KAMPÁNY

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.10.29.

Mintha maga a lenyugvó nap álldogált volna a falu közepén, olyan narancssárga dzsekiben nyomta a csengőt a falu közepén egy középkorú férfi, kezében mappa. Frissen borotvált volt a férfi, illatozott, mint egy bazsarózsa, haja élesen elválasztva, a dzsekin pedig Fidesz logó, hogy mindenki láthassa és tisztában legyen, kivel is áll szemben a magyar ugaron.

A ház kertjének mélyéből, ahová becsöngetett, észvesztő kutyaugatás hangzott, és már porzott is a kiégett udvar, ahogyan a komondor száguldott, hogy megegye az érkezőt, vagy legalább egy darabka máját a belsejéből.

Nyikorgott a kulcs a ház ajtajában, mielőtt föltárult, amikor viszont kinyílt, svájcisapkás, ősz-borostás férfi – már megmártózva az öregkorban – tűnt elő, lábán gumicsizma, szeme csipás és véreres, arca napbarnított, és üdvözölte az érkezőt a kerítés felé haladtában, de föl se nézve, hogy kit vagy kiket fogad kedvesen.

Rámordult a kutyára, hogy takarodjon, feléje rúgott, de az állat kiröhögte, és két lépéssel hátrébbról ordított, miközben a férfi mondta azt az Isten hozottat, ahogyan mifelénk fogadják a váratlan látogatót, hogy ki az anyám picsája nyomja azt a kurva csöngőt ilyenkor.

Így ért a kapuhoz, ahol végre fölnézett a földre szállt napra, és nyájasan üdvözölte őt:

– Maga meg ki a rosseb – a dzsekis viszont nem jött zavarba, és egyből vágta rá.
– A maga országgyűlési képviselője.
– Azt mindenki mondhatja – jött a válasz, de a dzsekis nem jött zavarba, bemutatkozott, a kezét nyújtotta, amit a vendéglátó nem fogadott el, sőt, támadásba lendült.
– Ha már az, akinek mondja magát, csináltassa meg az utat maga mögött, ott az a luk már tíz éve, a malacok is kitörik a bokájukat benne. Meg a buszok is alig járnak a városba, orvosunk nincs, a bolt bezárt. Ezért jött? – szegezte a kérdést végül a jövevénynek.
– Nem.
– Akkor meg mi az anyám valagáért.
– Hogy írjon alá egy petíciót.
– Krumplit hozott? – ezt kérdezte a házigazda, amitől a jövevény elképedt.
– Miért hoztam volna? – csodálkozott nagyon, de jött is a válasz.
– Amikor valamit alá kell írni, mindig szoktak adni egy necc krumplit. Igaz, hogy a fele rohadt, a disznókkal kell föletetni, de legalább valami.
– Tavasszal majd kap – állt neki ígérgetni a dzsekis, és elszállóban volt az önbizalma, ami akkor még nagyon benne volt, amikor becsengetett, de kísérletezett tovább – Itt ez a petíció….
– Mi a rosseb az a petíció? – érdeklődött kedvesen a házigazda, de a dzsekis már megemberelte magát.
– Hogy maga tiltakozik az ellen, hogy a Gyurcsány visszajöjjön.
– Hova vissza? – horkant fel a svájcisapkás – Itt ugyan soha nem is járt. Meg egyáltalán ki az a Gyurcsány? Ő nem csinálja meg a lukat az úton? – élénkkedett már a házigazda.
– Ő vette el a maga nyugdíját – vitte be a gyomrost a képviselő, de emberére talált.
– Nekem ugyan nem. Nekem maximum a Mariskám veszi el, csönget a Jenő postás, hogy hozza azt a nyamvadt nyugdíjat, már lohol a nyakamba a kapuhoz. Máskor csak rimánkodik, hogy a dereka meg a lába, hogy alig bír járni, nyugdíjkor bezzeg röpül, mint valami lúd, és viszi a pénzet. Mariskám meg nem a Gyurcsány így ránézésre – zárta rövidre a dolgokat.
– De tudja-e, hogy most novemberben kap plusz nyolcvanezret?
– Oszt kitűl? A postástól? Mert ő hozza nekem, ugye.
– Na de, ki adja a postásnak azt a pénzt?
– A főpostás?
– Orbán Viktor.
– Ő ismeri a Jenőt, a postást? Sose mondta a Jenő.
– Nem.
– Akkor hogyan adja neki a pénzt?
– Sehogyan, csak, na, mindegy… – adta föl a dzsekis – csak írja alá a petíciót.
– Mit petíciózik itt nekem? Ha ez a Gyurcsány – ahogyan mondja – vissza akar jönni, ha aláírom, mért nem jön? Megmutatja neki az aláírást, aztán meggondolja magát? – mondta a házigazda, és látszott, hogy a látogató nem volt fölkészülve a józan, paraszti észre.
– Ha aláírja, tavasszal megcsinálják az utat a malacoknak.
– Ne a malacoknak csinálják, hanem nekem, de tíz éve ígérik, és nézzen maga mögé – a képviselő hátra nézett, amivel csak a kétségbe esését leplezte, és úgy érezte, tehetetlen.
– Küldetek magának krumplit, ha aláírja.
– Rohadtat megint, ja.
– Nem, szépet.
– Aztán mikor?
– Holnap – adta fel a dzsekis.
– Na jó, megegyezhetünk. Holnap visszajön, hozza a krumplit, és aláírok, addig semmit se. Így jó lesz? – adta elő a feltételeket a svájcisapkás.
– Jó – hunyászkodott meg teljesen a képviselő, és indult a következő házhoz, ahol már várták, mert az ablak mögül figyelték az alkut, elhatározva, ha a szomszéd egy necc krumplit kért, akkor ők legalábbis kettőt fognak.

ITT OLVASHATÓ