Szerző: SZELESTEY LAJOS
2021.11.06.
Az újság úgy mutatja be Márki-Zay Pétert, mint az ellenzék utolsó reménységét Orbán Viktorral szemben. De ő maga is azt gondolja, hogy rajta kívül nincs senki, aki meg tudná verni a miniszterelnököt. Azt ígéri, ha győz, vége az illiberalizmusnak, vagyis annak a hibrid demokratikus rendszernek, amely egyre jobban elterjedt a világban. Célja nem csekély, hiszen helyre akarja állítani a jogállamot.
A felmérések igen szorosra veszik az esélyeket egy olyan országban, ahol 12 év alatt fokozatosan lerombolták az ellensúlyokat. A vetélytárs elismeri, hogy a feladat óriási, hiszen sajtó 90 százaléka ellene dolgozik, viszont mint mondja, nem is nehéz, hiszen ő jobboldali, keresztény. Lehet azért támadni, mert sok gyereke van és vasárnaponként templomba jár? – kérdezi. Viszont Európa-barát és korrupcióellenes.
Budapesten elég csak kimenni az utcára és rögtön szembeötlik, hogy a terv elérése nem lesz sétagalopp. A hirdetőtáblák tele vannak azzal: „Állítsátok meg Márki-Zayt!” Az ellenfél azonban úgy véli, hogy a publicitás a javára válik, hiszen csak még többen ismerik meg. A kampányát adományokból kívánja finanszírozni.
Bizalmatlanul viszonyul a pártokhoz. Azt fejtegeti, hogy együttműködik az ellenzéki erőkkel, de nem bízik bennük, mert biztos, hogy lesznek árulók a soraikban, akik Orbánt segítik majd az igen hevesnek ígérkező kampányban.
A jelölt készül a küzdelemre - a maga módján: nem alakított ki átfogó koncepciót, inkább a helyenként agresszív és populista hangra épít. Tapasztalt marketingesként azt vallja, hogy sokkolni kell, mert akkor a jelenlegi médiaviszonyok közepette is átmennek az üzenetei. A köztévé és –rádió teljes mértékben bojkottálja, ezért nem habozik, ha övön aluli ütést kell bevinni. Így pl. amikor azzal vádolta meg Orbán fiát és a fél kormányt, hogy az meleg. Szerinte így kell válaszolni a gyűlölethadjáratra. Annál is inkább, mert hatalombarát orgánumok azzal gyanúsították meg a feleségét, hogy az bábaként egy újszülött haláláért felelős.
Márki-Zay katolikusként is a világi állam híve. Törekvései között szerepel az euró mielőbbi bevezetése, csatlakozás az Európai Ügyészséghez és a jogállam tisztelete. Továbbá szeretne belépni az Európai Néppártba, ennek érdekében kész pártot alapítani.
FAZ
„Ezzel a Sorossal csak a baj van!” - ironizál a német jobboldali lap, hozzátéve, hogy a befektetőnek nemigen akad párja a világon, ugyanakkor 91 éves kora ellenére is igencsak megosztó személyiség. Egész élete tele van ellentmondásokkal, kezdve onnan, hogy filozófusnak készült, miután a háború után elhagyta Magyarországot és Londonban Karl Poppernél tanult. A végén mégis tőzsdeguru lett belőle.
És bár fizikailag már nincs a legjobb állapotban, harci szelleme töretlen. A minap szakított a hagyományokkal és a Wall Street Journalben megjelent kommentárjában nekiment az egyik legnagyobb alapkezelőnek, a BlackRocknak, amiért az jelentős üzleteket tervez Kínában. Úgy véli ugyanis, hogy a terv nemzetbiztonsági kockázatokkal jár az Egyesült Államok és más demokráciák számára.
Egész életét keretbe foglalta a politika és a pénz. A vagyona akkora, hogy attól eláll az ember lélegzete: 8,6 milliárd dollár. De pont az anyagi alapjait használja arra, hogy beleszóljon a politikába, immár 40 éve. Ehhez létrehozta a Nyílt Társadalom Alapítványokat, amelyek szerte a világon liberális, vagy annak vélt szervezeteket segítenek anyagilag.
Ugyanakkor nem kíméli azokat, akik más véleményen vannak, bár önmagáról azt állítja, hogy önzetlen filantróp. Ám nagyon úgy néz ki, hogy nem a megegyezés szándéka vezérli, a maga igaza hajtja. Kidolgozott egy elméletet, amiről hozzáértők azt mondják, hogy nem túl mélyenszántó, de a lényeg az, hogy a befektetéshez jó szimat kell, vagyis az időzítés roppant fontos.
Egykoron pillanatok alatt meggazdagodott, csak az egymilliárd dollárt hozott neki, hogy tabudöntögetőként kihívta a brit fontot és felülkerekedett a legendás Angol Nemzeti Bankon. Nemrégiben 18 milliárd dollárt testált rá a Nyílt Társadalom Alapítványokra, de ebbe belejátszhatott, hogy rengeteg adó megfizetését spórolta meg ily módon.
Mintha az isten is arra teremtette volna, hogy ellenfél legyen. Orbán Viktor – belpolitikai megfontolásokból – ellenséget csinált belőle. De ettől még Soros szívesen belemegy heves csörtékbe, alapállása az, hogy egymaga szembeszáll akár az egész világgal is.
Ám újabban sokszor tévesen méri fel a helyzetet és különösen bánthatja, hogy az alapítványánál nagy a morgolódás, mert a munkatársak más stratégiát tartanának jónak. Lehet, hogy az üzletember azt remélte: hajlott korára már békésebb vizeken navigálhat, ám a kép nem ezt támasztja alá.
Die Welt
Magyarországon szinte lehetetlen menedéket kapni, Orbán Viktor most viszont felkínálta, hogy kormánya folyosót nyit a Nyugat számára, ha az magyar területeken keresztül akar migránsokat befogadni. A közrádióban úgy fogalmazott: ha szükségetek van rájuk, vigyétek őket. Arról is beszélt, hogy a bevándorlók behurcolják a vírus különféle változatait, bizonyítékkal azonban nem szolgált.
A jobboldali lap emlékeztet arra, hogy a jobboldali nacionalista politikus kerítést emelt a déli határon. Ugyanakkor akit fülön csípnek, mert illegálisan lépett be az országba, azt minden teketória nélkül átrakják a szerb oldalra, noha jogvédő szervezetek és az UNHCR szakértői jogsértőnek tartják a módszert. Az EU szerint a magyar menedékpolitika ellentétes az európai és a nemzetközi joggal. Emiatt Magyarország ellen több szerződésszegési eljárás is folyamatban van.
Der Standard
Kósa Lajos beismerése után a lap budapesti tudósítója azt írja, hogy Magyarországon valószínűleg tucatnyi újságírót, jogászt, médiatulajdonost és ellenzéki politikust hallgattak le az izraeli kémprogram bevetésével. A hatalom több hónapi hallgatás után vallotta be, hogy szolgálatba állította a programot, márpedig ily módon alighanem az egyetlen uniós tagállam, amely nem csak megvette a megfigyelésre szolgáló eszközt, hanem sokszor alkalmazta is olyanok esetében, akikre a büntetőjogi gyanú halvány árnyéka sem esett.
Az áldozatok között bizonyítottan voltak magas rangú állami tisztségviselők, akik azért váltak gyanússá, mert nem tanúsítottak kellő hűséget az Orbán-rezsim iránt. Pl. Aszódi Attila, aki államtitkárként a paksi bővítésért felelt, ám a hírek szerint Moszkva elégedetlen volt vele, ezért kegyvesztett lett Orbánnál. Vagy a fotós Németh Dániel, aki egy oligarcha luxusjachtjának fedélzetén lefényképezte Szijjártó Pétert az Adrián.
Ugyanakkor továbbra is tisztázatlanok a részletek az egész megfigyelési história kapcsán. Pintér Sándor nem válaszolt a parlamenti bizottságban arra, hogy ki állította rá a szolgálatokat minden gyanú felett álló emberekre.
Die Presse
Az Európai Bíróság elnöke szerint az egész EU-t bedöntheti a közösségi jogot ért támadás, az unió válaszút elé került. Koen Lenaerts Hágában, a Nemzetközi Európa-jogi Szövetség tanácskozásán szólalt fel, és arra figyelmeztetett, hogy több országban is kétségbe vonják az EUB jogkörét, valamint a közösségi jog elsőbbségét, ráadásul nem csak politikusok és sajtóorgánumok, hanem bíróságok is, beleértve egyes alkotmánybíróságokat is.
A helyzetet igen komolynak minősítette, rámutatva, hogy az unió alapjai kerültek veszélybe. Az egész európai terv túlélése forog kockán, hangsúlyozta, amivel kimondatlanul is arra utalt, hogy a lengyel kormány és a híveivel teletömött Alkotmánybíróság célba vette a bírák függetlenségét.
Közvetve kitért arra is, hogy a lengyel fejlemények folytán az EU a legsúlyosabb válságát éli át a Brexit óta. Úgy fogalmazott: az igazságszolgáltatás kialakítása kétségtelenül nemzeti hatáskör, ám az Európai Bíróság következetesen kitart amellett, hogy függetleneknek és pártatlanoknak kell lenniük azoknak a helyi bíróságoknak, amelyek az uniós jog alapján ítélkeznek.
A luxemburgi testület egyébként e hó 23-án fontos döntést tesz közzé a magyar bírói függetlenség ügyében.
Die Zeit
A kemény pénzügyi szankció előbb-utóbb jobb belátásra kényszeríti Lengyelországot. Ezt jósolja a berlini Jacques Delors Központ egyik szakértője, aki szerint azonban nem is az immár napi 1,5 millió eurós bírság a lényeg, hanem hogy az ország fogadja el az Európai Bíróság ítéleteit, állítsa helyre a bíróságok önállóságát és ne vonja kétségbe a közösségi jogrendet.
Thu Nguyen szerint az ellentétek már odáig jutottak, hogy a politikai nyomás egymaga nem segít. De a kemény büntetés hatására egy vagy két hónapon belül várhatóan megtörik a PiS ellenállása, mert ennyi pénz elvesztése egy bizonyos ponton már fáj. Azt nem teheti meg a Morawiecki-kabinet, hogy nem fizet, mert különben levonják az összeget az országnak járó támogatásokból.
A szakember ugyanakkor nevetségesnek tartja azt a lengyel fenyegetőzést, hogy Varsó csökkenti a tagsági hozzájárulását, hiszen az ország többet kap a közös kalapból, mint amennyit oda befizet. Viszont nem lenne jó, ha Lengyelország iskolát teremtene, hiszen egyes államok már most sem akarják betartani az alapvető megállapodásokat és úgy tüntetik fel, mintha az EU elő akarná írni nekik, miként alakítsák ki a demokráciát. Noha az igazából azt akarja elérni, hogy senki se vonhassa ki magát bizonyos szabályok alól.
A Bizottság ebben a kérdésben meglehetősen következetes álláspontot foglal el. Az EUB döntései, Brüsszel országspecifikus ajánlásai, a kötelezettségszegési eljárások, mind-mind azt szolgálják, hogy Lengyelország csinálja vissza a jogi reformot és tisztelje a jogállami elveket. Ebben nincs semmi új az unió részéről és nem is lehet zsarolásnak tekinteni.
Ugyanakkor igen rossz üzenete volna, ha az a látszat keletkezne, hogy Varsó minden engedmény nélkül hozzájuthat az újjáépítési alaphoz. Az érvényes mechanizmus egyébként olyan, hogy az első lépcsőben a teljes összeg 13 %-át fizetik ki, de ha az utána következő másfél évben a lengyelek nem teljesítik a politikai feltételeket, akkor az első részt is vissza lehet tőlük követelni. Ami 3,1 milliárd eurót jelent, tehát még keményen érintené a Jog és Igazságosságot, mint a napi másfél millió.
Brüsszelnek azonban nem szabad engednie, mert az nem megy, hogy egy ország tag, ám közben leépíti a független igazságszolgáltatást. Itt nem lehet szó semmilyen alkuról. De ennek érdekében be kell szállnia a küzdelembe más tagállamoknak is, főként a németeknek és a franciáknak.
Az elemző megdöbbentőnek tartja Merkel ötletét, hogy a jogállamról az Európa jövőjéről zajló társadalmi vitákon egyeztessék a nézeteket. Hiszen ha az unió komolyan veszi magát értékközösségként, és fenn kívánja tartani működőképességét, akkor ragaszkodnia kell saját jogrendjéhez, mert az szerencsére útjában áll az egyes országokban jelentkező demokráciaellenes törekvéseknek.
Le Monde
Ivan Krasztev arra figyelmeztet, hogy a lengyel kilépés könnyen bekövetkezhet véletlenül is, ha önjáróvá válik és elszabadul a folyamat. A neves bolgár politológus úgy véli, hogy Varsó és az EU ellentéte mögött a lengyel belpolitika húzódik meg. A társadalom erősen megosztott, folyik a kulturkampf. A konzervatívok számára kulcskérdés a nemzeti szuverenitás, de mintha nem ugyanazon a nyelven beszélnének, mint a liberális ellenzék.
A kormány – akárcsak Magyarország - a nemzetek Európája mellett kardoskodik, tehát gyakorlatilag közös piacot akar, ám az nem avatkozhatna be a tagok belügyeibe. A szuverenitás védelme magában foglalja, hogy odahaza a hatalomnak erős jogosítványai legyenek, ám ez azzal fenyeget, hogy odalesz az igazságszolgáltatás függetlensége. Az unió ezzel szemben a polgárok és a vállalkozások szabadságát és jogait igyekszik megvédeni. Brüsszelnek a politikai felől közelítve kellene megoldania a kérdést.
Eközben egyes vezetők úgy állítják be, hogy az EU új gyarmatosító hatalom, vagyis rájátszanak a nacionalizmusra. Azzal vádolják a liberálisokat, hogy azok elárulják a nemzeti érdekeket, a másik oldal ezzel szemben úgy látja, hogy a kormány semmibe veszi a lakosság akaratát, mármint hogy nem szabad kilépni. A jobboldal ugyanakkor az unió szemére hányja, hogy az támogatja a meleg jogokat, valamint az abortuszt, és gyengíti a hagyományos nemzeti intézményeket, nevezetesen a katolikus egyházat. Varsó számára a bentmaradás árát az identitás elvesztése jelenti.
Kelet-Európa felfogásába belejátszik a félelem a nemzethaláltól, továbbá, hogy egyes körök szerint az új tagokat a Nyugat nem tekinti egyenrangú félnek. Nem lesz könnyű kompromisszumot találni, főleg, hogy a magyar és lengyel vezetés fontos döntéseket blokkolhat. Ebből a szempontból döntő lesz a választás eredménye a két országban.
Senki sem szeretné túlpolitizálni a kérdést, ám Lengyelország olyan messzire megy, hogy az precedenst képezhet. És ha a PiS két év múlva nyerni tud ezzel a politikával az urnáknál, akkor mások is követhetik a példát. De az is fontos tanulsággal szolgál majd, ha azért veszít, mert a Bizottság beszállt a vitába.
Jelenleg úgy áll, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségét csak Lengyelországban támadják, a sajtó szabadságát pedig kizárólag Magyarországon vették célba. Viszont a lengyel Alkotmánybíróság döntése, amely vitatja az európai jog elsőbbségét, megkönnyíti a Bizottság számára, hogy az alapszerződésekre hivatkozzon. Varsó és Budapest ugyanakkor olyan szövetségre törekszik bizonyos államok és pártok bevonásával, amely ellenzi az Európai Egyesült Államokat. Viszont a járvány sokakat az EU előnyeiről győzött meg.
Merkel hiányozni fog a két országnak, mert tudott a nyelvükön szólni. Kelet-Németországban nőtt fel, így nehéz volt azt mondani neki, hogy nem érti a keleti dolgokat. Ugyanakkor segíteni próbált. Ily módon az új német kormánnyal fel lesz adva a lecke a magyar és a lengyel vezetésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.