Szerző: ÉS
2021.12.10.
A fiatal Proust és a homoszexualitás
I N T E R J Ú
Várkonyi Benedek: „Ti csak prédikáltok”
Interjú Nagy Boldizsárral
K R I T I K A
(Jánossy most!, Fuga Budapesti Építészeti Központ, megtekinthető december 22-ig.)
A tárlat Jánossy életművének felidézésével – talán akaratlanul – azt tematizálja, hogyan is érvényesül az időtlenség kérdése az építészetben. Jánossy bizonyos házaira (vegyük például a gödöllői víztornyot) a fellelhető szakirodalomban a pályatársak, egykori tanítványok következetesen veszik át egymástól ennek a fogalomnak a használatát – még ha csak retorikai fordulat is, nem félő-e, hogy kiüresedik? Másképp fogalmazva: ha valamit esztétikailag időtlennek nevezünk az építészetben, az milyen további kérdéseket vet fel a társadalmi igényekről és a korszakok múlásáról? Mire elegendő egy időtlennek tetsző forma az évtizedek sodrásában?Tovább
Wagner István: Goya végletei
(Goya, Fondation Beyeler, Basel-Riehen, a berlini Hatje Cantz Verlag német vagy angol katalógusával és a madridi Ediciones El Viso spanyol kiadásával. Megtekinthető január 23-ig.)
Álom, rémálom és valóság határait olykor akaratlan, szinte észrevétlen áttörve váltakoznak vásznain és sokszorosított grafikai lapjain üdvözültek és bűnözők, démonok és varázslók, fehér ruhás hajadonok, sokgyermekes családanyák vagy hírhedt kurtizánok, de a reprezentatív tárlaton helyet kaptak vázlatfüzeteiből származó, önálló oldalak is, a környező realitásra való spontán reagálásokkal. Philippe Parreno pedig a „kísértetházról” szóló mozija mellé elkészítette Goya Caprichos-szériájából ihletődve Que viene el Coco című filmjét is, amely egy modern szellemről szól, aki a rossz gyerekeket elviszi.Tovább
Mélyi József: Zengőreliefek
(Jovánovics György Minta / az eredeti MÜPA-reliefek című kiállítása december 20-ig látható a Fugában.)
Lehet, hogy ebből a lebegő státuszukból következik, hogy a Jovánovics-művek közül a Müpa-reliefek azok, amelyek a leggyakrabban adtak vitára okot. Fitz Péter élesen bírálta a színezést, miközben több, igencsak színérzékeny festő mellette tette le a voksát, híres zenészek imádták, hasonlóan híres karmesterek gyűlölték. Hosszú távon mégis úgy tűnik, hogy a többtonnás zengőpanelek lebegése vitathatatlanul összenőtt a koncertterem építészeti értékeivel – Demeter Nóra és Zoboki Gábor alkotása Magyarország egyik legjobban sikerült kulturális tere.Tovább
Stőhr Lóránt: Hatás alatt álló nők
(Pablo Larraín: Spencer; Benedict Andrews: Jean Seberg minden rezdülése)
Kristen Stewart az Alkonyat-trilógia főszereplőjeként tizennyolc évesen vált világsztárrá, kamaszok rajongott példaképévé, de utána – tudatosan lazítva az álomgyár kötelékét – független amerikai és európai alkotásokban vállalt szerepeket. Harmincéves kora körül jutott el a Seberg és a Spencer főszerepéig. Itt már nincs digitális látványkulissza, romantikus történet, a többi főszereplő támasza, egyes-egyedül az abszolút főszereplő vállán nyugszik a művészi siker terhe. Sebergként élénk sárga ruhákban tündöklő, játékos és konok, magabiztosnak látszó, de mély fájdalmakat rejtő sztár, akinek a megfigyelés hatására megtörik a lendülete, mozdulataiba szorongás, mosolyába kétely költözik. Dianaként már a film elején szétesett, zavart beszéde, rebbenékeny hangja, félénk testtartása, védekező gesztusai megülik a történet néhány napját. Stewart kétszer, két változatban megy a poklok mélyére. A harcos feminista a nők ikonikus filmszerepében, hatás alatt álló asszonyként mutatja meg, hogy komoly színésznővé érett.Tovább
A szerző további cikkeiVégső Zoltán
Pilinszky újrahangszerelve
(Pátkai Rozina MINKA: Tilos csillagon – Pilinszky János versei – Szerzői kiadás, 2021)
Pátkai Rozina pályájának és előadói személyiségének bonyolultságából nem következik egy ennyire egységes lemez, ami formai elemeit tekintve valójában nem is egységes, de ez a sokféleség végül kötőanyaggá válik. Az alapvető hangulat a keskeny szájrésen át artikulált spleen, ami minden negatív felhangjával együtt fordul át a lemez erényévé. Az énekesnő, valamint Dóczi Bence és Fenyvesi Márton gitárosok és az elektronika felelősei telibe találták, hogyan lehet megragadni a Pilinszky-feelinget, és markáns, mai arcélt szabni a verseknek tartalmi újraértelmezések, belemagyarázások nélkül.Tovább
Molnár Zsófia: Dolce (?) vita
(Bella Figura, Pesti Színház, november 24.)
És azt hiszem, pontosan ez a bajom az évadban a kortárs drámairodalmat szemléző Pesti Színházban bemutatott Bella Figurával. Hogy Reza karcolata – mert sajnos ennél tovább nemigen megy – hiába a bulvár igényesebb szelete, épp csak egy kis helyzetkomikumot hoz működésbe. A figurák ki vannak találva, de ahhoz, hogy a helyzetből dráma is szülessen, hiányoznak az igazi, zaftos háttértörténetek.Tovább
Fáy Miklós: Hol van Hoffmann?
(Offenbach: Hoffmann meséi – Erkel Színház, december 4.)
Nincs olyan vezető erő az előadásban, amely vagy aki túllökné a társaságot a letargián, sem a rendezés, sem a zenei megvalósítás nem olyan színvonalú, hogy elhitetné a szereplőkkel: csodát tesznek. És akkor nem beszéltünk a nézőről, aki leginkább azt érzi, hogy éppenséggel itt is el lehet tölteni a szombat estét, de ahogy ők nem tesznek, mi nem látunk csodát.Tovább
Grecsó Krisztián: Nők a fürdőben
(Nem mondod?!, „Szentesi Szandra” vlogja a wmn-en)
Az évadzáró epizódot például egy fürdőszobában vették fel, elsőre minden csupa közhely. Szentesi befeküdt a kádba, takarása a fürdőhab meg a kameraállás. Borbély fürdőköpenyben van, bár szemérmesen kilóg alóla a cicanadrág. Hosszan fésülködik, lakkozza a haját vagy a kád mellett ül. A két nő egyfajta lazítós, készülődős, testápolós helyzetet imitál, és bár minden beállított és mesterkélt, mégis működik. Olyan üdén naturalista, egyszerű és őszinte az egész, hogy képes átcsúszni életszerűbe. Valóban olyan érzése lehet a nézőnek, hogy a kamera csak odatévedt a barátnők kvaterkázására, ők éppen így múlatják az időt, és közben az anyukájukról, a szerelmeikről, a vágyaikról vagy a gátlásaikról beszélgetnek. Sodródva, ahogy az a valódi beszélgetésekben lenni szokott. Temérdek téma fennmarad a levegőben, beragadó mondatok, jó lehetőségek úsznak el – de hát a beszélgetéseink már csak ilyenek.Tovább
Károlyi Csaba: Tartalmas újrahasznosítás
(Irodalmi felolvasások a Belső közlés adásaiból hetente a Klubrádió honlapján, Pályi Márk szerkesztésében)
A Belső közlés című műsorról már írtam kritikát (ÉS, 2017/19., május 12.), fontos és megbízható. Azóta is él és virul, szerencsére. Csatlakozott mellé a merészebb, néha izgalmasabb, néha kiegyensúlyozatlanabb Tükörfordítás. Ebben Pályi Márk bátrabban feszegeti a határokat. Ezek a műsorok elrugaszkodnak a hagyományos beszélgetésektől, munkásabbak, zenékkel, betétinterjúkkal, felolvasásokkal gazdagodnak. Na, ezekből a felolvasásokból válogat hetente a szerkesztő. Újrahasznosít, és nagyon jól teszi.Tovább
Csuhai István: Ifjú Izland
Jón Kalman Stefánsson: Nyári fény, aztán leszáll az éj. Fordította Patat Bence. Typotex Kiadó, Budapest, 2021, 243 oldal, 3500 Ft
Az Izlandon 2005-ben közreadott Nyári fény, aztán leszáll az éj az 1963-ban született Jón Kalman Stefánsson hatodik könyve, mindazonáltal az utóbbi három évben magyarul megjelent Jón Kalman-könyvek között időrendben a legelső, két évvel megelőzi az Izlandon egymástól kétévnyi távolságra lévő darabok sorozataként kiadott Menny és pokol-trilógia címadó nyitó regényét. Hiábavaló lenne keresni benne vagy számonkérni rajta a trilógia lételméleti nagyszabásúságát, az ezutáni párregény, A halaknak nincs lábuk vagy A mindenséghez mérhető megbocsátó nosztalgiáját, akár még az Ásta kísérletező fejlődésregény-dekonstrukcióját sem. Kicsit mégis olyan ez a többiekkel összevetve vékonyabb Jón Kalman-könyv, mintha egy nagy, európai rangú, velünk kortárs elbeszélő az írói műhelyébe engedne bepillantást.Tovább
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.Tovább
Andrási Gábor: Ex libris
Tatai Erzsébet: Túlélési gyakorlatok
Szalai András: Kis magyar snassz és neociki
Árvai Mária–Véri Dániel: A nagy könyvlopás
Részben az egész
Bokros Judit: Világ, kukák nélkül
Amikor a kukák világgá mentek. Szerkesztette Ughy Szabina. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2020, 128 oldal, 3999 Ft
Az antológiát a hetvenedik évfordulóját ünneplő Móra Kiadó jelentette meg tavaly, az innováció jegyében. A kötet pedig idén el is nyerte az Év Leginnovatívabb Könyve elismerést az Év Gyermekkönyve díjátadón.
A minden tekintetben „zöld” könyvhöz felkért huszonnégy kortárs író a környezetvédelem témájában merült el, sajátos megközelítéssel.Tovább
Szántai Márk: Egy város(rész) képei
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregék. Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2021, 168 oldal, 3290 Ft
A kötet valamennyi írása szerteágazó, gazdag szövésű történetmesélő próza. Olykor mintha Hrabal hősét, Pepin bácsit hallgatnánk: egyszerre hihetők és hihetetlenek, mindennapiak és fantasztikusak ezek a történetek. Ahogyan már a kötet nyitánya jelzi: „az ember éppen úgy szedi össze innen-onnan a történeteit, mint ahogyan a szél gyűjti buckába a homokot. Egyszer így rendezi őket formába, a másik nap meg máshogyan.” (9.)Tovább
Szíjártó Imre: Négy láb sem jó
Władysław Stanisław Reymont: Lázadás. Fordította D. Molnár István. Rézbong Kiadó, Budapest, 2021, 172 oldal, 3200 Ft
Reymont az öt lengyel Nobel-díjas író közül Henryk Sienkiewicz után a második, 1924-es díját a Parasztokhoz kötik. A Lázadás (Bunt) az utolsó regénye, folyóiratban 1922-ben jelent meg. A Lázadás állatokat szerepeltető társadalomismereti parabola, tehát indokolt a párhuzam Orwell negyed évszázaddal későbbi Állatfarmjával. A két könyv sorsa ugyanakkor leírja a kelet-közép-európai szerzők mindenkori helyzetét: a Lázadás ugyan már a 20-as években megjelent németül és hollandul, de Reymont műve nem került az ismert antiutópiák kánonjába, nem tudunk róla, hogy Orwell ismerte-e.Tovább
Márton László: Az öntörvényűség mint táj
Az ÉS könyve decemberben – Bodor Ádám: Az értelmezés útvesztői. Tizenöt beszélgetés. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 275 oldal, 3999 Ft
A rend kedvéért teszem hozzá: ezek a beszélgetések az utóbbi tizennyolc évben jöttek létre, korábbi interjúk nem találhatók a kötetben. Ez nyilván Bodor Ádám döntése volt, valószínűleg meg akarta őrizni a mindenkori interjúalany (B. Á.) szemléleti egységét, és nem akarta, hogy parttalanná táguljon a könyv.
A tizenöt kérdező megannyi különböző ízlésű, vérmérsékletű és felkészültségű személy. Némelyik beszélgetésen látszik, hogy a kötött terjedelem miatt lakonikus kérdések vártak tömör válaszokra. Máshol, például Jánossy Lajos interjújában kérdező és válaszoló megengedheti magának, hogy elkalandozzék, részletekbe bocsátkozzék. Mindez fontos különbség, de még fontosabbak az egybeesések. A kötet előszavában Bodor Ádám így fogalmaz: „az életutam különböző állomásait, fordulópontjait firtató kérdések igen gyakran azonos területeket, körülményeket és következtetéseket érintenek, így az azokra adott válaszaim, ha nem is szó szerint, de tartalmilag általában azonosak vagy nagyon hasonlatosak”.
Amikor a kukák világgá mentek. Szerkesztette Ughy Szabina. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2020, 128 oldal, 3999 Ft
Az antológiát a hetvenedik évfordulóját ünneplő Móra Kiadó jelentette meg tavaly, az innováció jegyében. A kötet pedig idén el is nyerte az Év Leginnovatívabb Könyve elismerést az Év Gyermekkönyve díjátadón.
A minden tekintetben „zöld” könyvhöz felkért huszonnégy kortárs író a környezetvédelem témájában merült el, sajátos megközelítéssel.Tovább
Szántai Márk: Egy város(rész) képei
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregék. Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2021, 168 oldal, 3290 Ft
A kötet valamennyi írása szerteágazó, gazdag szövésű történetmesélő próza. Olykor mintha Hrabal hősét, Pepin bácsit hallgatnánk: egyszerre hihetők és hihetetlenek, mindennapiak és fantasztikusak ezek a történetek. Ahogyan már a kötet nyitánya jelzi: „az ember éppen úgy szedi össze innen-onnan a történeteit, mint ahogyan a szél gyűjti buckába a homokot. Egyszer így rendezi őket formába, a másik nap meg máshogyan.” (9.)Tovább
Szíjártó Imre: Négy láb sem jó
Władysław Stanisław Reymont: Lázadás. Fordította D. Molnár István. Rézbong Kiadó, Budapest, 2021, 172 oldal, 3200 Ft
Reymont az öt lengyel Nobel-díjas író közül Henryk Sienkiewicz után a második, 1924-es díját a Parasztokhoz kötik. A Lázadás (Bunt) az utolsó regénye, folyóiratban 1922-ben jelent meg. A Lázadás állatokat szerepeltető társadalomismereti parabola, tehát indokolt a párhuzam Orwell negyed évszázaddal későbbi Állatfarmjával. A két könyv sorsa ugyanakkor leírja a kelet-közép-európai szerzők mindenkori helyzetét: a Lázadás ugyan már a 20-as években megjelent németül és hollandul, de Reymont műve nem került az ismert antiutópiák kánonjába, nem tudunk róla, hogy Orwell ismerte-e.Tovább
Márton László: Az öntörvényűség mint táj
Az ÉS könyve decemberben – Bodor Ádám: Az értelmezés útvesztői. Tizenöt beszélgetés. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 275 oldal, 3999 Ft
A rend kedvéért teszem hozzá: ezek a beszélgetések az utóbbi tizennyolc évben jöttek létre, korábbi interjúk nem találhatók a kötetben. Ez nyilván Bodor Ádám döntése volt, valószínűleg meg akarta őrizni a mindenkori interjúalany (B. Á.) szemléleti egységét, és nem akarta, hogy parttalanná táguljon a könyv.
A tizenöt kérdező megannyi különböző ízlésű, vérmérsékletű és felkészültségű személy. Némelyik beszélgetésen látszik, hogy a kötött terjedelem miatt lakonikus kérdések vártak tömör válaszokra. Máshol, például Jánossy Lajos interjújában kérdező és válaszoló megengedheti magának, hogy elkalandozzék, részletekbe bocsátkozzék. Mindez fontos különbség, de még fontosabbak az egybeesések. A kötet előszavában Bodor Ádám így fogalmaz: „az életutam különböző állomásait, fordulópontjait firtató kérdések igen gyakran azonos területeket, körülményeket és következtetéseket érintenek, így az azokra adott válaszaim, ha nem is szó szerint, de tartalmilag általában azonosak vagy nagyon hasonlatosak”.
I R O D A L O M
Szaniszló Judit: Jövőre talán
A szorongás jó. Kell hogy jó legyen, különben ha a szorongás nettó rossz, akkor ez, ami van, volt és lesz, szóval akkor ez gyakorlatilag elviselhetetlen. Amikor kienged pillanatokra az ökölbe szorított tenyér, az összerándult gyomor, amikor a kutya, a szomszéd gyereke, a törött karácsonyfadísz képes megnevettetni, akkor csak van miért levegőt venni még egyszer, nem? Kis kivágással kell dolgozni. Regény, elbeszélés nem, vers, pillanatfelvétel igen. Egyedül szorongani rossz, együtt szorongani jó. Tovább
Gerencsér Anna: Kutyafejek
A kutyafej úgy úszott elő a fal mögül, mint egy közeledő gálya orra. A sovány nyak összemosódott a hőségben remegni látszó fehér kövekkel, a fülek vitorlaként feszültek ki, aztán a kutya támadásba lendült: két gyors ugrással az oltárnál termett, az istennő lába előtt fekvő áldozati ajándékok közé kapott, és már inalt is kifelé.
– Hé, bolhás, hozd vissza! Hozd vissza!
A kutya befordult a sarkon és eltűnt a patríciusok elegáns házai között, a fiú pedig még egy hosszú pillanatig utánabámult, mielőtt visszafordult az istennő felé. Kettesben maradtak: a rekkenő hőségben csak az merészkedett az utcára, akinek halaszthatatlan dolga volt. A polgárok a fürdőkben vagy az árnyékos perystiliumban hűsöltek, és eszük ágában sem volt kitenni magukat a perzselő sugaraknak, melyek tüzes nyilakként zuhogtak a tetőkre, az utcákra és az istennő sápadt arcára.Tovább
Vas Máté: Canossa
Kövessük a vándorokat. A vak neve Zotmund. Mivel a nő elvesztett látását pótolja, hívjuk Szemnek. A férfi illatokra les, ezért nevezzük Orrnak. Ártéri vizenyősben egyre beljebb hatolva – nézi a Szem, merre lelik az ösvényt – a víz olykor bekéredzkedik a csizmaszárba. Kürt harsan. Egy albínó és egy barna vizsla rohan végig egy távoli töltés tetején. Öt vadász, sárga ruhákban. Kezükben lándzsa.
„Hódászok” – mondja a Szem.
Az egyik vadász, kinek haja kerekded módon nyírt, és maga mellé eresztett kezében a kürtöt tartja, megtorpan. Oldalra fordul. Rosszalló pillantást vet a békalencsével lepett vízbe derékig merült vakra, nőre és férfira. Utána fúj még egyet a kürtbe. Rohan tovább.
„Pézsma. Menekülő hód húzza a szagát maga után, akár egy kötelet, amelynek a végére hurkolták orránál fogva a két kutyát” – mondja az Orr, figyelve arra, hogy a Szem szavajárását utánozza. Félresepri útjából a békalencsét, ahogy szagmintát vesz: „A barna vizsla vemhes.” Mivel sem Zotmund, sem a Szem nem szólal meg, folytatja: „A hód alteste szúrós nedveket izzad. Érzi a jószág, hogy ha nem éri el rönkökből összerágott várát, le kell harapja gyógyhatású heréjét, hogy az utána epedő vadász futni hagyja.”Tovább
Locker Dávid: Beszédkényszer
Locker Dávid: Elégia a félsikerről
Nagy Kinga: Hosszú
Nagy Kinga: jalghoza
Nagy Kinga: hosszú hajadban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.