MI A BAJ A TANÁRKÉPZÉSSEL?

MÉRCE
Szerző: KERTI ANNA EMESE
2021.11.08.

Újabb, a tanártársadalmat érintő információ szivárgott ki 2021 júliusában a magyar sajtóba: a Nemzeti Alaptanterv (NAT) megváltoztatása után a kormány a tanárképzés átalakítását tervezi. A téma fontossága ellenére gyér vita alakult ki körülötte, jóllehet ennek apropóján olyan kijelentések hagyhatták el a döntést támogató és segítő politikusok száját, amelyek vagy faktuális tévedések vagy súlyos hazugságok.

A tájékozatlanság (vagy a félrevezetési szándék?) magasfokát mutatja, hogy Hajnal Gabriella, a Klebersberg Intézet vezetője szerint „nemhogy elhagyják a pályát a pedagógusok, de több tanár és óraadó van, mint korábban”, Maruzsa Zoltán, köznevelési államtitkár szerint pedig „a tanárhiány csak az ellenzéki sajtó slágertémája”. Egyfelől ezek a kijelentések már ott önellentmondásba keverednek magukkal, hogy tanárképzés átalakításának kimondott célja (vö. pl. a képzési idő lerövidítésének terve), hogy több hallgató jelentkezzen a képzésre, és több hallgató is fejezze be azt, azaz magát az átalakítási tervezetet is részben a tanárhiány motiválta. Másfelől a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a köznevelési feladatokat ellátó pedagógusok száma, noha bizonyos években némiképp növekedett, 2001 óta szignifikánsan csökken. Az oktatásban betöltetlen állások terén az Eurostat 2021-es adatai szerint pedig Magyarország európai szinten a lehető legrosszabban teljesít, ezt támasztja alá az Egyensúly Intézet legutóbbi közoktatást érintő kutatása is. Mindez annyit jelent: ma Magyarországon tanárhiány van. Pont. Ez tehát nem képezheti vita tárgyát...

ITT OLVASHATÓ