Szerző: STANDEISKY ÉVA
2021.10.23.
Forradalom volt-e 1956 őszén Magyarországon? „Forradalom és szabadságharc”, ahogy a hivatalos formula szól, és ami a bő száz évvel korábbi események – „negyvennyolc” – minősítése is. A forradalomnak számos meghatározása létezik. A mi forradalomértelmezéseink leginkább a XVIII. század végi francia történésekhez kapcsolódnak. 1789-ről a szabadság–egyenlőség–testvériség hármassága jut az eszünkbe. E szép célkitűzésekhez a kelet-közép-európai kudarcos történések, félresiklások hatásaként azonban nálunk a megvalósíthatóság lehetetlensége, a közcselekvés értelmetlenségének lehangoló gondolata társul. Ötvenhat sorsából arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a gazdag nemzetek önérdeke, egy újabb világháború elkerülése érdekében a nemzetközi hatalmi egyensúly fenntartása fontosabb, mint egy kis ország zavaros eszmékre is épülő polgárosulási törekvéseinek segítése. A forradalom váratlanul kitörő felkelést, lázadást is jelenthet. Ez esetben mankószó az esetek zömében leveréssel és megtorlással végződő rendkívüli és kaotikus állapotok fogalmi összefoglalására.
Mi is volt hát ötvenhat? Felfakadó seb, a beteg nemzettest öngyógyítási próbálkozása. Azoknak az önterápiás eljárásoknak – önkormányzatiságnak, intézményi formáknak, irodalmi, művészeti újításoknak – a felelevenítése, amelyek a magunkon ejtett és a másoktól kapott sebeink gyógyítását célozták az első és a második világháborút követően. Ötvenhatban még negyven év sem telt el az első világháborút követő lázas – forradalmas, demokráciakísérletezős – hónapok óta, s a második világháború utáni kudarcos, alig egy-két évig tartó demokráciapróbálkozás is csak tizenkét évnyi távolságra volt ötvenhattól. 1956-ban még számosan éltek olyanok, akik az egyik vagy mindkét gyógyulással kecsegtető periódus tevékeny részesei voltak. Amit a korábbi két időszakban nem tudtak beteljesíteni, újra megpróbálták ötvenhatban. Alig pár hét adatott meg nekik. Ez ötvenhatnak az a vonatkozása, amely a XX. század végi rendszerváltozásunkra is hatott. 1989-ben azonban emberöltőnyi idő telt az utolsó meghekkelt demokráciapróbálkozás óta, s kevesen éltek már azok közül, akik képesek lettek volna az új idők követelményeihez, igényeihez igazítani a régi és ellentmondásos demokráciateremtő tapasztalataikat. Akik ötvenhat után lettek felnőttek, már a langyos diktatúrában szocializálódtak, megélt demokráciaélményeik nemigen lehettek. A Kádár-rezsim évtizedeiben nem, vagy csak elszórtan és nem egyszer torz formában kerülhettek felszínre a korábbi elegyes és kidolgozatlan demokráciaelképzelések. Nemzetközi történésekhez kötődő honi rendszerváltozás tette lehetővé az újabb demokráciakísérletünket.
Ötvenhat váratlan demokrácialehetőség volt, amivel akkor, mindenekelőtt a nemzetközi feltételek hiányában, képtelenek voltunk élni. Ötvenhatnak azonban vannak tanulságokban szintén bővelkedő, kevésbé lelkesítő sajátosságai is: a hirtelen felboruló renddel, a megroppant államisággal járó zűrzavar, erőszak, előítéletesség és önbíráskodás. Az országos és a helyi hatalom ötvenhatban egy-két nap alatt szétesett, az erőszakszervek irányítatlanul maradtak, miközben nagyon is szükség lett volna az elszabadult régi és új indulatok féken tartására. Feléledtek a lakosságban a háborús félelmek és a megtapasztalt váratlan hatalomváltás embertelenségei: nem lesz mit enni, szétlövik a lakást, szétverik az intézményeket, feltörik, kifosztják a boltokat és a gazdagok házát. Újra üldözni fogják a zsidókat. Egyéni és nemzeti sérelmekre hivatkozva nem tesznek majd különbséget a bűnösök és a bűntelenek között...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.