IGAZSÁGTALAN, DE JOGSZERŰ MEGKÜLÖNBÖZTETÉS BÜNTETI AZOKAT AZ ÉDESANYÁKAT, AKIK MUNKANÉLKÜLIKÉNT IGÉNYLIK A CSECSEMŐGONDOZÁSI DÍJAT

MÉRCE
Szerző: SZABÓ ATTILA
2021.11.10.

Az Alkotmánybíróság a napokban bírált el egy olyan jogvitát, amelyben a csecsemőgondozási díjra jogosult anyuka sokkal kisebb összeget kapott ellátásként, mint amely a számára igazságos lett volna. Úgy tűnt, hogy az ellátást egy rossz jogszabályi konstrukció korlátozta, de végül kiderült, hogy nem ez a valódi ok, hanem az, hogy a jogalkotó nem akar igazságos lenni, az Alaptörvény pedig nem akar igazságosságot biztosítani a szociális ellátásokkal kapcsolatban. A jogrendszerben benne maradó akna feltehetőleg sok nőt érinthet még Magyarországon.

Az ügy

Az alkotmánybírósági ügyben érintett munkavállaló, várandós nő a munkapiac kényszere miatt határozott idejű szerződéssel dolgozott. Amikor bejelentette a munkáltatójánál, hogy gyereket vár és szülni fogi, akkor a munkáltató kérte, hogy várják meg a határozott idejű munkaszerződés lejártát, ami 2018. június 30-án volt esedékes. A javaslat az volt, hogy a szerződést majd ne újítsák meg, hiszen onnantól már csak pár nap, és a munkavállaló jogosult lesz a csecsemőgondozási díjra (CSED).

Az anyának az egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény alapján akkor is joga van a CSED-re és később a gyermekgondozási díjra (GYED), ha nem munkaviszony, hanem álláskeresési támogatás ideje alatt igényli. Azaz, semmi gond nem lehet, hiszen a CSED-et akkor is meg kell állapítani, ha azt éppen egy álláskeresési támogatást kapó nő igényli.

A törvény szerint a CSED kiszámításához az igénybevétel előtti jövedelmet kell megvizsgálni. Mégpedig nem is a közvetlenül megelőző időszakot, hanem a CSED-et 2018. július 27-től igénybe vevő érintett nő esetében a 2017. november 1-je és 2018. április 30-a közötti intervallumot. A CSED – az akkori szabályok szerint – az erre az időszakra eső jövedelem 70 százaléka volt.

Mindezek alapján joggal gondolta a munkáltató és a munkavállaló nő is, hogy az álláskeresési ellátás, amely a munkabérhez képest alacsonyabb összeget tett ki, nem számít, hiszen az már úgysem számít bele a CSED megállapításába. Az érintett anya munkaviszonya tehát megszűnt, és ezt követően amikor időben is jogosulttá vált rá, megigényelte a CSED-et.

Ezt követte a megdöbbenés. Ugyanis a törvény végrehajtási rendelete szerint az ellátását a minimálbér alapján fogják kiszámítani annak, aki CSED-et vagy GYED-et az álláskeresési támogatás ideje alatt igényel!

Azaz hiába volt az anyukának a teljes beszámítási időszakban az átlagbért majndem elérő jövedelme, hiába nem számít bele a jövedelembe az álláskeresési támogatás időszaka, hiába számolt azzal, hogy a befizetett biztosítási díjai alapján neki a szülési szabadság 24 hetében közel havi 200 ezer forintot kellene kapnia – a társadalombiztosítás csak 90 ezer forint körüli ellátásra találta őt jogosultnak. A gyermeket vállaló nő és a családja számított arra a pénzre, aminek végül csak kevesebb mint felét kapták meg.

Az ügyben alkalmazott szabály olyan hátrányban részesíti a munkájukat vesztett várandós nőket, ami diszkriminatív és alapjogsértő lehet. Ennek kimondására azonban Magyarországon csak az Alkotmánybíróság jogosult...

ITT OLVASHATÓ