Szerző: BALOGH GYULA
2021.10.25.
A két új előadásában, Az ajtóban és a Kartonpapában is fellelhető egy közös motívum, a szembenézés szükségessége. Önben is megfogalmazódott ez?
Dehogy! Ez önben fogalmazódott meg, mert azonnal összefüggéseket keres. A Kartonpapát már nagyon régóta melengetjük, a járvány miatt többször módosult a bemutató időpontja.
A szerzővel, Tasnádi Istvánnal dolgozott már a Bárkában. Milyen volt az újbóli találkozás?
Tasnádi István a Bárkában a szárnyaink alatt vált drámaíróvá. Az első közös munkánk a Titanic vízirevü, amelyet a társulatra írt. Az anyagot együtt formáltuk, kíváncsi volt arra, hogy a mi szánkból miként szólalnak meg a mondatok és készséggel változtatott rajtuk, ha kellett. Aztán Schilling Árpáddal együtt megkérdezték tőlem, hogy mit szeretnék játszani, mondtam, hogy a Phaedrát még nem játszottam és Tasnádi megírta a darabot, amelyet 2005-ben mutattunk be Phaidra címmel.
Tasnádi István a Bárkában a szárnyaink alatt vált drámaíróvá. Az első közös munkánk a Titanic vízirevü, amelyet a társulatra írt. Az anyagot együtt formáltuk, kíváncsi volt arra, hogy a mi szánkból miként szólalnak meg a mondatok és készséggel változtatott rajtuk, ha kellett. Aztán Schilling Árpáddal együtt megkérdezték tőlem, hogy mit szeretnék játszani, mondtam, hogy a Phaedrát még nem játszottam és Tasnádi megírta a darabot, amelyet 2005-ben mutattunk be Phaidra címmel.
A Kartonpapát először Székesfehérváron játszották, a Szkénében maga az író rendezte meg, önnel az egyik fontos szerepben és az előadásnak mintha még pimaszabb, provokatívabb lenne a hangvétele, mint az ősbemutatónak. A szemünkbe vágja, hogy szinte a végletekig képesek vagyunk önmagunknak hazudni.
Tasnádi Istvánnal a Terápia című sorozatban is dolgoztam, ahol a saját fejlesztésű harmadik évadban ő volt a vezető író. Már akkor is azt éreztem, hogy egészen bámulatos az arányérzéke. Tudja, hogy mikor kell odacsapni, aztán felold és amikor már azt hiszi a néző, hogy biztonságban van, mert valami könnyed tréfás dolgot tapasztal, akkor megint érkezik egy arculcsapás. Valóban nem finomkodik, de egy drámaírónak nem is az a dolga. A szembesítése már akár kegyetlennek is nevezhető.
Igen, nem véletlenül szerette volna ő maga rendezni. Egyébként most is, mint korábban változtatott a szövegen, ha úgy érezte, hogy egy színész módosítani szeretne. Ez egy rendkívül komoly írói és rendezői erény.
A szembenézés kíméletlenségére ön mennyire vevő?
Nem kell erőszakot tennem magamon, hogy ebbe belehelyezkedjek. Persze ehhez bizalmi közegre is szükség van. Sokat jelentett, hogy a szerzőt, illetve a partnerek közül Scherer Pétert jól ismertem és megbízom bennük. Ilyenkor az ember nem vívódik, nem méricskél, hogy egy-egy gesztus, vagy jelenlét sok, vagy nem. Hittem abban, amit a rendező kért, ily módon semmiféle ellenérzés nem volt bennem.
Nem kell erőszakot tennem magamon, hogy ebbe belehelyezkedjek. Persze ehhez bizalmi közegre is szükség van. Sokat jelentett, hogy a szerzőt, illetve a partnerek közül Scherer Pétert jól ismertem és megbízom bennük. Ilyenkor az ember nem vívódik, nem méricskél, hogy egy-egy gesztus, vagy jelenlét sok, vagy nem. Hittem abban, amit a rendező kért, ily módon semmiféle ellenérzés nem volt bennem.
Gondolom ez a Szabó Magda-adaptációra is elmondható, amit eredetileg a norvég Eirik Stubo rendezett volna, aki a Médeia című előadást vitte színre a Nemzetiben.
Igen és nagyon kíváncsi voltam arra, hogy vajon Szabó Magdához mi köze van egy norvég rendezőnek, de mivel ő végül visszalépett érkezett Szabó K. István és ő rendezte meg az előadást. Szabó Magda művein, így Az ajtón is jól érezhető a szerző nőisége, ahogy szövi a cselekményt, ahogy a szereplőivel bánik, ahogy körbejár, ahogy megérint, pedig ő sem finomkodó szerző. Ráadásul ebben a darabban önmagával is rendkívül karcos, szigorú, sőt kemény. Szerintem egy nő másként vizsgálódik önmagával szemben, mint egy férfi...
Igen és nagyon kíváncsi voltam arra, hogy vajon Szabó Magdához mi köze van egy norvég rendezőnek, de mivel ő végül visszalépett érkezett Szabó K. István és ő rendezte meg az előadást. Szabó Magda művein, így Az ajtón is jól érezhető a szerző nőisége, ahogy szövi a cselekményt, ahogy a szereplőivel bánik, ahogy körbejár, ahogy megérint, pedig ő sem finomkodó szerző. Ráadásul ebben a darabban önmagával is rendkívül karcos, szigorú, sőt kemény. Szerintem egy nő másként vizsgálódik önmagával szemben, mint egy férfi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.