2021. november 4., csütörtök

„A TERMÉSZETNÉL BRUTÁLISABB, KEGYETLENEBB, SZEXISTÁBB DOLOG NINCS A VILÁGON”

24.HU
Szerző: POLÁK ZSÓKA
2021.11.04.


November negyedikén mutatják be a valaha készült egyik leglátványosabb magyar természetfilmet, a Vadlovak – Hortobágyi mesét. A stáb évekig követte a Hortobágyon élő állatokat, hogy egy kiscsikó történetén keresztül láttassák: a Hortobágy nemcsak egy nagy puszta, hanem élettel teli, lenyűgöző vidék, ahol háromszáz vadló éli az életét távol az emberektől. A film Svédországban élő magyar rendezőjével, Török Zoltánnal beszélgettünk, akitől megtudtuk, hogyan zajlik egy csikócasting, miként jutott el a film alkotója Szentendréről a floridai aligátorok közé, és miért mondott nemet David Attenborough-nak.


Hogyan kerül egy szentendrei lakótelepi srác az aligátorok és az evenkik közé?

Ha valaki gyerekkoromban azt mondja, hogy a NatGeo felkér, hogy forgassak Floridában egy teljes filmet, akkor mindent aláírok. De nem gondolom egyedi történetnek az én esetemet. Az ember tudja, mit szeretne csinálni, mi az oda vezető út, a visszaigazolások által érzi, hogy tehetsége is van. Innentől kezdve már csak kitartás és egy-két kulcsember kell, aki az ember életébe belépve lehetőségeket ad neki. Nyilván nagyon hosszú út vezetett a Felszabadulás-lakótelep melletti erdőktől a floridai mocsarakig. Gyerekkoromban rajongtam a természetért, majd rájöttem, hogy ez egy szakma is lehet, amiből meg lehet élni, bár a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején nem mindenki gondolta ezt így. De mostanra ez kőkemény biznisz lett, elég nagy költségvetésekkel.

A barátaim kelet-német meg orosz fotógépekkel járkáltak, de ez a formátum engem nem fogott meg, mert iszonyú nehéz egy képbe belesűríteni mindent. Nehezebb, mint a film, viszont a film hosszabb és bonyolultabb folyamat. És akkor jött ez, hogy a kép mozoghat is. A gimnáziumnak volt egy VHS-kamerája, azt kölcsönkértem. Forgattam két filmet az osztálytársaimmal, az egyiket egy Örkény-novellából. Majd lementem – ha már annyit madarászok – a mocsárba forgatni, és az utóbbi jobban tetszett, mint a színészeket utasítgatni. Kevésbé stresszesnek éreztem, ami hatalmas tévedés volt, mert a természetfilmezés elég stresszes műfaj...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.