Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2021.10.25.
Hollandia. Katolikus ország. A statisztikák szerint magas a valláshoz tartozók aránya. Nem tudom, hogyan mérték ezt az adatot, nem látok utalást arra, alkalmazták-e a Cronbach-alfa módszerét a mérőszámok hitelességének erősítésére, valószínűleg nem, de majdnem mindegy, azzal is csak a valósághoz valamivel közelebbi számokat kapunk. Ha engem megkérdeznek például, én a valósághoz hűen csak azt mondhatom, hogy a római katolikus vallás szerint kereszteltek meg, de az már nem érdekli a statisztikust, hogy 15 éves koromban dühös istentagadó lettem, ami évtizedek múltával a vallás (minden vallás) elutasítására szűkült, az istenhez fűződő viszonyom mindenekelőtt a magánügyem, a nyilvánosságra legföljebb annyi tartozik, nem tudom bizonyítani semmiféle isten létét, ebből valamelyest következően a nemlétét sem. Ezenkívül rengeteget járok templomba, minthogy a szakmám ezt megköveteli, sőt templomok rekonstruálásában és újjáépítésében is részt vettem, de 15 éves korom óta színleg sem imádkozom, sőt keresztet sem vetek, amikor belépek egy templomba, még kevésbé hajtok térdet az oltárral szemben, és értelemszerűen a szenteltvíz-tartót sem használom. Mindez azt jelenti, hogy én eggyel növelem a katolikus valláshoz tartozók létszámát, miközben nemhogy nem gyakorlom a vallásomat, hanem következetesen írom és mondom, milyen mértékig kártékony bármilyen vallás általában és az úgynevezett kereszténység különösen.
Ez a kép itt fent, ez hiteles adat a vallás szerepéről és súlyáról a 21. században. Ahhoz képest, hogy a szekularizáció a 16. század eleje óta küszködik a vallásnak a világi államról való leválasztásával, nem jutottunk valami messzire, de már ez is valami. Azokkal az adatokkal együtt, amik Európa fejlett államainak a valláshoz fűződő viszonyát jelentik, melyek szerint egyre több országban süllyed a mérhető szint alá a vallásukat gyakorlók száma. Az Egyesült Államok egy másik történet, ahol a keresztény elnökök egy zsidó könyvre téve a kezüket esküdöznek, és minden beszédük végén isten áldását kérik Amerikára. A világ legnagyobb hatalmú országában sajátos az oktatás, azon belül a vallás, a „hitoktatás” szerepe, hiába vannak ott a legjobb egyetemek, hiába a legmagasabb szintű a tudomány, a legmagasabban képzett tudós réteg, hiába a Szilícium-völgy, ha százmilliók nagyjából az illiteráció szintjén élik le az életüket, és az ő agresszív, saját felsőbbrendűségükbe vetett hitük a szó szoros értelmében elsöpör mindenkit, aki szót emelni merészelne a vallás ellen.
Különben az igazán rossz hír az, hogy a vallásosság csak lazán hozható összefüggésbe az iskolázottsággal. Egy felsőfokú végzettségű, akárhány diplomásról csak annyit lehet tudni, képes különféle ismeretek megtanulására, szerencsés esetben azok alkalmazására is, de arról nem tudunk, az illető hallott-e Descartes-ról, és ha netán hallott, megértette-e az ő mondatát, miszerint de omnibus dubitandum est, azaz hogy mindenben kételkedni kell, ami azt jelenti, kérdezni kell. Mindig mindennel kapcsolatban föl kell tenni a megfelelő kérdéseket – ez olykor nagyon nehéz tud lenni, holmi egyetemi diploma nem feltétlenül elegendő hozzá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.