Szerzők: STUBNYA BENCE, HOLTZER PÉTER
2021.11.21.
Sajnos az a szomorú helyzet, hogy a legszegényebb kistelepülések problémáival a többségi társadalom [nem foglalkozik], párthovatartozástól függetlenül nem is érdekli az embereket, és tele vannak előítéletekkel. Nemcsak az úgynevezett jobboldali szavazók, hanem a baloldali szavazók is. […] Amíg nem változik meg a többségi társadalom gondolkodása, és nem lesz elfogadóbb, nyitottabb, addig akármit csinálhat bármiféle kormányzat. Erőszakkal nem megy, mert amíg szabad iskolaválasztás van, és van egy ilyen társadalmi környezet, addig bizony a kistelepülési iskolák, vagy általában az integrációs kérdések nem fognak […] megoldódni – mondta Thaisz Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítványának ügyvezető igazgatója a G7 oktatási témájú podcastsorozata, a 28. óra harmadik adásában.
A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
Abban Thaisz Miklós és a beszélgetés másik vendége, Élő Anita, a Válasz Online újságírója is egyetértett, hogy az állami, civil vagy egyházi szereplők közül nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy melyik tudná jobban kezelni a kistelepülési iskolák problémáit. „Szerintem ez mindenkinek a problémája” – mondta Élő Anita, egy nyugat-magyarországi kistelepülés, Pusztaederics példáját hozva.
"Nem teljesen szegény település, de nagyon kevés gyerek van. És akkor kitalálták, hogy majd roma nemzetiségi oktatást folytatnak, mert akkor majd emelkedik a normatíva. Roma kultúrát tanítottak az osztályban, ahol hát gyakorlatilag nem is volt roma. Elmentem, és írtam erről egy riportot. Aztán eltelt néhány év, és megint arra vetődtem, és kiderült, hogy nem tudták megtartani [az iskolát], mert még kevesebb lett a gyerek. És ezeket úgy kell elképzelni, hogy ha egyik évben van nyolc-tíz gyerek, akkor nagyon boldogok, de mi van a következő évben, amikor véletlenül éppen nem indulnak be a kistestvér programok, és van egy vagy kettő gyerek? És akkor megszűnt az iskola, egy szomszéd faluba mentek át a gyerekek. Néhány év múlva megint arra jártam, most már abban a központban sem volt elég gyerek, és akkor még egy nagyobb központba vitték el [az iskolát]" – mesélte...
A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
Abban Thaisz Miklós és a beszélgetés másik vendége, Élő Anita, a Válasz Online újságírója is egyetértett, hogy az állami, civil vagy egyházi szereplők közül nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy melyik tudná jobban kezelni a kistelepülési iskolák problémáit. „Szerintem ez mindenkinek a problémája” – mondta Élő Anita, egy nyugat-magyarországi kistelepülés, Pusztaederics példáját hozva.
"Nem teljesen szegény település, de nagyon kevés gyerek van. És akkor kitalálták, hogy majd roma nemzetiségi oktatást folytatnak, mert akkor majd emelkedik a normatíva. Roma kultúrát tanítottak az osztályban, ahol hát gyakorlatilag nem is volt roma. Elmentem, és írtam erről egy riportot. Aztán eltelt néhány év, és megint arra vetődtem, és kiderült, hogy nem tudták megtartani [az iskolát], mert még kevesebb lett a gyerek. És ezeket úgy kell elképzelni, hogy ha egyik évben van nyolc-tíz gyerek, akkor nagyon boldogok, de mi van a következő évben, amikor véletlenül éppen nem indulnak be a kistestvér programok, és van egy vagy kettő gyerek? És akkor megszűnt az iskola, egy szomszéd faluba mentek át a gyerekek. Néhány év múlva megint arra jártam, most már abban a központban sem volt elég gyerek, és akkor még egy nagyobb központba vitték el [az iskolát]" – mesélte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.