RÁKOSI PAJTÁS CSENDESEN MOSOLYOG

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.11.29.

Amikor ez ember olvassa a NER sajtójának zászlóshajóit, amelyek nem olvasottságukkal, nem is cizelláltságukkal, mondanivalójukkal és szakmai nagyszerűségükkel, hanem leginkább ordításukkal (mert írásban is lehet ordítani) tűnnek mérv-, és hangadónak, akkor legelőször a nyelvezetük tűnik fel. Kialakítottak maguknak egy lingua francát, amellyel a megcélzott, nem különösebben habitált – tehát faék egyszerűségű – közönségük felé közvetíteni óhajtják az egy üzenetet, amit talán legfrappánsabban úgy írhatnánk le, egy az Isten, Fidesz, és Orbán az ő prófétája.

Ez a nyelvezet a dicstelen elődök, úgymint Wölkischer Beobechter és Szabad Nép legocsmányabb elemeinek keveréke, hogy amikor az ember mondjuk Origót olvas – vagy a többit – megüli őt valami rossz, ahogyan a betűkből szivárog elő a gonosz, és az említett orgánumok kisstílűségére, hazugságaira, vonalasságára, uszítására, a belőlük áradó gyűlöletre, vezérimádatra és beszűkült tudatra ismer. A fasiszta és a kommunista stílusból is a lehető legrosszabb hagyományokat elegyítik a Fidesz-lapok, hogy az ember azon gondolkodik, mennyi idő ezt a stílt megtanulni és készségek szintjén űzni.

Vagy csupán lélekállapot kérdése az egész. Hanem most Nagy István agrárminiszter. Aki ugyan nem újságcsináló ember, de a brancs tagja, tehát a lelkülete egyenszabású, a gondolatai is egy ütemre járnak, mert a Fidesz-egyház tagja ő is. Ő utat mutatott nekünk ebben a bábeli (fasiszta, komcsi) nyelvi zűrzavarban, és olyan tisztán jött elő belőle a Szabad Nép hangja, hogy Rákosi pajtás álmában csendesen mosolygott, mi pedig eltátott szájjal olvastuk, hogy akkor most mi van. Bige László van, aki nem maffiatag, következésképp böki a csőrüket, és – gondolom – jól jönne az üzeme egy csókosnak. Így már rég kiadták a jelszót: Bige Lászlót ki kell csinálni.

Nem részleteznénk a műtrágyás kálváriáját, amit eddig megtett, most azonban Nagy István agárminiszter szintet lépett, amikor a következők jöttek elő belőle: „Bige László műtrágyakartellezése felbecsülhetetlen kárt okozott a magyar gazdáknak és fogyasztóknak. A nagyvállalkozó hét éven keresztül nemcsak a magyar gazdákat, hanem minden magyar kenyér, gyümölcsöt és zöldség vásárlót megkárosított, hogy extra profithoz juthasson.” Íme, nyájasaim Nagy István szájából a népnyúzó imperialista képe, már csak az hiányzik, hogy az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt, és még a békaemberek, természetesen. Meg a Pobjeda.

Még azt is olvashattuk a miniszternél, hogy a népnyúzó imperialista kész a gazdákat korlátozni a műtrágyához való hozzáférésben. Illetve előtte már arról is volt szó, hogy az állam kész átvenni a gyár működtetését, azaz, alakul az einstand, az egyik csókos már dörzsöli a tenyerét, hogy fillérekért jut milliárdos bizniszhez, de ez így megy. Ez ilyen. Jelen házi feladatunk azonban nem a NER erkölcseire noch dazu erkölcstelenségére kíván rámutatni, hanem annak nyelvezetével bíbelődik. Bár a nyelv meg a gondolat kifejezése, és így áll előttünk Nagy István lelke mégis a maga pőre valójában, és azon tűnődünk gonosz-e. Vagy csak ostoba. Vagy együtt...

ITT OLVASHATÓ