Szerző: SZURDAY KINGA
2021.10.03.
Az elmúlt időszakban az alkotmány- és közjogi gondolkodás középpontjába került a 2022. évi választást követő alkotmányossági helyzetről való gondolkodás. Ennek előzménye Vörös Imre „Államcsínytevők?” című 2012-es elemzése, ez azonban akkor nem kapott kellő figyelmet sem a szakmában, sem a médiában. A témára való odafigyelést szintén Vörös Imrének, a Civil Bázis csoport felkérésére 2021. március 13-án tartott előadása, illetve az ez alapján kiadott állásfoglalás gyorsította fel. Ezt követően több szerző foglalkozott a kérdéskörrel, pl. Bárándy Péter, Lengyel László, Vörös Imre, Fleck Zoltán „Demokráciát és jogállamiságot!, vagy Fleck Zoltán „Demokráciát!” című cikke.
Azonban többen kételyeiket fejezték ki a javaslat, főleg időbeli megvalósíthatósága, illetve alkotmányossága tekintetében. E körben említést és némi reagálást igényelnek egyebek között Kis János „Az önkény alkotmányáról: Ha győz az ellenzék”; Arató András és Halmai Gábor „A magyar név megint szép lesz? Egy új alkotmány kidolgozásának lehetséges stratégiája” és Rózsa Péter György – Szentpéteri Nagy Richard „Az alkotmányozás útjai - Kiutak az Alaptörvényből” című írásai. E cikkek többnyire alkotmányelméleti, illetve társadalompolitikai megközelítésből foglalkoznak a témával. Én azonban – lévén nem elméleti, hanem gyakorlati közjogász – az egyes javaslatokat illető aggályokat egyrészt tételes jogi vonatkozásuk, másrészt a megvalósítás időbeli és technikai módja és azok következménye szempontjából szeretném elsősorban bemutatni, bár nem lehet elmenni bizonyos elméleti szempontok mellett sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.