Szerző: STUBNYA BENCE
2021.11.19.
"Egy nagy előadóteremben, ahol van száz hallgató és az oktató klasszikus előadást tart, mondjuk ppt-vel kísérve, lehetséges, hogy ott a hallgatónál bekapcsolnak a szálló ablakok, és nem figyel, kikapcsol, mással foglalkozik, de ezt az oktató nem biztos, hogy észreveszi. Ez az online oktatásban sokkal szembetűnőbb, hiszen azzal szembesülünk, hogy mondjuk a Zoom-, vagy Teams-felületen fekete kis kockáknak beszélünk folyamatosan. Lehet, hogy ugyanez történt egyébként élőben is, csak nem tudatosult bennünk".
– mondta.
A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
A Neveléstudomány című folyóirat nemrég megjelent tematikus száma a távolléti felsőoktatás tapasztalairól foglalkozott. Az e heti adásban Kálmán Orsolyával, a lapszám szerkesztőjével és Horváth Lászlóval, az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetének kutatóival beszéltük át, hogy milyen hatásai voltak annak, hogy a magyar felsőoktatás a járvány miatt huzamosabb ideig távolléti oktatásban működött.
"Szerintem ez az oktatókat segíthette abban, hogy tudatosabban nézzenek rá ezekre a tényezőkre, és ebből fakadhatnak pozitív példák, például az oktató jobban strukturálta az óráját. Átláthatóbb lett a követelményrendszer, világosabb lett a folyamat, ezek mind segítenek, hiszen ezt a hallgatók is visszajelezték. (…) De adott esetben az is lehet, hogy a ló túloldalára esünk át, és ezáltal, hogy nagyon kontrollálni akarjuk a teret (…) túl sok feladatot, vagy túl sok kicsi feladatot adunk, a hallgatók elvesznek ebben és nem tudják követni, vagy úgy élik meg, hogy nőtt a leterheltségük ebben az időszakban"
– mondta Horváth.
Ez a kettősség általános tapasztalat volt a kutatások során...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.