Szerző: FÓTI TAMÁS
2021.11.26.
Lučka Kajfež Bogataj a ljubljanai egyetem agrometeorológus professzor asszonya, akit az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Tudományos Testületének (IPCC) tagjaként 2007-ben Nobel-békedíjjal tüntettek ki. Az Európai Unió kis- és középvállalatainak gazdasági szerepéről Portorožban múlt héten rendezett konferencián ő tartotta a megnyitóbeszédet, amelyben energiafogyasztásunk újragondolását szorgalmazta. Elavultnak tartja atomerőművek építését, nemcsak azért, mert drága, és nem is biztonsági megfontolások miatt, hanem mert blokkolja a változást, nem serkent innovációra. Relativizálja az északi országok követendő zöldpolitikáját, mert Norvégia például szennyező olajkitermeléséből finanszírozza a környezetbarát, jóléti modellt. A Nobel-díj tekintélyével is igyekszik befolyásolni a politikusokat, „de a vége az, hogy még ők sírnak az én vállamon”.
– Glasgow után félig üres vagy félig tele a pohár?
– Tulajdonképpen mindkettő. A politikus perspektívájából nézve természetesen sikerről van szó, két hét Glasgow után fel kellett mutatniuk valamit. Eredményt könyvelhetnek el, végül is a tárgyalásokon ezt-azt elértek, ez azonban a tudomány számára nem releváns. A tudomány szempontjából félig, ha nem teljesen üres a pohár, két dolog jelentett volna sikert, radikálisan csökkenteni a kibocsátásokat, és ez nem történt meg. Ugyanis a célok továbbra is homályosak. Az lett volna az elvárásunk, hogy a következő tíz évben a nagy szennyező országokban, Kínában vagy Indiában jelentősen csökkenjenek a kibocsátások. A másik szintén kulcsfontosságú: a finanszírozás kérdése, a fejlődő országoknak óriási összegekre van szükségük. Ezt részben ugyan elérték, de ezek egyelőre csak szavak, nem ígéretre, hanem pénzre van igény...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.