OKOSTELEFONT ADNI EGY GYEREK KEZÉBE OLYAN, MINTHA ELÉ TENNÉD A VILÁG MINDEN JÓ ÉS ROSSZ DOLGÁT, HOGY VÁLOGASSON
WMNSzerző: TÓTH FLÓRA2021.11.30.
Bár a gyerekeim még csak felügyelet mellett, saját eszköz nélkül kezdenek „beszállni az internetbe”, én már most nagyon sokat foglalkozom ezzel a témával. Elmondom, miért. Mert én pont a tízes éveim végén jártam, amikor úgy igazán beindult a net, a csetszobák után jöttek az első közösségi oldalak, és ezzel párhuzamosan megjelentek a totális hülyeségek és egymás bántása – a két legnagyobb gond a neten. Mire ez igazán érzékelhető méreteket öltött, én már majdnem „kész” ember voltam, volt kialakult tudásom a világról és saját magamról is. Így viszonylag könnyű volt a helyén kezelni mindazt, amiben azóta is élek az online térben kifejezetten aktív felnőttként. De okoseszközt adni a gyerekeim kezébe számomra olyan, mintha a világ összes jó és rossz dolgát a lábuk elé tenném, és rájuk bíznám a válogatást. Egyszerűen nem opció, hogy ne fussanak bele óriási tévedésekbe, hiszen még mi, felnőttek, sőt ezzel foglalkozó szakemberek is számtalanszor lépünk tévútra az online térben, csak nálunk nagyságrendekkel kevesebb a kockázat. Úgyhogy most két könyvet ajánlok – egyet a gyerekeknek, egyet pedig a felnőtteknek.
Bár az internet hatása a mindennapi életünkre nagyon komplex témakör (igazából akárhány évesek is vagyunk), én azért szeretnék kiemelni két fontos területet: az egyik az információk valódisága, a másik pedig az egymással való kommunikáció módja, mert szerintem ez a két dolog, amitől a leginkább féltjük a gyerekeinket. (A szexuális vagy bármilyen természetű zaklatást én a kommunikáció egyik alpontjának tekintem, és ebben a témában nagyon ajánlom EZT és EZT a cikket, illetve EZT az oldalt.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.