Szerző: ÉS
2021.11.05.
Meghaltak, úgy figyelnek – John Galsworthy Forsyte Sagájáról
I N T E R J Ú
Beszélgetés Tóth Krisztinával
K R I T I K A
Max Porter: Lanny. Fordította Falcsik Mari. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 284 oldal, 3699 Ft
„Mindig vannak újabb rémtörténetek” – áll Max Porter regényének utolsó oldalán. Ahogy az angol misztikus históriákból és krimikből tudjuk, egy ilyen történet kibontakozására nem sok alkalmasabb helyszín van egy csendes kis brit falunál. A Lanny egy hiányzó gyermek története, helyszíne egy békés, idilli angol falu egyórányi vonatútra Londontól, ahol a vörös téglás, borostyánnal borított házak sorát csak egy templom és egy kocsma szakítja meg, és ahol látszólag a legmegrázóbb esemény egy gyepszegélyen parkoló autó.Tovább
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.Tovább
Deczki Sarolta: Ex libris
Uršul’a Kovalyk: A műlovarnő
Veronika Šikulová: Menettérti
Svetlana Žuchová: Tolvajok és tanúk
Katarína Kucbelová: A főkötő
ÉS-KVARTETT – Baráth Katalin Afázia című regényéről
Károlyi Csaba Bárány Tiborral, Gács Annával és Puskás Pannival beszélgetett 2021. október 27-én – Zoomon. A felvételt meg lehet nézni jövő héttől a Youtube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb egy hónap múlva, november 24-én szerdán Papp-Zakor Ilka Majd ha fagy című regényéről lesz szó.Tovább
Uršul’a Kovalyk: A műlovarnő
Veronika Šikulová: Menettérti
Svetlana Žuchová: Tolvajok és tanúk
Katarína Kucbelová: A főkötő
ÉS-KVARTETT – Baráth Katalin Afázia című regényéről
Károlyi Csaba Bárány Tiborral, Gács Annával és Puskás Pannival beszélgetett 2021. október 27-én – Zoomon. A felvételt meg lehet nézni jövő héttől a Youtube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb egy hónap múlva, november 24-én szerdán Papp-Zakor Ilka Majd ha fagy című regényéről lesz szó.Tovább
Németh Gábor: Tengernagyok a propelleren
(Féner Tamás: Attributált portrék, 2B Galéria, nyitva november 12-ig)
Féner Tamás attributált portréi, amint az a kiállítás koncepciójában is áll, inkább Barthes értelmezését hozzák játékba: „Konnotációnak nevezzük azt az eljárást, mikor a csupán elsődleges jelentéssel bíró fényképet másodlagos jelentéssel ruházzák fel.” „A nem attributált portré az ábrázolt személyiségére épít, ez általában ismert emberek esetében a megfelelő megoldás. Az attributált portrén a lefényképezett körül rendezzük be világát. Ez lehet adekvát, lehet inadekvát. Mindkét lehetőség gazdagítja ismereteinket, kulcsot ad modellünk megmutatásához. Az attributáláshoz néha kevés is elég. Ismert személyiségről is készülhet attributált portré. Ezzel vagy megerősítjük a róla kialakult képet, vagy kiegészítjük” – így
(Féner Tamás: Attributált portrék, 2B Galéria, nyitva november 12-ig)
Féner Tamás attributált portréi, amint az a kiállítás koncepciójában is áll, inkább Barthes értelmezését hozzák játékba: „Konnotációnak nevezzük azt az eljárást, mikor a csupán elsődleges jelentéssel bíró fényképet másodlagos jelentéssel ruházzák fel.” „A nem attributált portré az ábrázolt személyiségére épít, ez általában ismert emberek esetében a megfelelő megoldás. Az attributált portrén a lefényképezett körül rendezzük be világát. Ez lehet adekvát, lehet inadekvát. Mindkét lehetőség gazdagítja ismereteinket, kulcsot ad modellünk megmutatásához. Az attributáláshoz néha kevés is elég. Ismert személyiségről is készülhet attributált portré. Ezzel vagy megerősítjük a róla kialakult képet, vagy kiegészítjük” – így
Féner.Tovább
Végső Zoltán: Dois, dois, dois, dois!
(Gilberto Gil – Liszt Ünnep, MOMkult, október 22.)
Gilberto pedig hatalmas! Ha nagyon akarjuk, észrevehetjük, hogy kicsit fátyolosodik a hangja, az ereje azonban három szám után megjön, az öt-hat évtizeddel ezelőtti magasságok pedig még bőven megvannak. Miután élőben hallhattam a rendkívül színes gitárjátékát a szárnyaló énekkel együtt, a magam részéről már nyugodtam mondom, hogy akár meg is lehet halni.Tovább
György Péter: A magány és a végtelen
(Kovács Péter emlékkiállítása a Műcsarnokban november 28-ig látogatható.)
Az emberi és/vagy antropomorf alakoknak a sora a puszta létért való küzdelmüket rögzíti. A testnek éppúgy nincsen semmiféle anatómiai evidenciája, meghatározottsága, mint az arcnak, melynek ki- és felismerhetősége vagy felismerhetetlensége művei jelentős részének „témája”. Ugyanakkor Kovács semmiféle úgymond képi elbeszélést nem ismer el. Munkái hosszú évekkel, évtizedekkel megelőzték az egyszerű jelen idő és nem egy önálló korszak napjainkban hatást keltő, megítélésem szerint komikus divatját: a poszthumán és az antropocén képek erőszakolt elbeszéléseit.Tovább
Báron György: Emberek a havason
(Hasadék. Magyar film. Rendező: Krasznahorkai Balázs)
A Hasadék nem olyan hibátlan, kiforrott mű, mint a nemzetközi részvétellel megtámogatott két másik debütáns munka. Ugyanakkor rendkívül ígéretes alkotói bemutatkozást, amely nem hagy kétséget Krasznahorkai erős tehetsége felől.Tovább
Csengery Kristóf: Termő fa
(Daniil Trifonov: Bach: The Art of Life. Deutsche Grammophon)
A négy Bach fiú művei Trifonov felfedező eredetiségű előadásában azt üzenik: a zseni fiai nem szürkültek el, nem váltak önállótlanná a hatalmas apa árnyékában. Valamennyien megtalálták a maguk saját – Johann Sebastianétól teljesen eltérő – útját, amelyen magabiztosan jártak.Tovább
Gergics Enikő: Fél egyedül
(Szomory Dezső: Hermelin, Miskolci Nemzeti Színház, r.: Mohácsi János, október 30.)
A Tóth Hermint, Hermelint játszó Mészöly Annával közös jelenetekben viszont nincs kivetnivaló, a kettejük közötti feszültség olyan destruktív szerelemként jelenik meg a színpadon, amelyben nem lehet sok semmilyen túlzás (esetleg a brutális korkülönbség). Mészöly Anna jelenlétében benne van az a még naivavonásokat hordozó, izgalmasan kesernyés, vibráló fiatal nő, akiről el lehet hinni, hogy évek után is az őrületbe bírja kergetni a férfit. Erről a Herminről nem derül ki világosan, mi mozgatja, de még impulzív kirohanásai is önazonosnak, kongruensnek tűnnek.Tovább
Fáy Miklós: Télen utazni
(Schubert: Winterreise – Örkény Színház, október 29.)
Nem a semmiből jött gondolat Schubert dalciklusát színházba vinni, valahogy mindig is ott volt a helye. Készült belőle videóváltozat Ian Bostridge énekével és szereplésével, és mindig is azt éreztem, hogy azért is szeretik az operaénekesek a dalciklust, mert lehet vele mit kezdeni. Könnyebb hozzáférni, mint huszonnégy elkülönült Schubert-dalhoz, története van, drámai helyzete, kirúgott pasi emlékszik vissza a boldogságra, és megy, megy a magányba, hidegbe, viharba, télbe.Tovább
Fuchs Lívia: Robbanó és lüktető energiák
(Kon-takt[s] – Balettest három részben, Magyar Nemzeti Balett, Eiffel Műhelyház)
McGregor kompozícióiban a tökéletesen uralt testek minden pillanatban váratlanul kicsavarodnak, a végtagok kiszámíthatatlan szögekbe fordulnak, az ívek rendre megtörnek, az energiák robbannak, a törzsek pedig szinte szétzilálódnak, amint a váll, a fej, a csípő, a gerinc, a karok és a lábfej önálló életre kel. És ennek a plasztikai tombolásnak minden pillanata meglepetést rejt, hiszen a mozgásmondatok elemei és szerkezete nem követ semmilyen szabályt, hanem McGregor saját nyúlánk testének, hajlékonyságának, dinamizmusának sajátosságaiból és végtelen mozgásfantáziájából ered.Tovább
Siba Antal: Higgadjunk már le!
(A Géniusz, ATV)
A Géniusz különösen jól mutat abban a tévévetélkedős világban, amelyikben amúgy böcsületben megőszült vagy még meg sem őszült kiváló emberek jó pénzért, vagy csak hogy a képernyőn lehessenek, készséggel csinálnak hülyét magukból. Bogarat esznek, sárba fekszenek, majd a végén a műsorfolyam egészében amúgy is elviselhetetlen fejhangon üvöltöző műsorvezető eredményt hirdet. Tényleg nem érdemes mindig mindent mindennel összehasonlítani, de a csatornákon most már olyan sok vetélkedő megy, hogy ez elkerülhetetlen. Ebben a világban A Géniusz valamit mégiscsak visszahoz abból az eszményből, hogy lehet vetélkedni ésszel is.
Végső Zoltán: Dois, dois, dois, dois!
(Gilberto Gil – Liszt Ünnep, MOMkult, október 22.)
Gilberto pedig hatalmas! Ha nagyon akarjuk, észrevehetjük, hogy kicsit fátyolosodik a hangja, az ereje azonban három szám után megjön, az öt-hat évtizeddel ezelőtti magasságok pedig még bőven megvannak. Miután élőben hallhattam a rendkívül színes gitárjátékát a szárnyaló énekkel együtt, a magam részéről már nyugodtam mondom, hogy akár meg is lehet halni.Tovább
György Péter: A magány és a végtelen
(Kovács Péter emlékkiállítása a Műcsarnokban november 28-ig látogatható.)
Az emberi és/vagy antropomorf alakoknak a sora a puszta létért való küzdelmüket rögzíti. A testnek éppúgy nincsen semmiféle anatómiai evidenciája, meghatározottsága, mint az arcnak, melynek ki- és felismerhetősége vagy felismerhetetlensége művei jelentős részének „témája”. Ugyanakkor Kovács semmiféle úgymond képi elbeszélést nem ismer el. Munkái hosszú évekkel, évtizedekkel megelőzték az egyszerű jelen idő és nem egy önálló korszak napjainkban hatást keltő, megítélésem szerint komikus divatját: a poszthumán és az antropocén képek erőszakolt elbeszéléseit.Tovább
Báron György: Emberek a havason
(Hasadék. Magyar film. Rendező: Krasznahorkai Balázs)
A Hasadék nem olyan hibátlan, kiforrott mű, mint a nemzetközi részvétellel megtámogatott két másik debütáns munka. Ugyanakkor rendkívül ígéretes alkotói bemutatkozást, amely nem hagy kétséget Krasznahorkai erős tehetsége felől.Tovább
Csengery Kristóf: Termő fa
(Daniil Trifonov: Bach: The Art of Life. Deutsche Grammophon)
A négy Bach fiú művei Trifonov felfedező eredetiségű előadásában azt üzenik: a zseni fiai nem szürkültek el, nem váltak önállótlanná a hatalmas apa árnyékában. Valamennyien megtalálták a maguk saját – Johann Sebastianétól teljesen eltérő – útját, amelyen magabiztosan jártak.Tovább
Gergics Enikő: Fél egyedül
(Szomory Dezső: Hermelin, Miskolci Nemzeti Színház, r.: Mohácsi János, október 30.)
A Tóth Hermint, Hermelint játszó Mészöly Annával közös jelenetekben viszont nincs kivetnivaló, a kettejük közötti feszültség olyan destruktív szerelemként jelenik meg a színpadon, amelyben nem lehet sok semmilyen túlzás (esetleg a brutális korkülönbség). Mészöly Anna jelenlétében benne van az a még naivavonásokat hordozó, izgalmasan kesernyés, vibráló fiatal nő, akiről el lehet hinni, hogy évek után is az őrületbe bírja kergetni a férfit. Erről a Herminről nem derül ki világosan, mi mozgatja, de még impulzív kirohanásai is önazonosnak, kongruensnek tűnnek.Tovább
Fáy Miklós: Télen utazni
(Schubert: Winterreise – Örkény Színház, október 29.)
Nem a semmiből jött gondolat Schubert dalciklusát színházba vinni, valahogy mindig is ott volt a helye. Készült belőle videóváltozat Ian Bostridge énekével és szereplésével, és mindig is azt éreztem, hogy azért is szeretik az operaénekesek a dalciklust, mert lehet vele mit kezdeni. Könnyebb hozzáférni, mint huszonnégy elkülönült Schubert-dalhoz, története van, drámai helyzete, kirúgott pasi emlékszik vissza a boldogságra, és megy, megy a magányba, hidegbe, viharba, télbe.Tovább
Fuchs Lívia: Robbanó és lüktető energiák
(Kon-takt[s] – Balettest három részben, Magyar Nemzeti Balett, Eiffel Műhelyház)
McGregor kompozícióiban a tökéletesen uralt testek minden pillanatban váratlanul kicsavarodnak, a végtagok kiszámíthatatlan szögekbe fordulnak, az ívek rendre megtörnek, az energiák robbannak, a törzsek pedig szinte szétzilálódnak, amint a váll, a fej, a csípő, a gerinc, a karok és a lábfej önálló életre kel. És ennek a plasztikai tombolásnak minden pillanata meglepetést rejt, hiszen a mozgásmondatok elemei és szerkezete nem követ semmilyen szabályt, hanem McGregor saját nyúlánk testének, hajlékonyságának, dinamizmusának sajátosságaiból és végtelen mozgásfantáziájából ered.Tovább
Siba Antal: Higgadjunk már le!
(A Géniusz, ATV)
A Géniusz különösen jól mutat abban a tévévetélkedős világban, amelyikben amúgy böcsületben megőszült vagy még meg sem őszült kiváló emberek jó pénzért, vagy csak hogy a képernyőn lehessenek, készséggel csinálnak hülyét magukból. Bogarat esznek, sárba fekszenek, majd a végén a műsorfolyam egészében amúgy is elviselhetetlen fejhangon üvöltöző műsorvezető eredményt hirdet. Tényleg nem érdemes mindig mindent mindennel összehasonlítani, de a csatornákon most már olyan sok vetélkedő megy, hogy ez elkerülhetetlen. Ebben a világban A Géniusz valamit mégiscsak visszahoz abból az eszményből, hogy lehet vetélkedni ésszel is.
I R O D A L O M
Elképzelem, mi lehet Mirtillel. Ha februárban másfél éves volt, akkor most kétéves múlt. Remek életkor, bárcsak soha nem nőttem volna ki belőle! A legtöbben már járnak, legalább négykézláb, már van jó néhány foguk, de ha szerencsések, azért még néha nyugalmat lelnek anyjuk mellén. A kétévesek nagy valószínűséggel néhány szót is átvettek környezetüktől, beszélni persze jó, de ahhoz képest, amit egy kisgyerek érzékel, elég kínos beszorulni az emberi nyelvbe.
Kisagyam és szürkeállományom mély árkai és szakadékai, a földi és a ki tudja, miféle egyéb létezés domborzati és éghajlati formái arra sarkallnának, hogy a kicsi Mirtillnek valamiféle tök méltánytalan, elszomorító és lehúzós sztorit képzeljek el. Na de, miért másért van a terápia, mint hogy körülnézzek a dúlt tájon, szemébe nézzek bánatos kapuőr hasonmásomnak, és azt mondjam neki: semmi baj, édesem, ha másként nem, hát együtt megyünk vissza. Aztán jöhet az önszuggesztió, békés állapotok vizualizálása, kihaló állatok siratása helyett a még köztünk lévők megfigyelése, the willing suspension of disbelief.Tovább
Balázs Attila: Kisasszonyfán termett széphistória
(Könnyed irodalomtörténet több lépésben)
Tudnivaló, hogy Kisasszonyfa egy apró, a szomszédságával főleg földutakkal összekötött település a magyarországi Baranyában, a Dél-Dunántúlon, rakás vakondtúrás békés társaságában. Tavalyelőtt mindössze száznyolcvankilenc lelket számlált, amikor a helység közjegyzője címeres-okleveles dr. Balázs János volt. Persze lehetett ez másképp is azokban a réges-régi időkben, amikor dr. Balázs János még fel sem tűnt, még távoli ideaként sem, porszemként a láthatáron, hogy megállapíthassa a szomorú tényállást a szerényke létszámmal kapcsolatban. Mindenesetre Kisasszonyfa mindig kevés lelket számlált, azonban akadtak közöttük olyanok, akik valóságos szellemi óriássá nőtték ki magukat. Vagy ha nem is éppen gigászivá, de jelentős intellektuális magasságokat értek el, így a többihez képest ott röpködhettek az elérhetetlen gondolati régiókban. Jó példának okáért egy apa és a kedves fia, jelesül a két Istvánffy: Pál és Miklós. Mindkettejüket a lúdtoll repítette valóságos szárnyakként, csak az egyiket szépírói, a másikat történészi. Róluk szól ez a műfajilag nehezen meghatározható, visszatekintő történet. Azért is érdekesek ők számunkra, mert ha összeadjuk kettejüket, összerázzuk mintegy, majd a szemünk előtt tartva újfent jól megvizsgáljuk, akkor abban a csodás spiritus liquidusban felismerhetjük a mi munkánk lényegét is.Tovább
Fehér Csenge: Amit beléd raktak
Ki is jött. És ami kijött, nem volt valami tetszetős. Nagyra tátotta fogatlan száját, és elnyelte vele a vörhenyes napokat. Ha visított, lomha pondrókként duzzadtak a nyakán az erek. Szottyadt volt és ráncos, de még kopasz is. Csupasz ínyével vakon is rácuppant a kebelre, és szívta, szívta, szürcsölte, az életet is kiszívta belőle. Le fog száradni a mellem, sopánkodott Nusi, miközben a testét fürkészte a tükörben. A haja is hullani kezdett akkortájt, a bordái is kimeredtek, a szeme tükre meg akár a tál sötét leves, amelynek zsírhártya úszik a felszínén. Egy torz testű, elhasznált asszonyt látott a tükörben a saját képe helyett.Tovább
Méhes Károly: Katonadolog
Már november volt, a bevonulás és a kiképzés óta ki sem tette a lábát a laktanyából. Akármilyen hidegre fordult az idő, azonnal jelentkezett, amikor Bornyák tizedes kihirdette, ki lehet menni a városba dolgozni az óvoda felújításán.
Katona, a vézna, szemüveges újonc, a kopasz gyiha elsőként tette fel a kezét.
Ezen is mennyit röhögtek: „kotona” (mert így kellett mondani viccesen, o-val), maga tényleg Katona? Ugyanis mindig ezt kellett kiáltania vékony, sokszor félrecsukló hangján: Katona honvéd, jelentkezem!
Rádó és Szlifka tette még fel a kezét. Mindketten ültek már a sereg előtt. Ez nemhogy titok nem volt, hanem afféle rangsort is jelentett, ki volt börtönben, és főképp miért. Egyszerű garázdaságért, könnyű vagy súlyos testi sértésért, rablásért. Gyilkos nem akadt közöttük, illetve egy Gács nevű, nyüzüge alak váltig állította, hogy embert ölt, csak senki nem tudta rábizonyítani.
Katona hallotta, amikor Gács ezzel hencegett, és önkéntelenül is felnevetett. – Ja, kollégám – mondta, mert jobb híján általában mindenkit kollégának szólított –, én is jártam már a Holdon, csak nem sikerült rám bizonyítani!Tovább
Szijj Ferenc: Ritka események
Peer Krisztián: Nagyarányú levelezés
Jenei Gyula: Légszomj 3.
Jegyzetversek járvány idején
Kisagyam és szürkeállományom mély árkai és szakadékai, a földi és a ki tudja, miféle egyéb létezés domborzati és éghajlati formái arra sarkallnának, hogy a kicsi Mirtillnek valamiféle tök méltánytalan, elszomorító és lehúzós sztorit képzeljek el. Na de, miért másért van a terápia, mint hogy körülnézzek a dúlt tájon, szemébe nézzek bánatos kapuőr hasonmásomnak, és azt mondjam neki: semmi baj, édesem, ha másként nem, hát együtt megyünk vissza. Aztán jöhet az önszuggesztió, békés állapotok vizualizálása, kihaló állatok siratása helyett a még köztünk lévők megfigyelése, the willing suspension of disbelief.Tovább
Balázs Attila: Kisasszonyfán termett széphistória
(Könnyed irodalomtörténet több lépésben)
Tudnivaló, hogy Kisasszonyfa egy apró, a szomszédságával főleg földutakkal összekötött település a magyarországi Baranyában, a Dél-Dunántúlon, rakás vakondtúrás békés társaságában. Tavalyelőtt mindössze száznyolcvankilenc lelket számlált, amikor a helység közjegyzője címeres-okleveles dr. Balázs János volt. Persze lehetett ez másképp is azokban a réges-régi időkben, amikor dr. Balázs János még fel sem tűnt, még távoli ideaként sem, porszemként a láthatáron, hogy megállapíthassa a szomorú tényállást a szerényke létszámmal kapcsolatban. Mindenesetre Kisasszonyfa mindig kevés lelket számlált, azonban akadtak közöttük olyanok, akik valóságos szellemi óriássá nőtték ki magukat. Vagy ha nem is éppen gigászivá, de jelentős intellektuális magasságokat értek el, így a többihez képest ott röpködhettek az elérhetetlen gondolati régiókban. Jó példának okáért egy apa és a kedves fia, jelesül a két Istvánffy: Pál és Miklós. Mindkettejüket a lúdtoll repítette valóságos szárnyakként, csak az egyiket szépírói, a másikat történészi. Róluk szól ez a műfajilag nehezen meghatározható, visszatekintő történet. Azért is érdekesek ők számunkra, mert ha összeadjuk kettejüket, összerázzuk mintegy, majd a szemünk előtt tartva újfent jól megvizsgáljuk, akkor abban a csodás spiritus liquidusban felismerhetjük a mi munkánk lényegét is.Tovább
Fehér Csenge: Amit beléd raktak
Ki is jött. És ami kijött, nem volt valami tetszetős. Nagyra tátotta fogatlan száját, és elnyelte vele a vörhenyes napokat. Ha visított, lomha pondrókként duzzadtak a nyakán az erek. Szottyadt volt és ráncos, de még kopasz is. Csupasz ínyével vakon is rácuppant a kebelre, és szívta, szívta, szürcsölte, az életet is kiszívta belőle. Le fog száradni a mellem, sopánkodott Nusi, miközben a testét fürkészte a tükörben. A haja is hullani kezdett akkortájt, a bordái is kimeredtek, a szeme tükre meg akár a tál sötét leves, amelynek zsírhártya úszik a felszínén. Egy torz testű, elhasznált asszonyt látott a tükörben a saját képe helyett.Tovább
Méhes Károly: Katonadolog
Már november volt, a bevonulás és a kiképzés óta ki sem tette a lábát a laktanyából. Akármilyen hidegre fordult az idő, azonnal jelentkezett, amikor Bornyák tizedes kihirdette, ki lehet menni a városba dolgozni az óvoda felújításán.
Katona, a vézna, szemüveges újonc, a kopasz gyiha elsőként tette fel a kezét.
Ezen is mennyit röhögtek: „kotona” (mert így kellett mondani viccesen, o-val), maga tényleg Katona? Ugyanis mindig ezt kellett kiáltania vékony, sokszor félrecsukló hangján: Katona honvéd, jelentkezem!
Rádó és Szlifka tette még fel a kezét. Mindketten ültek már a sereg előtt. Ez nemhogy titok nem volt, hanem afféle rangsort is jelentett, ki volt börtönben, és főképp miért. Egyszerű garázdaságért, könnyű vagy súlyos testi sértésért, rablásért. Gyilkos nem akadt közöttük, illetve egy Gács nevű, nyüzüge alak váltig állította, hogy embert ölt, csak senki nem tudta rábizonyítani.
Katona hallotta, amikor Gács ezzel hencegett, és önkéntelenül is felnevetett. – Ja, kollégám – mondta, mert jobb híján általában mindenkit kollégának szólított –, én is jártam már a Holdon, csak nem sikerült rám bizonyítani!Tovább
Szijj Ferenc: Ritka események
Peer Krisztián: Nagyarányú levelezés
Jenei Gyula: Légszomj 3.
Jegyzetversek járvány idején
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.