AZ AFGÁN TIZENEGY

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2021.10.02.

Ígértem volt, hogy csak akkor foglalkozom Afganisztán ügyeivel, ha nyomós okom lesz rá, de most akad: kérem tisztelettel, bejelenthetjük, hogy megszületett a tálib rendszer médiatörvénye. Olyan szép és tökéletes, hogy megeszem a Baradar turbánját, ha marad a meghozatala után akár csak sajtóra nyomokban is hasonlító valami Afganisztánban.

Bölcs és tanult emberek a tálibok, kiváltképpen alkalmasak törvényhozásra, ez abból is látszik, hogy tudják: törvényt úgy kell hozni, hogy mindig legyen rajta kiskapu. A diktatorikus államnak az olyan törvény a legjobb, ami csak kiskapuból áll, homályosan van megfogalmazva, általánosságokat tartalmaz és gyakorlatilag bármire vonatkozhat.

Ebben a magyar honatyák és honanyák is kiválóak, elég, ha a „gyermekvédelmi” törvényre gondolunk, aminek az alkalmazását eleven ember nem érti, a hatályát főleg nem, a rossz nyelvek szerint már három alkotmánybíró beleőszült az értelmezésébe, a negyedik meg egyenesen a gumiszobában dühöng – de bizony mondom néktek, feleim, a magyar törvényhozók a saruszíját sem oldhatnák meg a tálib médiajogászoknak. Ez a törvény olyan homályos, hogy bárkit fel lehet kötni belőle kifolyólag, de tán még azt is, aki se írni, se olvasni nem tud.

Jelezném, hogy három fő forrást használok a törvény ismertetéséhez, a Human Rights Watch, a Nemzetközi Újságírószövetség és a Riporterek Határok Nélkül dokumentumait (főleg ez utóbbiból dolgozom), ugyanis jóllehet pár napja szétosztották már azt a bizonyos tizenegy szabályt, ami a törvény lényege és ami az afgán sajtó működését szabályozza, egészen pontosan Qari Mohammad Yousuf Ahmadi, a kabuli Kormányzati Média- és Tájékoztatási Központ (GMIC) ideiglenes igazgatója osztotta szét, csak éppen sehol és senki nem publikálta őket közvetlenül, így a nemzetközi szervezetekhez kijutott példányokból kell dokumentálódnunk. Így legalább – mintegy mellesleg – értesülünk az afgán kollégák borzalmas sorsáról is. Akkor lássuk...

ITT OLVASHATÓ