Szerző: ERCSE KRISZTA
2021.11.25.
Nincs olyan ország, amely kicsit is fel lett volna készülve egy koronavírus-járvány típusú eseményre. És nincs olyan ország, amelynek az oktatásirányítása két év után még mindig ugyanolyan felkészületlen a helyzetre, mint Magyarországé. Az iskolák-óvodák védtelenek, kiszolgáltatottak: gyerekek, pedagógusok és hozzátartozóik. Különösen pikáns, hogy egy orvos vezette minisztérium beáll a kormány ismételgette sületlenség mögé, hogy a vírussal szemben az oltás az a jolly joker, amely mellett minden más (óv)intézkedés felesleges.
A kezdetek
A pandémia az oktatást 2020. március 13-án úgy ütötte meg, hogy azt azóta is nyögjük. Hirtelen bezártak az iskolák. A miniszterelnök szereti úgy mondani, hogy átálltak távolléti oktatásra, sőt a közoktatási államtitkár is olyan tréfás ember, hogy digitális oktatásként emlékezik meg az időszakról. Ami ebben az első hullámban, az oktatási rendszerben történt, arra pedagógusok (óvodában, iskolában egyaránt), szülők és diákok valószínűleg életük végéig emlékezni fognak. És nem sikertörténetként, hanem olyan kínos folyamatként, amely során egyszerre került felszínre az oktatási rendszer mélységes elavultsága, korszerűtlensége és alkalmatlansága, csakúgy, mint ahogy alkalmatlannak bizonyult a területért felelős minisztérium is.
A járvány egy sosem látott helyzetet teremtett, senki sem volt magabiztosan okos és felkészült. Ám amíg más országok kormányai megfeszülve igyekeztek a rájuk bízott közszolgáltatások területén életet és egészséget védeni, és azt jól működtetni– itt és itt például -, és míg a szupranacionális szervezetek gőzerővel szervezték a tudásmegosztás lehetőségeit és felületeit, Magyarországon az adminisztráció számára a legfontosabb az új, egyébként brutális mértékben elutasított* NAT 2020 bevezettetése és az osztályoztatás* volt. Kímélet és tehermentesítés helyett kíméletlen nyomásgyakorlás minden szereplőre. Hogy mi mindent kellett volna tenniük az egészségvédelem terén és szakmaterületi irányítóként, itt részleteztük...
A pandémia az oktatást 2020. március 13-án úgy ütötte meg, hogy azt azóta is nyögjük. Hirtelen bezártak az iskolák. A miniszterelnök szereti úgy mondani, hogy átálltak távolléti oktatásra, sőt a közoktatási államtitkár is olyan tréfás ember, hogy digitális oktatásként emlékezik meg az időszakról. Ami ebben az első hullámban, az oktatási rendszerben történt, arra pedagógusok (óvodában, iskolában egyaránt), szülők és diákok valószínűleg életük végéig emlékezni fognak. És nem sikertörténetként, hanem olyan kínos folyamatként, amely során egyszerre került felszínre az oktatási rendszer mélységes elavultsága, korszerűtlensége és alkalmatlansága, csakúgy, mint ahogy alkalmatlannak bizonyult a területért felelős minisztérium is.
A járvány egy sosem látott helyzetet teremtett, senki sem volt magabiztosan okos és felkészült. Ám amíg más országok kormányai megfeszülve igyekeztek a rájuk bízott közszolgáltatások területén életet és egészséget védeni, és azt jól működtetni– itt és itt például -, és míg a szupranacionális szervezetek gőzerővel szervezték a tudásmegosztás lehetőségeit és felületeit, Magyarországon az adminisztráció számára a legfontosabb az új, egyébként brutális mértékben elutasított* NAT 2020 bevezettetése és az osztályoztatás* volt. Kímélet és tehermentesítés helyett kíméletlen nyomásgyakorlás minden szereplőre. Hogy mi mindent kellett volna tenniük az egészségvédelem terén és szakmaterületi irányítóként, itt részleteztük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.