Szerző: PuPu
2021.10.22.
Magyar Testvéreim!
Azért gyűltünk ma itt össze, hogy megemlékezzünk az 1956-os forradalom hatvanötödik évfordulójáról és a 2006-os Nagy Októberi Húgyos Forradalom tizenötödik évfordulójáról!
1956 már lerágott csont, ami vállalható volt a hatórás forradalomból, azt már szorgalmasan összekentük nemzeti fekáliával, hőseinket - a pestis srác Dózsa Lászlót, a bicskájával kolleganője udvarlóját sikeresen operáló Tóth Ilonát, és a gépkocsizár-szakértő és rendőrt új menetvonalra terelő, raktári eszköz-átcsoportosító szerencsétlen kis deviáns Mansfeld Pétert már megfelelően felmagasztaltuk, ellenben a 2006-os forradalom hőseiről alig esett szó, hát szánjuk nekik ezt a megemlékezést!
Itt állunk hát, hőseink harcának színterén, mely harcot nem oldja békévé semmiféle emlékezés, mert a harc folytatódik, míg csak ki nem gyomláljuk a közéletből mindazokat, akik akadályt gördítenek a nemzeti vagyon és a nemzeti érzelem zavartalan átcsoportosításának útjába!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
65 évvel az 56-os szabadságharc és 32 évvel a rendszerváltás után már tisztán látszik, bár a nemzet visszanyerte katonai függetlenségét és végre vehettünk néhány tankot, repülőgépet, bár kiharcolta a szabad választások jogát, mégis, milliószám élnek még hazánkban olyan magyarok, akik nem érzik szabadnak magukat.
Hiába szabad kívül a nemzet, ők belül nem szabadok. Számukra a nemzet szabadsága nem hozta el az igazságosságot, sorsuk nem változott, és ha mégis, inkább romlott.
A rendszerváltással kiszabadulniuk sikerült, de felszabadulniuk nem.
Ők ma is kiszolgáltatottak - úgy három-négymilliónyian vannak.
Jó, rendben van ideig-óráig etetjük őket nemzeti maszlaggal, de mi van, ha mégsem fordulnak fel, mi van, ha kinyílik a szemük, mi van, ha meglátják a valóságot?
Hát kell ez nekünk, magyaroknak?
Bátran kimondom - nem kell!
Ezt mi már láttuk 2006 embertpróbáló napjaiban is, mikor oly jó ötletnek tűnt összeütni egy virtigli kis puccsot, amit azóta átkereszteltünk békés tüntetéssé, s melyet azóta is rendületlenül próbálunk beemelni a nemzeti történelembe.
Hiszen, ha lehetett sörpuccs, ha lehetett "Marcia su Roma", ha lehetett "Kristallnacht". hát miért ne lehetne Hugyos Forradalom, miért ne lehetne a hazafias érzelmeknek eme túlcsordulása nemzeti büszkeségünk része?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.