Szerző: BODNÁR JUDIT LOLA
2021.10.22.
A Katona Kamra Isten, haza, család című új bemutatójával emlékeztet: a görög sorstragédiák nem távoli magyarórák emlékei, hanem a mindennapjaink.
Nem nagyon tudok elképzelni pokolibb élményt, ami a hétköznapokban érhet egy embert, mint végigülni egy kötelező vasárnapi ebédet egy olyan családban, melynek tagjai valójában nem szeretik egymást, vagy ha „szeretik” is, azt inkább a vérség kényszere miatt, s nem azért, mert olyan nagyon remek embernek tartanák egymást. Kinek ne lennének olyan rokonai, akikkel, ha nem lennének rokonok, eszükbe sem jutna együtt lógni. Közös téma nincs, a közös emlékek nem túl derűsek, ki azért duzzog, mert nem laktózmentes a meggyes piskóta, ki azért, mert a tetemes számú passzív-agresszív megjegyzések egyikének célpontja lett. Valójában mindenki sokkal jobban érezné magát a többiek java része nélkül, de azért a színjáték megy, egyeseknek jobban, mint másoknak. De miért is? Erről a fojtogató pokolról mesél a Katona Kamra új premierje, az Isten, haza, család Tarnóczi Jakab rendezésében.
A darab tulajdonképpen egy újrafeldolgozása ismert görög mitológiai alakok összefonódó történetének, melyet három ókori szerző, Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész külön történeteiből ismerhetnek a különösen érdeklődő magyar faktos diákok. Konkrétan a mitológiai Agamemnón király és felesége, Klütaimnésztra, Menelaosz, Helené, Kasszandra, Aigiszthosz, Elektra és Oresztész története ez – de ez inkább csak a rend kedvéért álljon itt, mert ezt a nézőnek nem kell megfejtenie, a befogadáshoz, a megértéshez és a jelenre vontakoztatáshoz semmi szüksége nem lesz. A darab hősei ugyanis nem tógás, furcsa nyelven szónokló alakok, hanem mai, a szomszédokra, a saját családunkra emlékeztető, esendő figurák, akiknek végzetes sorsa nemcsak átérezhető, de még divatosnak is mondható: hisz tulajdonképpen a ma oly népszerű transzgenerációs traumák terepén mozgunk...
A darab tulajdonképpen egy újrafeldolgozása ismert görög mitológiai alakok összefonódó történetének, melyet három ókori szerző, Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész külön történeteiből ismerhetnek a különösen érdeklődő magyar faktos diákok. Konkrétan a mitológiai Agamemnón király és felesége, Klütaimnésztra, Menelaosz, Helené, Kasszandra, Aigiszthosz, Elektra és Oresztész története ez – de ez inkább csak a rend kedvéért álljon itt, mert ezt a nézőnek nem kell megfejtenie, a befogadáshoz, a megértéshez és a jelenre vontakoztatáshoz semmi szüksége nem lesz. A darab hősei ugyanis nem tógás, furcsa nyelven szónokló alakok, hanem mai, a szomszédokra, a saját családunkra emlékeztető, esendő figurák, akiknek végzetes sorsa nemcsak átérezhető, de még divatosnak is mondható: hisz tulajdonképpen a ma oly népszerű transzgenerációs traumák terepén mozgunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.