Szerző: FEHÉR PÁLMA VIRÁG
2021.11.23.
A nyugati medicina értelmezésében a kiégés, vagyis a fizikai és lelki kimerülés hosszabb ideje fennálló érzelmi megterhelés vagy stressz hatására alakul ki, állandó és fokozott érzelmi igénybevétel mellett. A miértekkel számtalan kutatás foglalkozik. A gyógyulás szempontjából sürgetőbb kérdés a jelenben az, hogy miként nyerhetjük vissza és őrizhetjük meg az egészségünket? Hogyan leszünk újra cselekvőképesek a saját életünkben? Hogyan őrizzük meg gyógyítóként a lelki egészségünket? Az orvosok egészségmegőrzése érdekében mindig fontos szempontnak kell lennie, hogy konkrét módszereket biztosítsunk az egészséges orvosi identitás megőrzéséhez, amely nélkül elképzelhetetlen a valódi orvoslás. De mi a helyzet egy válság sújtotta időszakban?
A válságok mindig megváltoztatták a világot, de most a covid- és posztcovid időszakban olyan válságot élünk át, amely kivétel nélkül mindenkit megrendítő módon kihat az egész életünkre. A válság egyszerre változtatja meg az érzéseinket a gondolkodásunkat és a hozzáállásunkat. Egyszerre jelenik meg tükörként előttünk, amelyben felismerhetjük, miben kell változtatnunk. Vajon helyesen látjuk-e ebben a tükörben, hogyan reagáljunk egyéni szinten a válság kihívásaira? A járvány különleges időszakká vált abban a tekintetben, hogy jelentősen provokálta a halálfélelem érzését, amelyet normál esetben igyekszünk távoltartani a mindennapjainktól a pszichés egyensúlyunk megőrzése érdekében. Komoly pszichés megterheléssé vált mind a gyógyító, mind a páciens számára és érthető módon jelentősen befolyásolta az életünket egyéni és társadalmi szinten egyaránt. A járványhelyzettel együtt járó változások egyéni szinten a külső és belső viszonyulásainkat alakították át szándékaink ellenére. Hirtelen és váratlanul szűkült minimálisra a jelenléti emberi kapcsolatok tartománya, amely következtében a magány érzése szinte észrevétlenül jelent meg a mindennapi élet atmoszférájában.
Az orvosok rengeteget tanultak a járvány kapcsán, de még hosszú időre lesz szükség a tanultak és az átéltek feldolgozására. Nem tagadható tény, hogy nagymértékű kiégés lett úrrá rajtuk. Miután háborúkhoz és katasztrófahelyzetekhez hasonló folyamatok zajlottak mindenütt a világban, ezen időszak alatt a józan és racionális megfontolások sokszor indokolatlanul akár, de a háttérbe szorultak. Az orvosok, szakdolgozók és egészségügyi dolgozók megéléseiben a szorongás, a fásultság és a fáradtság keveredett a hősies kiállással és megküzdéssel. A struktúrájában mára elavult és nehéz helyzetben lévő hazai egészségügy és az átpolitizálódott társadalom, mely megosztotta a munkatársakat, és ezáltal blokkolta a szakmai szempontok érvényesülését, még inkább elmélyítette a kommunikációs nehézségeket a szakmák és a kollégák között. Az egészségügyi dolgozók többsége a túlterheltség, azok következményei és a lelki traumatizáció okán rövid idő alatt került súlyosan kiégett állapotba. „Egy vesztes hadsereg katonáiként viselkedtek”, pont úgy, ahogyan a háborúk után a győztes hadsereg katonái között is hasonló traumatizáció történt. A járvány elején még próbáltak egyéni megoldásokat keresni, önállóan és kreatívan javítani az ellátáson, majd a küzdelembe fásulva egyre inkább érdektelenné váltak. Jól kitapintható lett az elfáradt állapot nyomában keletkező szégyenérzet és csalódottság érzése.
Az együttérzés megtartása
Az elmúlt időszakban megtapasztalhattuk, hogy a járványhelyzethez kapcsolódó szorongások átélésének elviseléséhez stabilitásra és érett érzelemszabályozásra van szükség. A posztcovid időszak egyensúlyának újrateremtésének eszközei pedig szintén tőlünk függenek. Ha egy járványmentes időszakban és egy egészséges etikai szemléletben gondolkodunk, és a személyes minőség, vagyis az etikus magatartás megőrzésére törekszünk, akkor általában szem előtt tartjuk a helyes látásmódot, a jártasságot és a megfelelő magatartást. A helyes látásmódot illetően a jó orvos törekszik a középút követésére minden jelenségre tekintettel, és jártas marad az együttérzés gyakorlásában. Mint azt megtapasztaltuk, a jelenlegi struktúrában egy krízis időszakban szinte ellehetetlenül, hogy ezen alapértékek mentén lehessen dolgozni. A Covid-járvány okozta stresszhatásokkal foglalkozó tanulmányok rámutatnak arra, hogy az orvosok és a szakdolgozók emocionális, morális és etikai leterheltsége, mint komplex egyéni jelenség, jelentős szerepet játszik a világjárvány összefüggéseiben, amelyet kezelni kell a kapcsolódó következmények ellensúlyozása érdekében. Annál is inkább, mert a morális és etikai okokra visszavezethető szorongások szubjektív hatásai a járvány összefüggésében és azt követően is sokfélék, éppen ezért tartós kiégéshez vagy a szakma elhagyásához vezetnek. Mindez a betegellátásban a professzionális ellátás minőségének romlásához vezethet. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy maga a krízis jó gyakorlóterep lehet a változtatásra, ha arra gondolunk, hogy kétféle magatartás létezik: amelyet felveszünk, és amelyet elhagyunk. Ennek értelmében minden, ami erénytelenség, az elhagyandó az orvos számára. A Hippokratész által megfogalmazott elv is ezt üzeni: bárhol, ahol az orvoslás művészete a szereteten alapszik, ott jelen van az emberiség szeretete is. Szükségszerűen fontos tehát létrehozni az orvosok és gyógyítók számára az etikai kérdések reflexív kereteit, amelyben biztosítani lehet a tartós erkölcsi megkönnyebbülést. Ehhez hatékony szervezeti etikai struktúrá(k)ra van szükség. A szervezeti etika olyan szervezeti, strukturális keretfeltételeket biztosít, amelyek lehetővé teszik a mindennapi etikus cselekvést a mindennapi orvosi gyakorlatban. Az olyan válságok összefüggésében, mint a Covid–19-járvány, sajnos nincs alternatíva a jól begyakorlott szervezeti etika és a megfelelően kialakult és megélt erkölcsi atmoszféra számára. Az etikai érzékenység, az etikusan stresszes helyzetek és az etikai konfliktushelyzetek azonosításának képessége speciális etikai készségeket igényel. Az etikai kérdésekkel foglalkozó képzéseket éppen ezért kiemelten kellene kezelni annak érdekében, hogy etikailag jól tükrözve és kompetensen tudjunk reagálni az etikai kihívásokra és konfliktusokra a válsághelyzetekben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.