Szerző: KENDE ÁGNES
2021.11.17.
A magán- vagy alapítványi iskolákról, ahová az állami rendszerből, aki teheti, menekíteni próbálja gyerekét, leginkább a gazdag gyerekek iskolái jutnak eszünkbe. Néhány éve kisebb vihart kavart Szabó Tünde, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) sportért felelős államtitkára, aki az iskolákról értekezve kifejtette: a kormány számára mind nevelési, mind infrastrukturális szempontból kulcskérdés az iskolafejlesztés. A tanévnyitó napján aztán Szabó a gyerekeivel készült közös fotón mosolyogva köszöntötte az ország tanulóit Magyarország egyik legdrágább nemzetközi magániskolájából, a SEK Budapesti Nemzetközi Iskolából, ahol a tandíj évfolyamtól függően évi 1 millió 800 ezertől 2 millió 300 ezer forintig terjed, amihez hozzájön még havi a 42 ezer forintos étkezési díj és a jelentkezéshez szükséges 375 ezer forintos regisztrációs díj.
A magániskolák sokszor annak ellenére kerülnek a figyelem középpontjába, hogy a közel 730 ezer magyarországi általános iskolás csupán 3 százaléka, 22 ezer tanuló jár az iskoláknak mindössze 6 százalékát kitevő 154 olyan általános iskolába, aminek a fenntartója nem az állam és nem az egyház. (Ha az óvodákat és a középiskolákat is belevennénk, akkor ez a szám azért magasabb.) A miniméretű magániskolai szektor mégis azért ilyen látványos, mert egyrészt ide járatják gyerekeiket a leggazdagabb magyarok (és az itt élő külföldiek egy része), másrészt ide tartoznak azok a híres reformpedagógiai irányzatokhoz tartozó alternatív iskolák, ahová a jómódban élő elit tagjai íratják a gyerekeiket, ha ki szeretnék őket menekíteni a sokszor megkérdőjelezhető színvonalú közoktatásból...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.