2021. november 4., csütörtök

AZ ÁLLAMI ÉS A MAGÁNEGÉSZSÉGÜGY KAPCSOLATAI EURÓPA EGYES ÁLLAMAIBAN

MAGYAR ORVOSI KAMARA
Szerző: BORBÁS ILONA, Dr. KINCSES GYULA
2021.11.03.


Tartalom

Vezetői összefoglaló 1

A kutatás háttere, célja 1

Minta és metódus 1

Értékelési nehézségek 1

Általános, összegző megállapítások 1

Részletes eredmények 1

Orvosok munkavégzése az állami és magánszektorban 1

Magánszektorban és állami szférában végzett betegellátás egy betegségepizódon belül 1

Szabad orvosválasztás 1

Szabad intézményválasztás 1

Többletszolgáltatás vásárlási lehetősége a kórházakban, a közfinanszírozott ellátásban 1

Állami kompenzáció magánegészségügyi ellátás esetén 1

Állami szervezésű magánbiztosítás 1

Magánorvosok utalványozási jogosultságai 1

Az egységes elektronikus egészségügyi szolgáltatási tér általánossága 1

Egységes felügyelet, betegjogi rendszer az állami és a magánegészségügyi ellátásban 1

Felhasznált források 1

Vezetői összefoglaló

Magyarországon régi adósságként az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló, 2020. évi C. törvény kívánta rendezni a közösségi és a magánellátás viszonyát. Ugyanakkor ez a rendezés egyrészt leszűkítettre és egyoldalúra sikeredett, másrészt a mai napig nem jelentek meg a törvény által ígért végrehajtási utasítások. A probléma komplex, a rendezés tartósan nem halasztható, és a Magyar Orvosi Kamara elnöksége bízik abban, hogy széles szakmai vitával megalapozott szabályozás fog születni. Ennek támogatása érdekében a MOK elnöksége az EU-tagállamok kamaráihoz fordult, hogy megismerje az egyes országok gyakorlatát a köz- és magánellátás együttélésével, szabályozásával kapcsolatban.

Kutatásunkban online kitölthető kérdőívet küldtünk a társkamaráknak. A weben kitölthető kérdőív alkérdésekkel együtt 31 kérdést tartalmazott. 16 ország töltötte ki a kérdőívet, a közép- és kelet-európai (1990 előtt szocialista blokkhoz tartozó) tagországok körében a kitöltés Litvánia kivételével teljes körű volt. A többi kitöltő tagország Európa minden területét reprezentálja. Összességében pedig minden egészségügyi rendszertípus képviselői megtalálhatók a válaszadók között. A válaszok értelmezésében releváns EU-, WHO- és OECD-tanulmányokat is feldolgoztunk.

Alapállításként két dolgot rögzíthetünk. Az egyik, hogy a közösségi és a magánegészségügy merev, a beteg- és orvosi oldalt egyaránt érintő, szigorú kettéválasztása a vizsgált országok egyikében sem található. Valamennyi országban lehetőség van arra, hogy egy orvos mindkét szférában dolgozzon, és az országok túlnyomó többségében a beteg is mindkét szférához fordulhat, bár egy epizódon belül ez a lehetőség több országban korlátozott. A második állítás, hogy ezenkívül nem nagyon van főszabály – vagy ha mégis, akkor számos kivétellel – azaz az egyes országok gyakorlata – elsősorban történeti fejlődésük által befolyásolva – igen eltérő. Tehát nincs „európai modell”.

A részletes adatokból kiemelendő:

    • A vizsgált tagállamokban általánosnak tekinthető, hogy az állami egészségügyi ellátásban foglalkoztatott orvosok a magánegészségügyi ellátásban is végezhetnek munkát. A kétszektorú munkavégzést az országok kevéssel több mint fele köti engedélyhez.
    • A betegek választási szabadságának növelése jellemző tendencia Európában. A háziorvosok szabad megválasztási lehetősége általános. Hasonlóan a kórházválasztás is, kivéve a regionális betegutakat követő rendszereket. 
    • A közép- és kelet-európai országok nagyobb része adja meg a beteg számára azt a lehetőséget, hogy a közfinanszírozott ellátásban díjfizetés ellenében az állami vagy a kötelező biztosítás nyújtotta szolgáltatásokon kívül kiegészítő vagy komfortjavító szolgáltatásokhoz, ellátásokhoz is hozzájussanak. 
  • A szektorsemleges ellátások támogatásának példái Finnország, Németország, Görögország és Ausztria, ahol részleges kompenzációt kapnak a betegek, ha a magánellátást veszik igénybe az állami helyett. 
  • A magánorvosok a vizsgált országok felében utalhatják betegüket az állami ellátás irányába, többségük viszont felírhat támogatott gyógyszert, és van, ahol elrendelhet táppénzt is.
  • Az állami és magánrendszerben az egységes szakmai és betegjogi felügyelet elterjedtnek tekinthető, a két szektor számára egyaránt használatos egységes informatikai tér, a betegadatok széles körű feltöltése és kölcsönös használata viszont az országok többségében várat magára...
ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.