Szerző: TOMPOS ÁDÁM
2021.11.20.
„Minden harmadik ház ukráné”
– Innen halnak kifele, onnan meg jönnek, és itt vesznek házat – mutat az alig fél kilométerre fekvő ukrán határ felé Imre. Akik pedig szavai szerint „jönnek”, azok a Kárpátalján élő kettős állampolgárok, később egyenesen úgy fogalmaz: „minden harmadik ház ukráné”. Hogy mindez miért történik, azt ugyanazzal magyarázza Fekete Imre, később csatlakozó asztaltársa, Varga Ferenc, a Barabás utolsó előtti házában élő Pusoma József és a falu másik végén élő Bulyáki Gusztáv is.
Az ok a nyugdíjturizmus. Még mindig hatályban van ugyanis az az 1963-as törvényerejű rendelet, amelynek értelmében az 1991-ben felbomlott Szovjetunió utódállamai, Oroszország és Ukrajna állampolgárai járulékbefizetés nélkül is jogosultak a magyar szociális ellátásra, így öregségi nyugdíjra is. Méghozzá nem is akármilyenre, ugyanis, ahogy az egyik névtelenséget kérő barabási asszony fogalmazott: „odaát aztán tényleg mindenről lehet egy kis pénzéért papírt szerezni”, még arról is, hogy főmérnök, könyvelő vagy éppen boltvezető volt az egyébként, mondjuk, gyári munkásként dolgozó igénylő. Így aztán a magyar állam úgy fizeti ki nekik az itteni főmérnöki, könyvelői, boltvezetői nyugdíjat, hogy a kárpátaljai gyári munkás életében nem fizetett járulékot a honi költségvetésbe. Ez pedig feszültséget okoz a térségben, így Barabáson is, hiszen a jellemzően tsz-nyugdíjból vagy éppen közmunkából élő, szegény beregi falvakban egyre több szó esik arról, hogy mennyit kap kézhez egy nyugalmazott főmérnök, könyvelő, boltvezető...
– Innen halnak kifele, onnan meg jönnek, és itt vesznek házat – mutat az alig fél kilométerre fekvő ukrán határ felé Imre. Akik pedig szavai szerint „jönnek”, azok a Kárpátalján élő kettős állampolgárok, később egyenesen úgy fogalmaz: „minden harmadik ház ukráné”. Hogy mindez miért történik, azt ugyanazzal magyarázza Fekete Imre, később csatlakozó asztaltársa, Varga Ferenc, a Barabás utolsó előtti házában élő Pusoma József és a falu másik végén élő Bulyáki Gusztáv is.
Az ok a nyugdíjturizmus. Még mindig hatályban van ugyanis az az 1963-as törvényerejű rendelet, amelynek értelmében az 1991-ben felbomlott Szovjetunió utódállamai, Oroszország és Ukrajna állampolgárai járulékbefizetés nélkül is jogosultak a magyar szociális ellátásra, így öregségi nyugdíjra is. Méghozzá nem is akármilyenre, ugyanis, ahogy az egyik névtelenséget kérő barabási asszony fogalmazott: „odaát aztán tényleg mindenről lehet egy kis pénzéért papírt szerezni”, még arról is, hogy főmérnök, könyvelő vagy éppen boltvezető volt az egyébként, mondjuk, gyári munkásként dolgozó igénylő. Így aztán a magyar állam úgy fizeti ki nekik az itteni főmérnöki, könyvelői, boltvezetői nyugdíjat, hogy a kárpátaljai gyári munkás életében nem fizetett járulékot a honi költségvetésbe. Ez pedig feszültséget okoz a térségben, így Barabáson is, hiszen a jellemzően tsz-nyugdíjból vagy éppen közmunkából élő, szegény beregi falvakban egyre több szó esik arról, hogy mennyit kap kézhez egy nyugalmazott főmérnök, könyvelő, boltvezető...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.