HIÁBA HAJTOGATJÁK, A KORMÁNYVÁLTÁS HIÁNYÁNAK NINCS KÖZE A GAZDASÁGI SIKEREKHEZ

G7.HU
Szerző: HAJDU MIKLÓS, VÁCZI ISTVÁN
2021.10.25.

Nincs túl sok kifejezés, amely 2010 óta folyamatosan kíséri a Fidesz kormányzását, de a politikai stabilitás és ennek dicsérete ebbe a szűk csoportba tartozik. Orbán Viktor már 2011-ben arról beszélt, hogy „a kormányoldal kétharmados parlamenti többsége és az ebből fakadó politikai stabilitás a legkomolyabb versenyelőnye ma Magyarországnak”, három évvel később – még a 2014-es választások előtt – pedig arról, hogy „Magyarországon megvan a politikai stabilitás, ami manapság kulcskérdés”.

A miniszterelnök kitért erre 2019-ben a zalaegerszegi tesztpálya első ütemének átadásán és az idei kötcsei pikniken is. Ez alapján nem meglepetés, hogy kormánybarát publicisztikákban is rendszeresen felbukkan a kifejezés, ennek gazdasági vonatkozása pedig esetenként úgy jelenik meg, hogy a politikai stabilitás – vagyis a 2010 óta folyamatos Fidesz-kormányzás – a felzárkózás záloga. Egyik tavalyi írásában Matolcsy György jegybankelnök is úgy vélekedett, hogy a felzárkózás folytatása szempontjából „az első és és legfontosabb a társadalmi együttműködés megőrzése és a politikai stabilitás fenntartása”.

De tényleg ilyen előnyös egy párt megszakítás nélküli kormányzása a gazdasági növekedés és – régiónkban – az EU-átlagához való felzárkózás szempontjából? Az elgondolást az unió posztszocialista tagállamainak adatait vizsgálva tesszük próbára: összesítettük a 2000 óta bekövetkezett kormányváltások számát a kelet-közép-európai térség 11 tagországában, illetve kiszámoltuk, hogy az egy főre jutó GDP tekintetében a 2009-ben az EU27-átlagtól mért százalékpontos különbségnek 2020-ra hány százalékát sikerült behozniuk ezeknek az országoknak...

ITT OLVASHATÓ