig alacsony és duci, tehát nem sok keresnivalója van a táncos pályán. Tökéletlen, középkorú és „csúnya” teste nemcsak a táncszínpadokon, hanem a köznapokban is megvetendő, hiszen nem felel meg a reklámok sugallta társadalmi és kulturális elvárásoknak. Gribaudi előadásai viszont – a szűk és harsányan tiri-tarka, rövid ruhában, majd bikiniben előadott és első sikerét hozó Egy szabad test vagy a hatvanévesnél idősebb nőkkel alkotott Hány évesen lettél színész? – pontosan ezeket a normákat veszik semmibe. Saját molett – és mások elvirágzott – testének gátlástalan és kihívó színre állításával épp arra világít rá szarkasztikus előadásaival, hogy a táncszínpadi reprezentációkban megjelenő kimunkált, karcsú és izmos, arányos és fegyelmezett, virtuóz mozgásokra képes ideális testek totálisan elfedik a valós – nem szép, nem karcsú, nem arányos, nem kecses, nem ideális – testek tömegét.

I R O D A L O M

Szaniszló Judit: Láttátok, feleim

Tárcatár 2021 – a búcsú
TEMATIKUS PRÓZA-ÖSSZEÁLLÍTÁS

1992-ben, 29 éve indult az Élet és Irodalom Tárcatára. Széky János vezette akkor a prózarovatot, utána tizenöt évig Dérczy Péter. A hagyomány szerint minden évben három új szerzőt kérünk fel, hogy – Szív Ernő mellett – egy éven át, havi rendszerességgel írjon a „vonal alá”. 2021-ben Benedek Szabolcs, Selyem Zsuzsa és Szaniszló Judit írásait olvashatták. Szívből köszönjük, hogy velünk voltak!

Jövőre három új szerzővel folytatja a Tárcatár négyesfogata. Hogy kik ők, maradjon a januári számok meglepetése.

Úgy szerettem volna izzó, lángoló szívű, vagy éjszaka a hideg radiátor mellett legalább pislákoló, gyertyafénynél remegve tárcát író tárcaíró lenni. Vesszőkkel játszó csalfa, néha félvak nyelvtanfegyőr. Déli harangszó nem, sokkal inkább északfok, kis megszorításokkal barátság kőolajvezeték, nagy megszorításokkal szerelem-hullámhossz, urambocsá’ mesterív, félidegenség. Esetleg még költő tárcaíró, csorbákat és közhelyeket kiküszöbölő, hol üvöltve, hol némán szenvedő tanú.

Egyszer annyira szerettem volna kevésbé nagyot akarni, hogy a leadási határidő előtt két nappal odacelluxoztam a szívem az íróasztalhoz. Nyugodjék. Nem ment. Letépte, kiugrott. Persze a kicsit akarni akarásnak is megvannak a maga tanulságai. Éjszaka sírás közben például nem lehet rendesen látni a monitort. Olyankor másnap reggel, friss aggyal javallott kijavítani a szív félreütéseit.Tovább

Benedek Szabolcs: A párom ír

Tárcatár 2021 – a búcsú
TEMATIKUS PRÓZA-ÖSSZEÁLLÍTÁS

1992-ben, 29 éve indult az Élet és Irodalom Tárcatára. Széky János vezette akkor a prózarovatot, utána tizenöt évig Dérczy Péter. A hagyomány szerint minden évben három új szerzőt kérünk fel, hogy – Szív Ernő mellett – egy éven át, havi rendszerességgel írjon a „vonal alá”. 2021-ben Benedek Szabolcs, Selyem Zsuzsa és Szaniszló Judit írásait olvashatták. Szívből köszönjük, hogy velünk voltak!

Jövőre három új szerzővel folytatja a Tárcatár négyesfogata. Hogy kik ők, maradjon a januári számok meglepetése.

Igazából nem szeretem azt a szót, hogy „párom”. Nem tudom pontosan, miért, egyszerűen nehezen jön a számra. Nem mondanám, hogy idegesít vagy irritál, mert végtére is nem ugyanaz a kategória, mint az „asszonypajtás” meg a „pocaklakó”, de valahogy olyan… Mindegy, ettől függetlenül azon kapom magam, hogy egyre többször használom. Nyilván azért is, mert rendre ekként vagyok emlegetve mások előtt: „A párom így, a párom úgy”. És hát a párok állítólag az évek múlásával egyre inkább hasonlítanak egymáshoz, külső és belső tulajdonságokban egyaránt. Nem csoda, hogy átvesszük egymás szavajárását.

A legutóbb a pszichológusnál hallottam tőle. Konkrétan azt mondta:

– A párom ír.

Amire habozás nélkül rávágtam:

– Igen, és ez az, amit képtelen vagy évek, sőt évtizedek óta megemészteni.

– Te is tudod, hogy ez hülyeség. Semmi bajom nincs vele.

– Lehet, hogy nincs, de nem is különösebben érdekel.

– Miért, téged érdekel, hogy én milyen melókban vagyok éppen? Mégse vetem a szemedre soha. Nem is várom el, hogy foglalkozz a projektjeimmel. Elég, ha nekem bajlódnom kell velük.Tovább

Selyem Zsuzsa: Pár millió évet tévedhetünk

Tárcatár 2021 – a búcsú
TEMATIKUS PRÓZA-ÖSSZEÁLLÍTÁS

1992-ben, 29 éve indult az Élet és Irodalom Tárcatára. Széky János vezette akkor a prózarovatot, utána tizenöt évig Dérczy Péter. A hagyomány szerint minden évben három új szerzőt kérünk fel, hogy – Szív Ernő mellett – egy éven át, havi rendszerességgel írjon a „vonal alá”. 2021-ben Benedek Szabolcs, Selyem Zsuzsa és Szaniszló Judit írásait olvashatták. Szívből köszönjük, hogy velünk voltak!

Jövőre három új szerzővel folytatja a Tárcatár négyesfogata. Hogy kik ők, maradjon a januári számok meglepetése.

Akkoriban még messze sehol se voltunk nagy eszünkkel, csodás beszédképességünkkel, elképesztő írni-olvasni tudásunkkal, szívszorító gondolkodásunkkal, a hatalom szolgálatába állított végtelen képzelőerőnkkel, bámulatos rangkórságunkkal, összetett lelkünkkel, nyomaink eltörlésének illúziójával. Az egész Kárpát-medencében, sőt az Alpoktól Közép-Ázsiáig a Paratétisz tenger locsogott nagyjából huszonhétmillió éven át.

Ez lehetett ám az édes élet, gondolta Sebastian Garos, az Emerson vállalat vezérigazgatója. Az egyik csapatépítési hétvégén a változatos stresszoldó kínálatban ott volt egy paleontológiai gyorstalpaló is, egy pályaelhagyó kutató tartotta, Berger Márk, akit végső soron meggyőzött arról az élet, hogy per pillanat pénzben mérik, csak hát álmaiban visszajárt a nagyobb lépték, így ezeken a foglalkozásokon úgy beszélt arról, hogy az adott gyár helyén milyen állatok hogyan úszkáltak a világóceánban, hogy Sebastian Garos eldöntötte, ez lesz az új hobbija.Tovább

Király Levente: „Áldott a te májadnak gyümölcse”
– a zsíros kenyér rehabilitációja – Cserna-Szabó András-paródia

Néhány hete menő belsőépítészekkel és közepesen sikeres copy­writerekkel hozott össze a sors, de hát kivel ne történhetne ilyen bármikor, Trabi barátom szavaival: a szemetet mindig összefújja a szél, írókám! A válogatott társaság nem volt már kifogástalanul józan, mikor javaslatot tettem némi zsíros kenyér magunkhoz vételére, idézve Hamvast: „Zsíros kenyér nélkül inni olyan, mint egyedül coitálni: lehetetlen.” (A sör metafizikája, 48. old.). A házigazda félretolta az épp megkezdett foie gras à la confiture de figues-t (tűrhető volt, de a Loire mentén bárhol jobbat kapni, még a tescós pultban is, sőt ettem egyszer egy mellbevágóan tökéleteset a helsinki halpiacon, ami végképp érthetetlen, de hát erről, jut eszembe, írtam is egy könyvet Fehér Bélával, Pozsonyi kifli a Szentes-külsői restiben a címe, úgyhogy haladjunk), és behozatott egy óriás halom zsíros kenyeret, fatálcán – legalább ennyi stílusérzéke volt, ám itt véget is ért a tudománya, merthogy... de erről majd később. Megkérdeztem, hogy a fatálca csíki büszkefenyőből készült-e, s hogy netán érett korú székelyek könnyével pácolták s retyezáti oláhok verejtékével kenték, ahogyan a jó Jókai írja az Erdélyi képekben.Tovább

Sándor Iván: Szakadékjátszma

Ezerkilencszáznyolcvan májusának utolsó napján Kerekes Endre tizenhárom óra előtt tíz perccel érkezett a Sakk Egyesület belvárosi épületéhez. Előző nap expresszlevelet kapott, tizenhárom órára várják fontos megbeszélésre. Mutatta a levelet az osztályfőnökének. Felmentette az utolsó óráról. Úgy tervezte, hogy tizennégy órára visszatér a különórára, sétált az épület előtt, tizenkét óra ötvenöt perckor belépett. A portán felmutatta az értesítést, első emeleti váró, ott majd eligazítják, mutatta az utat az ügyeletes,

oh, utólag is gratulálok a győzelemhez, fogadta az idős titkárnő, második emeleti 7-es szoba, majd szólítják, tárcsázott, Kerekes Endre megérkezett, mondta a telefonba,

járt már az épületben, de csak a földszinti konferenciateremben, amikor kihirdették az országos ifjúsági verseny eredményét, a lépcsősor színes üvegfalain beszűrődött a napfény. Homályos oldalbejáratok nyíltak, elindult az egyiken, visszafordult, labirintusban érezte magát, végre felért a második emeleti hallba,Tovább

Cserna-Szabó András: Egy mondat az igazságról

Nahát, ez a globális felmelegedés, gondolja az egykori vérbíró, mikor kinéz nagypolgári lakása ablakán a napsütésben úszó, novemberi Széna térre, idén még nem kellett beindítani a fűtést, a magas, vékony öregúr fekete, SZTK-keretes szemüveget visel, ritkás, szürke, hátrafésült haján háló, háziköntöse elegáns, bár kissé kopott, bőrpapucsa viszont szinte vadonatúj, Örebróból küldte pár hónapja a fia, a doktor úr az ablaktól a páncélszekrényig sétál, lassan, kissé bicegve, mert a bal lábára sántít, hét éve elesett a liftajtónál, combnyaktörés, akkor még csak nyolcvanhét éves volt, a páncélszekrény zárjába bedugja a kulcsot, elfordítja, kiveszi keresztrejtvény-gyűjteményének egy részét, úgy egykilónyi salátát, szereti nézegetni, a karfás fotelba ül, harmincegy éve halt meg a felesége, ugyanabban az évben, mikor a doktor urat nyugdíjazták, előtte is megfejtett olykor egy-egy keresztrejtvényt, idegnyugtató gyanánt, de azóta több ezret vagy inkább több tízezret, és rengeteg megfejtést küldött be a szerkesztőségi címekre, ezeket őrzi most a páncélszekrényében, a kedvenc keresztrejtvényeit, a legfrappánsabb, legviccesebb,Tovább

Kiss Ottó: Kovács János itthon marad

Élt egyszer egy ember, akit Kovács Jánosnak hívtak.

A tévében beszélő fejek szerint ez a Kovács János nem szerette a hazáját.

Legalábbis annyira biztosan nem, mint azok, akik nap nap után elmondták neki a tévéből, hogy ők mennyire szeretik a hazájukat, hogy ők mennyire nem olyanok, mint azok a rongy emberek, akik az első adandó alkalommal cserben hagynák ezt az áldott népet.

S valóban. Kovács János nem tudta, mi az igazi hazaszeretet. Nála ez annyiban kimerült, hogy amikor szilveszter éjszakáján felcsendült hazája himnusza a tévében, a családjával felállva együtt énekelték.

Isten.

Ezzel a szóval kezdődött ez a himnusz, s bár Kovács János és családja ateista volt, mégis.

Ám ezzel tényleg ki is merült az ő hazaszeretete.

Ja, nem.

Mindig meg szokta nézni a válogatott focimeccset is a tévében, és előtte együtt énekli hazája himnuszát a játékosokkal.

Néha pedig kimegy a meccsre, és ott énekel.

De úgy képzeljük el, hogy ez a Kovács János katolikus, és mégis.

Ja, és ez a Kovács János református.Tovább

Márton László: Por Zsoltból nem hiányzik a jóakarat

1993. június közepe táján – kivételesen nem emlékszem rá, melyik napon – Por Zsolt benyitott a Víg utcai fogtechnikai laboratóriumba. Már említettem, hogy máshol nem találkozhatott az apjával. Néhány évig, amíg a húga napi rendszerességgel bejárt, ő a műhelybe nem tette be a lábát, de aztán Vera kikopott a Víg utcából. Mondogatta: úgy utálja a műfogat, mint a szart. Ez pedig, lássuk be, nem kimondottan előny egy fogtechnikai műhelyben.

Utána eladó volt egy harisnyaboltban, de goromba volt a vevőkkel, és mennie kellett.Tovább

Schein Gábor: Az államtitkár anyósa


Az államtitkár anyósa haldoklik. Tíz nap alatt négy kilót fogyott, pedig már nem is volt miből. Nincs semmi ereje. Józan, egyszerű asszony, tudja, hol tart. Látott otthon kutyát, lovat haldokolni. Simogatta a kutya hátát, az meg olyan hálás szemekkel nézett vissza rá, ahogy ember soha. Itatta, amíg lehetett. Ott múlt ki a kezei közt.

Tíz perc múlva délután kettő. A nővér talán csak fél órája gurította végig a folyosón a tálalókocsit, hogy összeszedje a tányérokat. Az ebéd vékony, de az államtitkár anyósa a VIP-szobában külön kosztot kap. Marhahúsleves répával, cérnametélttel, hozzá gyenge jércemell kisütve és krumplipüré. Az államtitkár anyósa mozdulatlanul fekszik a paplan alatt. Az álla félelmetesen megnőtt. A homloka szabályos boltozat, mintha kőből lenne. A nővér hiába próbálja megetetni. Megigazítja rajta a paplant, pedig eddig is rendben volt. Érintetlenül kell visszatennie az ebédet a kocsira.Tovább

Bán Zsófia: Borderline

Már elfelejtettem, milyen repülni. Már elfelejtettem, milyen, amikor nem akar hajnalodni, és egyre csak sötétlik alattad az örökfelhők fölötti, paplanos örökéj.

Már elfelejtettem, milyen autóval elsuhanni egy napsütötte, gondosan nyírott domboldal mellett, már elfelejtettem, milyen egy őslénytömör, hófödte hegycsúcs távoli gleccsertükre.

Már elfelejtettem, milyen vonaton ülni, utazni, menni, szabadon helyet változtatni három hosszú év után, mint aki váratlanul amnesztiát kapott: menj, mehetsz, amerre látsz. Vagy fokozatosan oszladozó, ködfoltos amnéziát. Kiszabadulni egy veszélyekkel teli világba, a zűrös világszabadságba, és tudni, bármikor rád omolhat, mint egy romos házfal. A karantén legalább biztos volt, ott tudtad a szabályokat. Persze, ha nem vigyázol, ott is bármikor hátba döfnek, a fürdőszoba felé menet. Vagy akkor is, ha vigyázol. Jöhet diktatúra vagy világjárvány, nem vagy a magad ura – ennyi, ami bizonyos. És akkor Istenről még nem szóltunk, aki, ugye – de már elfelejtettem.Tovább

Parti Nagy Lajos: Lelki fülek
(Árnyékporocska-széljegyzet 1.)

Fölpillant a konyhakőről, az ebéd szaga még el sem oszlott, és már sötétedik, rátolja Pestre kormos tábláját a Floydl-kéményseprő. Beczkóyné, hősnő és médium, járkál föl-alá, lődörög a maga kis könyvében, a féltényei közt, egy ismerős berendezkedésben, ami mégsem az övé, csak oda van készítve neki, tán nem teljesen pontatlanul, de azt, hogy melyik év, azt maga írja be, nyomtatványba tollal. Úgy ugrál az idő, mint valami seprűs veréb a szappanfőző erdejében. A menye szomszédol valamerre, a gyerek biztos az űrkutatójánál lesi, hogy az oroszok mit üzennek az űrből, mert életében az máshol nem érezte jól magát, csak a Liszt Ferenc utcában, a Horváth Tibor rádió-sufnijában.Tovább

Ménes Attila: Újabb harmszik

(A férfi, aki ütötte magát) Volt egy ilyen férfi, nem is oly rég, a mi utcákban. Itt lakott velünk szemben, ha nem is pont szemben, hanem sré vizavé, a másodikon. Komolyan mondom, hogy ennek a férfinak a fő tulajdonsága az volt, hogy szerette bokszolni, püfölni, paskolni, verni a tulajdon testét. Ez elég hülye szokás az emberek körében, neki legalábbis nem sok barátságot eredményezett. Különösen rühellte eme ismertetőjegyét korábbi felesége, jelenlegi időszakos társastánc- és szexpartnere, a szőkésvörös Angéla. Nem, a fickó nem volt mazochista, erről nincs említés, de a miérteket jelenleg mellőzném. Többnyire a koponyáját és a tarkóját csapdosta azzal, ami épp a keze ügyébe került, hiszen olyasmivel, ami nem került a kezébe, kevéssé csapdoshatta. Máskor, a trolipótlón tiszta erőből ököllel gyomorszájon vágta magát, úú, de úgy, hogy ezt látva az utasok odébb húzódtak. Ekkor tenyéréllel csattanósan ráhúzott a bal combjára, lendületes jobbhorgot vitt be vesetájon, hogy csak úgy porzott. Ez nem volt elég.Tovább

Háy János: A gondozónő

Mert van bennem emberség, mond­ta, hogy azért hozta létre az ala­pít­ványt, az alapítvány meg az ál­lat­men­helyet, először a kutyáknak, aztán, egy évre rá a macskáknak is. Azért ez mégiscsak fejlődés, mondta az egyik, aki meg volt hívva a nyílt napra, hogy régen a gyerekeket vitték menhelyre, most meg már a kutyákat is. Meg egyáltalán, hogy nyílt nap, mondta a másik, mint az iskolában, szóval minden változik, nemcsak az, hogy szélerőmű, hanem annál mélyebbek a változások. Az biztos, mondta az alapítvány elnöke, azért már mindenki tudja, hogy mennyivel környezetkímélőbb, ha olyan kutyát fogadunk örökbe, aki már eleve él, szemben azokkal, akik, itt elakadt, akik, megint elakadt, aztán, hogy nem olyanokat, amiket direkt arra tenyésztenek, hogy legyenek. A vendégek kicsit zavartan bámultak rá, érteni akarták, amit nem értettek. A tenyésztők, tette hozzá, hogy hatásosabb legyen, tulajdonképpen a huszonegyedik század Mengeléi. Nem nevetett senki. Az igazság nem vicces. A kutyatenyésztés tankönyve, folytatta, a Mein Kampfra épül.Tovább

Garaczi László: Rossz vicc

Tenyeresem megkopott. Forhend, így hívta a Feri bácsi. Mobil asztal, magas beltér. Többnyire a hátsó teremben forgóztunk. Bemelegítés a Klampival, aki már tizenhat évesen szupersztár. Én tizenhárom vagyok, és kérdés, hogy lesz-e belőlem valaki. Milyen szögben tartod az ütőt, plusz lábmunka. Masszív alapok, versenyszerva, erőnléti edzés a Postás-pályán. Faházi az öltözőben vizes törülközővel beavatja az újakat. Lesimázza. Engem is lesimázott a Faházi. Jelezte, hogy edzés után le fog simázni, készüljek rá, ne érjen váratlanul. Futottunk a tűző napon, aztán nyújtás. Bevonultunk az öltözőbe: gatya le, megmarkolod az asztal két sarkát, és bedőlsz. Körbeállnak, mindenki néz. Az ilyen hagyományok szilárdítják meg a közösségi érzést. Ha megnősz, te vered a kisebbeket.Tovább

Csaplár Vilmos: Nem bindzsiztük túl


(Levél Nádas Péternek, 2016. júl. 17.) Péter, sokkal közelebbi viszonyban voltál vele, a véleményedet kérem. Bizonytalan vagyok, de lehet, hogy ez érdekes másoknak is, és közzétehetném, úgyis kérnek a Literától, ahol beindultak az emlékezések, megidézések. Az is lehet, hogy ilyen levelezést bárki tudna mutatni, aki kapcsolatban állt Esterházyval.

Húsvét táján (2016. márc.21.), hirtelen ötlettel az alábbi levelet küldtem Esterházynak:

Péter! Egy volt ügyészségi szóvivő, ma ügyvéd, mondta egy tv-interjúban: „Nem kell megvárni, hogy mi történt volna.” Gondoltam, elküldöm neked Húsvétra. V.

Még aznap válaszolt:

köszönöm. egy mondathálás valaki vagyok. elsőre egészségi szóvivőnek olvastam. a mondat vajon a húsvéti föltámadásra vagy a hasnyálizére vonatkozik? p.Tovább

Darvasi László: A grófnő és a festő

A grófnő azt kérdezte a festőtől, miért jár és kel gyalogosan, ha fájdalmat okoz neki minden lépés. Minden egyes lépés nyilall. Mégis úgy kószálja be a vidéket, a hósipkás északi hegyektől a tintakék Adriáig, mint valami peregrinus. Mint egy fiatal és örökké éhes, zabolátlan Petőfi. Egyik udvarból a másikba futni, tyúkokat szétkergetni, az udvaron táncolni. Szó sincs erről. Ez a festő egyáltalán nem futott, lassan járt, néha már csak csoszogott, sokszor megállt, fának vetette a hátát, kerítésfalnak, ült az árokparton, sok botot hagyott el, sokat keresett, és mindenhol rajzolt és festett. Nem nyughatott a ceruzájának a hegye. Ült egy helyben, állt egy helyben, a keze mozgott. Petőfi csak szájalt, hogy a végtelen rónaság, az Alföld, így meg úgy.

No igen, a program.

Tudja, Erna, mi az, hogy program?Tovább

Odze György: Portofán és Bori Badacsonyban


Nincs rohadtabb dolog, mint a múlt. Azt gondoljuk, hogy a jelen elmossa a múltat, egyszerű fizika, mint amikor a homokban a lábnyomot elmossák a tenger hullámai. Volt, nincs, ott voltam, nem maradt nyomom. Ott jártunk, elmúlt. De mindig maradnak nyomok, nagyon is maradnak, és mindig másképpen, mint ahogy emlékezünk rá, másképpen, mint ahogy szeretnénk emlékezni rá. És ez az, amit úgy nevezünk: múlt. Azt gondoljuk, hogy ismerjük, pedig tévedünk. Portofán már egy hónapja, amióta Anni meghalt, nem járt a badacsonyi házukban, nem is volt kedve idejönni, de tudta, hogy egyszer el kell jönni, benyitni, körülnézni, bezárni, aztán elmenni. Ennyi az egész.Tovább

Szabó T. Anna: Teen Spirit

Karácsonykor osztálytalálkozót, morogta Pati, jó, hogy nem mindjárt helyette! És mi az, hogy a Mátrában, és persze családostól, hát pont ilyenkor van kidobni való pénze az embernek! Ki találta ki ezt a hülyeséget? Tudod, hogy nekem a december a legsűrűbb. Mindenre nekem kell felkészülni, a fél világnak én veszek ajándékot, hát nem érted, hogy lehetetlen? Mondd le!

Áron csak annyit szólt erre, hogy megígérte, és a Balázs miatt van, aki csak az ünnepekre jön haza Amerikából, és szépen kéri, ne zavarja vezetés közben, mert éppen fejben készül a holnapi prezentációra, és háromfele nem tud figyelni. Különben is, elege van a folyamatos kereplésből. Majd szombaton megbeszéljük, tette még hozzá, addig úgyis kiderülhet, hogy a többi öregfiú neje se akarja.

Pati nagyot fújt, de elhallgatott, úgyis mindjárt kiszáll a metrónál, addig nem érdemes összeveszni. Igazából tudta, nem is az időzítés a legnagyobb baja, hanem a patthelyzet: erre aztán biztos nem engedheti el egyedül. Zsuzsi miatt, akiről mindent tudott, mert Áronnal úgy jöttek össze, hogy előtte hónapokig hallgatta Áron önsajnáltató történeteit élete nőjéről, aki lelépett az első gazdag pasival, ez még a gimi végén történt, de előtte három évig jártak, és Áron csak az utóbbi két évben, jó tíz évvel később tért egészen magához a megrázkódtatásból, hogy egy szó magyarázat nélkül elhagyta a lány, akivel a szüzességét elvesztette.Tovább

Tőzsér Árpád: Hérakleitosz homályában

Petőcz András: Madarak – Tandorinak

Lackfi János: Üveghang

Vörös István: Ballada a sors könyvéről

Babiczky Tibor: A kiválasztott

Simon Bettina: A legrövidebb év

Wirth Imre: Bukik az ég előkébe


Kukorelly Endre: Torony

Szőcs Petra: Családi Kör

Bozsik Péter: Idill, hallottak alapján

Szijj Ferenc: Ritka események

Kirakatverseny

Pollágh Péter: Nem én vagyok

Nádasdy Ádám: Mások szerint

Markó Béla: Tanulság

Karafiáth Orsolya: Folyton

Tóth Krisztina: Edényfogó

Marno János: Hazaférés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.