Szerző: GADÓ GÁBOR
2021.11.26.
Minden valamirevaló demokráciában fontos szerep jut a jogbiztonság alkotmányos elvének, védelmet nyújt, amikor a parlamenti többség megsértené a jogalkotásra: a törvények elfogadására, módosítására, illetve hatályon kívül helyezésére vonatozó követelményeket. Azzal, hogy a hatályos Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdése Magyarországot „demokratikus jogállamként” definiálta, a jogbiztonság eljárási szabályainak betartására is kötelezettséget vállalt. Az Alkotmánybíróság (Ab) az elmúlt harminc évben következetesen vallotta, hogy „[a] jogállamiság egyik legfontosabb alkotóeleme a jogbiztonság, amely – egyebek között – megköveteli, hogy a jogalanyoknak meglegyen a tényleges lehetőségük arra, hogy magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani...”. (Lásd a 7/2016. [IV. 6.] AB határozatot.) Az ún. közjogi érvénytelenség szankcióját vonja maga után, ha a törvényhozó az Alaptörvényben meghatározott jogalkotási előírások megsértésével fogad el jogszabályokat. Így pl. egy törvény kihirdetésére nem kerülhet sor, ha a javaslatot a képviselők többsége nem támogatta, „sarkalatos” törvény esetében pedig, ha a zárószavazáskor hiányzott a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának „igenlő” szavazata. (Lásd az Alaptörvény T) cikk [4] bekezdését.) És ha az Országgyűlés az Alaptörvény módosítása kapcsán hagyja figyelmen kívül a szavazattöbbségre irányadó követelményeket, az Ab-nek az Alaptörvényben előírt joga és egyben kötelezettsége, hogy az Alaptörvényt módosító törvény alkotmányosságát felülvizsgálja. (Lásd az Alaptörvény 24. cikk [5] bekezdését.) A „jogbiztonság” a politikai döntések végrehajtását „közjogi mederbe” tereli, a mindenkori többség csak az alkotmányos elv betartásával szavazhat a törvénytervezetekről.
Mindezek ellenére előfordulhat, hogy a jogbiztonsághoz történő merev ragaszkodás épp a jogállam feltámasztásának az akadályává válik. A Fidesz–KDNP-koalíció kétségkívül rendelkezett mind a kilenc alkotmánymódosításhoz megkívánt többséggel, és eljárási jogi szempontból érvényes, de tartalmukat tekintve alaptörvényellenes törvényeket fogadott el. A „modern autokráciáról” írja Tóth Gábor Attila, hogy az „a demokrácia látszata” csupán, ahol a „(...) demokratikus homlokzat mögött hiányzik mindaz, ami a demokráciát értékessé teszi”. (Lásd Tóth Gábor Attila: Az Alaptörvény eltörlése, 444.hu, 2021. október 23.) Helytálló-e ehhez képest az az álláspont, amely „alkotmányos puccs” előkészítésével vádolja meg azokat, akik a jogbiztonság rovására egy demokratikus fordulat mellett érvelnek? Működő polgári demokráciák kisebb-nagyobb botrányok árán, de végső soron megbirkóznak az ún. illiberális kísérletekkel. A független bíróságok, alkotmánybíróságok vagy a köztársasági elnök a kellő pillanatban és eréllyel közbelépnek, és önmérsékletre intik a befolyásuktól megrészegült politikai tényezőket. A rendszerváltozást követő első húsz évben a vádhatóság, az igazságszolgáltatás Magyarországon is megfelelő szabályozási és személyi feltételekkel rendelkezett ahhoz, hogy korrigálni tudja a parlamenti választásokon többséget szerző pártok túlkapásait. Az elmúlt tizenkét évben viszont – az Alaptörvényben előírt szavazati arányok betartása mellett – olyan közjogi rendszer jött létre, ami a jogállam fogalmának a kiüresedését okozta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.