A LEX POLT KEVÉS

ÉLET ÉS IRODALOM / VISSZHANG
Szerző: KERTES ATTILA
2021.11.19.

Jogilag korrekten vezeti le Gadó Gábor, hogy a most parlament elé terjesztett lex Polt nem sokban új, a Fidesz eddig is bebetonozta alkotmányosan legfőbb ügyészét (Cselek és csapdák, ÉS, 2021/42., október 22.).  Ugyanakkor azt a következtetést vonja le, hogy „a legfőbb ügyésznek eddig sem volt oka aggódni, pozícióját legfeljebb kortesbeszédekben vonhatják kétségbe”. A kitűnő szakíró ebben téved: Polt jövője nem az eddig meghozott törvényektől függ. A politikában nincsen olyan, hogy valakit nem lehet jogszerűen leváltani. Sokszor elfelejtjük, hogy a jog csupán felépítmény, a hatalmi eszköztárból csak az egyik, az uralmon lévő csoport támasza.  Ráadásul – a többi tudati tényezőhöz képest (oktatási színvonal, morál, vallás, nemzeti elkötelezettség stb.) – könnyen változtatható. Az érdekek és érdekérvényesítések felülírják az előzetesen lefektetett szabályokat, és gyakran úgy kerülik meg őket, hogy még az is jogszerű legyen. Az ügyészségi törvény szerint a legfőbb ügyész a pozíciójából bármikor leváltható, ha arra méltatlanná vált. Ezt Polt Péterről – eddigi tevékenysége alapján – már most sokan állítják. Más kérdés, hogy helyette nem lehet kinevezni senkit, csak kétharmados parlamenti többséggel, amely az ellenzéknek nem valószínű, hogy összejönne. Láttunk már azonban több olyan esetet, amikor valamely állami szervnek nem volt kinevezett egyes számú vezetője, és így működött évekig (például a Magyar Rádió). A mulasztásos alkotmánysértés légióit sorolhatnánk a rendszerváltást követően, de egyetlen esetben sem görbült meg senkinek a haja szála...

ITT OLVASHATÓ 

AZ ÉS 2021/46. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

AZ ÉS 2021/46. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)