Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2021.10.05.
A helyzet ugyanis az, gyermekeim ott az áporodott erkölcsi pocsolyában, hogy maguk meg lettek verve. Méghozzá jó alaposan. Lehet itt százalékok rossz illatú takaróit magukra húzogatni, attól még tudjuk mi kedves mindnyájan, hogy valaki bizonyította, ő az egész országban kívánatosabb személy, mint a korábbi társak, mely ismeretnek egyetlen logikus következménye lehet: ott a homokozó sarkaiban a kis sapkájuk megemelése, törzshajlítás előre, karok széttárva, majd távozás udvarias mosollyal.
Ehelyett maguk, aszott kis testek az etika oltárához vezető lépcsősor alján, most összefognak. És megmutatják ennek az országnak, hogy a jellemtelenség, az emberi tartás totális hiánya nem kormánypárti privilégium. Egy magát úrnak álcázó, valójában csak konfliktuskerülő, riadt alak, valamint egy renegát fidesznyik, aki büszke a középkori keresztény nyársatnyeltségére és mint ilyen, nyilván a jelen förtelmes, anakronisztikus keresztény kurzus folytatójaként szeretné újabb templomokkal még nevetségesebbé tenni ezt a szerencsétlen országot, most vállvetve nekimegy annak az embernek, aki méltóságot kínál ennek a népnek, aki az ezer éves történelemben először képes lehet európaivá formálni az ázsiai jövevényeket…
Nahát valami ilyesmit írtam volna, ha másnap folytatom a négy nappal ezelőtti jegyzetet, és ezt nem akartam. Nem mintha ebben a fenti, mérges szövegben volna bármi hiba, netán igazságtalanság, szó sincs róla, ez itt fent tökéletesen adekvát, azaz a helyzethez illő és a helyzetet előidézők pontos leírása. Csak nem jó mérgesen írni, ezért késtem négy napot az ígért folytatással.
Nem múlt el a dühöm, csak kevésbé fortyog, elmorfondíroztam, érdemes-e egyáltalán azzal foglalkozni, miért fordult ki magából ez a két alak (vagy miért fordult be magába, azaz vált olyanná, amilyen a valódi természete). Nem szükséges különösebb elmeél, csak a mai finkelsteineket és cummingsokat kell megkeresni, azaz az úgynevezett kampánystratégákat. Ezek általában az Egyesült Államokból jönnek, esetleg Izraelből, Hollandiából, Dániából, azaz a legfejlettebb, a legfejlettebb jogrendszerű országokból. Ezek általában, legalább a szó átvitt értelmében feltétlenül, szabályszerű tömeggyilkosok – a többi paragrafusról most nem szólok, amiket ugyancsak megszegnek és amik ugyancsak 15-20 éves büntetési tételeket vonnak maguk után.
Tetszett hallani egyről is, akit legalább figyelmeztettek volna, hogy hagyja abba? Tetszik gondolni, hogy ezek az alakok nem tudják, mit cselekszenek? A Brexit című film arra épül, hogy a főszereplője (Dominic Cummings) a lelkiismereti összeomlás szélén tekint vissza a tevékenységére. Ő ezzel valószínűleg egyedül van a kollégái között.
Dehát erre kérdezték valamikor a nyolcadik kerületben, hogy akkor hova sompolyogjak. Ez az egy rohadék többszáz millió ember életét befolyásolta negatív irányban, köztük 65 millió brit polgárét és körülbelül 250-300 000 magyarét a többiekénél is rosszabbá változtatva. Jó, nem volt egyedül. Kellett hozzá a többi aljadék, a politikusok és persze a buta brit polgár is. Dehát ezek be voltak kalkulálva. Most itt van ez a két kisformátumú exhibicionista, ez a két szánalmas megjelenítője az elmúlt harminc év grundháborús acsarkodásának, akik mindezek tetejébe „rendszerváltásról” hablatyolnak. Mi a fenét tudnának ők váltani? Beállnak gyurcsányozni, mert azt hiszik, az a biztos, az a fidesznek és főképp a szotyolahéjköpködőnek bevált? Ezek a „kampánystratégák” azt mondták, ilyen a politika, legyenek csak nyugodtan ócskalelkű bugrisok, mint minden politikus. A két pitibugyor meg ettől fogva nemcsak a megszokott vizesnyolcas formát hozta, hanem elhatározta, hogy gazember lesz. Nem az átlagos, szomorú kis stráfkocsis köpködést folytatja, ami a természetéből fakad, hanem mint harmadik Richárd, igazi gazemberré válik. A baj csak az, hogy ahhoz olyannak kell születni, az nem elhatározás kérdése – viszont ha már el tetszett határozni, ajánlanék egy folyton figyelmen kívül hagyott sort a Shakespeare-darabból: „csúfságomat magam magyarázom”. Mondja Richárd. Ezt tessék majd mostantól otthon gyakorolni, tükör előtt, meleg téglával a hónuk alatt, csúfságukat maguk magyarázzák. Ehhez persze kellene némi önismeret és annyi erkölcsi erő, amennyi még egy gazemberbe is belefér.
Miért kell folyton azt hangsúlyozniuk a politikusoknak, hogy olyan a politika, amilyenek ők? Mari néni elhiszi. Egy szóra. Bizonygatni sem kell neki. Azt mondják a politikusok, hogy a jellemtelenség, az aljasság, a hazudozás, a rablás, a gyűlölet, az embernek ember által való megsemmisítése, a következetlenség, hálátlanság, kisszerű piszkoskodás maga a politika.
Pedig nem. A politika nemcsak ezekkel nem azonos, a hatalommal sem. A politikusok beteges hatalomvágyával végképp nem. A politika lehetővé teszi, hogy a tisztességnek hatalma, más szóval ereje legyen a tisztességtelenség fölött, de a politikusnak nincs semmiféle hatalma, ő az ügyeket intézi, mely ügyek intézéséhez olykor igénybe veheti a politikának azt a lehetőségét, hogy a jog hatalmát (ez szerencsés esetben rokonértelmű fogalom a tisztesség hatalmával) alkalmazza azok ellen, akik bűnt követnek el. Nemcsak nálunk, hovatovább az egész atlanti térségben a tisztesség hatalmát a politikusok ellen kellene használni, ha volna olyan szervezet, ami erre képes.
Dehát van. Pontosabban lehetne. Mondok egy példát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.