Szerző: Rezeda
2021.11.30.
Azt a kijelentést, hogy Orbán személyesen harcolt a mi szabadságunkért, Szijjártó tette az ő szájával, de feltehetőleg nem véletlenül, hanem, mert talán ő is így hiszi, vagy, mert ezt tanították neki a szemináriumon. Szijjártó nem alapító atya, neki a kollégiumi történések legendárium és történelem, mint ahogyan egyre több generációnak az egész országban. Vannak olyanok is már, akik úgy élik az életüket, hogy Orbán mindig volt az ő idejükben, így az a képzetük is kialakulhat, hogy ez így lesz örökké is.
Jól láthatóan Orbán is meg van győződve erről, immár jóságos nagypapaként, majdnem Mikulássá szublimálódva beszélget képzelt gyerekekkel. Vagy, ha némileg is igaziak voltak, bár a hangjuk az volt, akkor a kedves szülőket világosítanánk föl, nem szép dolog egy politikai pedofil karmai közé dobni elsőszülöttjüket. Bár, vannak olyanok, akik a saját álmukat valósítják meg a fiukban/lányukban, ilyképp, ha ők nem csókolhatták meg a vezér kezét, legalább a gyerek megtehesse azt.
Hogy mindettől minket megül az undor, az nem jelenti azt, hogy őket is. Sőt, nagy valószínűséggel enyhe, orgazmusközeli állapotba kerülnek, ha a gyerek kérdésére válaszol a faragott szobruk, viszont, ha színjáték volt, akkor én kérek elnézést az összes magyar szülőtől, hogy az ő gyerekét használta ez a pedofil hatalma megtartására. De akkor tessenek élénken tiltakozni. Ilyet azonban jól láthatóan senki nem tesz, hanem eltelten mosolyognak, milyen aranyos volt Orbán bácsi ebben az új gúnyában.
Nem, nem volt az egyáltalán. Annak volt a bizonyítéka csupán, hogy nagyon beteg, a hatalom megtartásáért mániákusan mindet megtesz, falusi kocsmában Feri bátyámmal iddogál, óvodákba járkál, s ha ezért látszólag megbüntetik, akkor jön ezzel a levelezősdivel, mert a szememben kevéssé állja meg a helyét az az adat, hogy több ezer levelet kapott a magyari kisdedektől, ha viszont igaz mindez, s nem fertelmes hazugság, akkor nagyon nagy a baj. Nagyobb, mint hittük.
Mert és ugyanis a világ boldogabbik részein az ott élő kisdedek azt sem tudják, hogy van miniszterelnöke az országnak, hanem homokoznak, bicikliznek és tocsognak a sárban, ahogyan azt koruk szerint tenniük kell. Ezen túl és legfőképp nem irkálnak a miniszterelnöknek, hogy tud-e havat csinálni. Míg nálunk állítólag igen. És itt, ebben a kontextusban az állítólag nagyon fontos, mert nem tudható, ez az egész is színjáték, mint oly sok minden, vagy pediglen igaz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.