TÖBB MINT KURZUSFILM, A MAGYAR KÖZÉLET ÚJ MÉRFÖLDKÖVE AZ ELKÚRTUK

VÁLASZ ONLINE
Szerző: BORBÁS BARNA
2021.10.26.

Csak a TAO-támogatásból épített stadionhoz vagy az ajándékozásokkal összerakott médiabirodalomhoz fogható innováció, ahogy megszületett az újkori magyar filmtörténet első „kampánymozija”. Az idézőjel kell, hiszen a hivatalos besorolás szerint az Elkúrtuk független művészfilm. Önmagában ez utóbbi tény többet mond 2021. magyar közéletéről, mint bármilyen publicisztika.

A körülöttem állók furcsa pillantásokat vetettek rám a mozgólépcsőn és a villamoson. Éppen csak véget ért az Elkúrtuk című film pénteki sajtóvetítése. A furcsa pillantásokra rászolgáltam: a legváratlanabb pillanatokban röhögőgörcsök törtek rám még akkor is. Majd kényszeresen üzeneteket kezdtem írni ismerősöknek, hogy dobjanak el mindent, ezt látniuk kell. Az élmény kicsit ülepedett, és rájöttem, hogy a spontán reakció nem annyira a bizarr fikciós jelenetek (tetőpont: a mezítláb menekülő főszereplőt Dobrev Klára pribékjei üldözik az Országház melléklépcsőjén) vagy a főgonoszok röhejesen didaktikus mondatai („Ha ezt a nagygyűlést megtartják, a Demszkyt is elveszítjük!”) miatt bukott ki belőlem. Hanem az érzés miatt, hogy sok filmet láttam már életemben, de ilyet soha.

A Gyurcsány-moziról napok óta érdekes mellékszálakon megy a vita: jól játssza-e Gubás Gabi Dobrev Klárát? Lángoltak-e annyira a kocsik a tévészékház előtt, ahogy a vásznon látjuk? Tesz-e feljelentést a mediános Hann Endre, a filmbeli „Endre”, amiért kollaboráns gengszternek ábrázolják? Közben a lényegről kevesebb szó esik. Jelesül arról, hogy az Elkúrtuk minden értelemben új minőség, más szóval határátlépés. A magyar (köz)élet új mérföldköve. Olyasmi, mint TAO-pénzből stadiont építeni egy 1800 lelkes településre, vagy mint „felajánlásokkal” és cégajándékozásokkal összeterelni 500+ sajtóterméket egyetlen hatalmas médiabirodalomba. És persze új minőség a filmkészítésben is, bár ezt a problémát alaposan körbelőtték már különböző cikkekben...

ITT OLVASHATÓ