Szerző: L. RITÓK NÓRA
2021.11.14.
Egyre rutinosabban csináljuk mi is, folyamatosan csökkentve az ünnep üzenetét leamortizáló kockázatokat, hogy mindenki, akik adnak, akik kapnak és akik a logisztikáját viszik ennek az egésznek, a legjobb érzéssel jöhessenek ki ebből az egészből.
Az Igazgyöngynek mindig egyéni akciói voltak, minket nem értek el a központi adományozások, cipősdoboz akciók, parlamenti meghívások. A térségben sem sok hatását láttuk ennek, legalábbis abban a társadalmi csoportban, amelyikben mi dolgozunk, ott nem.
Viszont évről évre nőtt azoknak a száma, akik mellénk álltak, és vagy egyéni adományokkal, saját intézményi, vagy céges “kampányokkal”, adománygyűjtő események meghirdetésével, vagy teljesen egyéni, családi úton kapcsolódtak hozzánk ebben az időszakban is.
Pontosan tudom, érzem, mennyire fontos ebben az egészben az egyéni történet, a konkrét gyerek, aki vágyik egy ajándékra, az élethelyzete azonban olyan, hogy nincs esélye arra, hogy megkaphassa.
A héten megmutattam a facebookon egy nagyon kedves levelet, amit egy fiúcska írt nekünk. Nagy odafordulást váltott ki a levél, sokan szerették volna elküldeni az ajándékát, és kaptam bőven ötleteket is arra vonatkozóan, hogy lehetne ezt a “kívánságos-rendszert” egyszerűen működtetni. Ami menne is ilyen egyszerűen, ha mondjuk 50, esetleg 100, vagy 200 gyerekről lenne szó.
De mi ilyenkor kb. 2000 gyereket érünk el, 28 településen, és e mögött óriási logisztika van. Írta valaki, hogy egyszerű a dolog, az iskolában mindenki írja meg, mit szeretne, ezt számozzuk be, és tegyük nyilvánossá, és kész. De ez nem ilyen egyszerű… mert az osztályban ülő gyerekeknek vannak otthon kisebb, és nagyobb testvérei. Akik szintén szeretnének ajándékot kapni. Az örömöt úgy kell vinni, hogy mindenki részesülhessen belőle, úgy lesz teljes. Ehhez azonban nem elég az osztályszinten megírt levélke…ehhez ismerni kell a családokat is. Arra, hogy ennyi gyereket megkérdezzünk, ennyi településen, most nem lesz már idő…
Maga a kívánságteljesítős lista egyébként már régóta működik nálunk. Vannak visszatérő cégek, akik 30-50 gyereket szeretnének így megajándékozni, le is jönnek, kis ünnepséget szervezünk, helyben meg is van a visszacsatolás, és mindenki boldog. De ehhez is keresni kell egy-egy, vagy két-két olyan osztályt, ahol pontosan ez a létszám. De ilyen bizonyára nincs, így a pótlást meg kell oldani, különben a gyerek, aki kimarad, nagyon szomorú lesz.
Kockázat lehet, ha az osztályban akad gyerek, aki egy picivel jobb társadalmi státuszú. Igyekszünk olyan osztályokat választani, ahol magas a hátrányos helyzetűek aránya, de azért van, ahol akad osztálytárs a jobb körülmények között élőkből is (bár több ilyen lenne!). Azt viszont nem tehetjük meg, hogy a gyerekek között szociális helyzet alapján döntsünk, ki kap ajándékot és ki nem. A gyerekek ezt nem értik (sajnos sokszor a szülők sem), nem bélyegezhetünk meg senkit, ha az inklúzióért dolgozunk.
Az Igazgyöngy karácsonyi adományozása három dolgot céloz meg:
Az első: cipősdoboz (vagy ajándékzacskós) ajándék a gyerekeknek, nemnek és korosztálynak megfelelően. Ezt kapjuk elkészítve, feliratozva (nem bontjuk fel a csomagokat, megbízunk a készítőjében), vagy ömlesztve, és majd mi csomagoljuk be. Azt szoktuk kérni, inkább több apró dolog legyen benne, mint egyetlen nagy. Az értékét kb. 5000 Ft-ra saccoljuk. A kisebbek ajándékából mindig sokat kapunk, babák, kisautók, kisebb mesekönyvek kerülhetnek bele a nem romló édesség mellé, ám ahogy haladunk felfele az életkorban, úgy csökken a tárgyi adományok száma. Pedig mi a kamaszokat is beszámoljuk, 14 éves korig (Toldon, ahol az alapítványunk modellfejlesztése folyik, 18 éves korig). Az ő dobozaikat gyakran nekünk kell megtölteni, az édesség mellé írószer, notesz, bizsuk, pipereholmik kerülnek, pl. spray, tusfürdő, kis tükör, fésű, a lányoknak némi dekorkozmetikum, aztán lehet mobiltelefontartó, kulcstartó, irattartó, pénztárca, kabala, divatos sál, valamilyen autós, vagy éppen divatról szóló magazin, stb. Érdemes megkérdezni egy körülöttünk levő, hasonló korú gyereket, milyen kisebb értékű dolog van, amit szeretnek.
A második: a családi élelmiszercsomag. Ennek az értéke 7-10 ezer Ft körül van. A szokásos tartós élelmiszereken (cukor, liszt, száraztészták, rizs, konzervek, olaj) valami keksz- vagy nápolyiféle (vagy csokoládé), szaloncukor, bejgli, tea, és esetleg lekvár, vagy mogyorókrém) teszi karácsonyivá az egyébként krízishelyzetekben adott élelmiszercsomagot. Ezt részben gyűjtjük (a jövő hétvégén a berettyóújfalui Tescoban), részben céges-intézményi felajánlásból kapunk ehhez, és sokat vásárolunk is, azoknak a támogatásából, akik nem tudják elhozni, elküldeni, no meg mérlegelik, hogy a szállítás így többe kerülhet, mint maga az adomány értéke, és inkább a szállítási költséggel is ezt az elemet támogatják. Mi pedig megvesszük itt, a nagyáruházakban, ami hiányzik. Egyébként is a csomagok egységesítése fontos, van, mikor a raktárban a konzervek fogynak ki, másszor az olaj…
A harmadik: a meleg. Ehhez a készen kapható lefóliázott fabriketteket adjuk (ennek a logisztikája kezelhető csak ilyenkor), attól függően, mennyit tudunk rá fordítani, kapunk-e ehhez támogatást. Van cég, aki minden évben a debreceni Praktikerből rendel nekünk kiszállítással, de mi is tudunk venni (olcsóbban is), a nagyobb települési tüzépeken.
A karácsonyi adományozás azonban nemcsak tárgyi lehet, hanem pénzbeli is. Amit a vásárlások mellett a logisztikára fordíthatunk. Ilyenkor minden autónk reggeltől estig megy, önkéntesek is segítenek ugyan, a fővárosból is sokan leszállítják, de még így is van ezzel költségünk…jó sok. A pénzből tartalékolni is muszáj, segít ugyanis túlélni a januárt, amikor nincs családi pótlék (hiszen hamarabb megkapják), viszont a hideg és a megfázások miatt ekkor sokkal több a kezelésre váró krízishelyzet.
Lényeges az is, hogy a karácsony nem a használt ruha, vagy cipőgyűjtés és osztás ideje. Ezt csináljuk folyamatosan, egész évben. Ez most másról szól. A gyerekek karácsonykor nem ennek örülnek. Januártól majd visszatérünk rá, de ilyenkor nem bírunk ezzel is foglalkozni, az külön raktár, külön logisztika. Most nincs idő méret és ruhafajta szerint csomagokat készíteni.
Ami még nagyon fontos, az az időzítés. Erre a kérések felvételekor, és az adományozókkal egyeztetve is nagy szükség van, mert az “utolsó pillanatos” akciók, 50 km-es körzetben már nem igazán működnek. A kéréseket november 30-ig várjuk, ezt azért már megszokták, és készülnek is rá, volt, aki már októberben jelentkezett. A tárgyi adományokat pedig december 10-ig várjuk, mert a raktárainkban még nagy munka, mire családonként összerakjuk a három tételt, feliratozva, és innen, Berettyóújfaluból majd kiszállítjuk a településekre.
Szerencsére partnereink az intézmények is, így a gyerekek ajándékozását sok településen meg tudjuk oldani az óvodákban, iskolákban. Itt csak arra kell figyelnünk, hogy még iskolaidőben megkapjuk a fotós visszacsatolást, hogy mi is továbbíthassuk a felajánlóknak. Segítenek sok helyen az önkormányzatok is.
Most, mivel nagyon sokan jelentkeztek, hogy kívánságteljesítésben szeretnének kapcsolódni, megpróbáljuk úgy megszervezni, hogy ez települési, vagy osztály-csoport szinten létrejöhessen, mert így fogjuk tudni a visszacsatolásokat is realizálni. Holnap elkezdjük a szervezést, és a kívánságteljesítőknek megpróbálunk egy platformot létrehozni. Aztán meglátjuk majd, mit sikerül kihozni ebből a nagyobb léptékből. Jövőre pedig megpróbálunk egy applikációt fejleszteni a partnereinkkel erre, hogy a digitális térben tudjuk szervezni a kívánságteljesüléseket.
Most, amennyit bírunk, azt megpróbáljuk. Mert szeretnénk valami optimális pontot megtalálni, amiben a személyesség is működik, és a logisztika is. Hogy mindenkinél beteljesülhessen a karácsony misztériuma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.