2021. december 30., csütörtök

„A KERESZTÉNY NEM JOBB A TÖBBINÉL, CSUPÁN TÖBBET TUD A BŰNRŐL” – JELENITS ISTVÁN PILINSZKY JÁNOSRÓL ÉS A MAGYAR KATOLICIZMUSRÓL

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2021.12.30.


„Születésének századik évfordulója kapcsán sokat viaskodtak Pilinszky azon kijelentésével, hogy ő nem katolikus költő, hanem katolikus és költő. Nem valaminek szolgálatába akarta állítani a költészetét, nem az Igét akarta hirdetni az irodalom eszközeivel, »csak« költő és közben pedig, szinte suttyomban: hívő. Ez azért persze művészetén is átfénylik, de nem didaktikusan, hanem hódító logikával, erővel” – mondja Jelenits István a száz éve született Pilinszky Jánosról. A piarista szerzetes-tanár nemcsak jó barátja, műveinek gondozója, de gyóntatója is volt, nála kevesen ismerik jobban a centenárium kapcsán ismét gyakran megidézett költőt. Jelenits István arról is beszél, mit értett azon a szeptemberi Eucharisztikus Világkongresszus előtt tett kijelentésén, hogy a magyar katolicizmus „nem kussolhat, de nem is lehet diadalmas”.


Károlyi-kert, Molnár utca, Új Ember-szerkesztőség, Nárcisz presszó – néhány Pilinszky János életének fontos helyszínei közül. Sorsszerű, hogy a költő szülőháza, családjával felnőttként is közös lakása, munkahelye és kedves vendéglátóipari egysége egy párszász méteres sugarú körben található Budapest belvárosában. És ott a Piarista Gimnázium is, amelynek méltóságteljes tömbje ma is ugyanolyan magabiztosan úszik az Erzsébet-híd pesti hídfőjét körülölelő decemberi szürkeségben, mint Pilinszky diákkorában. A huszadik század egyik legfontosabb költője 1931 és 1939 között járt az abba az intézménybe, ahol Jelenits István is diákoskodott. A diktatúra a város központi helyéről ugyan elüldözte a kegyesrendi atyákat, de legalább iskolájukat meghagyta, így szerzetesként Jelenits István a szintén nem messze található Mikszáth téren tanított generációkat. Ma viszont ismét a Pilinszkyvel közös gyermekkori környezetben él: a nyolcvankilencedik évét december közepén betöltött paptanár a Piarista Gimnáziumnak és a rendháznak is otthont adó épület egyik szobájában lakik. Ott kerestük fel őt, hogy az év végi ideges tülekedésből kiszakadva egy kis időre a költészet bűvkörébe kerüljünk. Ez így is történt, köszönhetően Jelenits Istvánnak, aki nemcsak emlékeit osztotta meg, de még egyik kedves Pilinszky-versét is felolvasta nekünk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.