Szerző: DR. SÁNDOR ZSUZSA
2021.09.25.
Mindenekelőtt köszönettel tartozom a Médiatanácsnak (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság). Jóvoltukból olyan kiváló filmeket nézhettem meg, amelyek valahogy kimaradtak nekem az eddigi hosszú életem során. A hatóság ugyanis volt szíves közzétenni azokat az „elvi szempontokat”, amelyek „segítenek” a médiaszolgáltatóknak, hogy egyes filmeket, sorozatokat milyen korhatár-besorolással lássanak el. Pontosabban: a „gyermekvédelmi” törvény betűjének és eléggé el nem ítélhető homofób szellemének megfelelően kiegészítették a korábbi ajánlásukat.
Mielőtt bármiféle jogászkodásba kezdenék, hadd szögezzem le, alapos a gyanúm, hogy a Médiatanácsnak fogalma sincs arról, valójában miről szólnak az általa „V. kategóriába” sorolt, azaz a 18 éven aluliak számára nem ajánlott filmek. És még csak nem is a mostani módosítással kezdeném, hiszen már eddig is ezen a listán szerepelt a Mechanikus narancs (a Gépnarancs című regényből készült film), mely szerintük „az erőszak dicsőítésére vagy kritikátlan megítélésére alkalmas alkotások” közé tartozik. Hát, hölgyeim és uraim, ez óriási tévedés! A 11. osztályos (17 éves) unokám tökéletesen megértette – persze a magyartanára nem a Médiatanács tagja volt – hogy ez a mű arról az álszent, ostoba társadalomról szól, amely eltiporja a szelídeket és honorálja az erőszakosokat.
De foglalkozzunk inkább a legújabb elvi szempontokkal. A 18 éven aluliak meg ne nézzék például az Adéle életét, hiszen két leszbikus nő szerelméről szól. Nem számít, hogy a cannes-i filmfesztiválon Aranypálmát kapott, nem számít, hogy Franciaországban aligha jelent problémát, hogy a főszereplők nem heterók, és hogy a film a SZERELEM-ről szól, legyen az akár leszbikus vagy hetero. Még le is írják „ajánlásukban”: „fontos leszögezni, hogy egy produkció „művészi” értéke nem változtathat annak esetleges kiskorúakat „veszélyeztető” jellegén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.