Szerző: HEGYI IVÁN
2021.09.09.
Szokták mondani gyenge játékkal, nagy nehezen kivívott, gyötrelmes győzelmek után, hogy csak a három pontnak lehet örülni. Andorra ellen igazából annak sem lehetett.
Azt hinné az ember, a korábbi „kinti” andorrai 0-1-nél, a luxemburgi 1-2-nél, az albániai 0-1-nél nem lehet mélyebbre süllyedni, de a huszonegyedik századi magyar labdarúgás mindenre képes, újra és újra alul tudja múlni rettenetes önmagát. Most sincs tehát nadír, mert jöhet még annál rosszabb is, hogy Andorra ellen kétségbeesetten bekkel és húzza az időt a válogatott a Puskás Arénában. Valamiképpen persze meg kellett tartania 2-1-es előnyét, amelyet csupán a huszonegy centiméteres lest kimutató VAR-nak köszönhetett. Elvégre a törpeállam legjobbjai ugyanúgy két gólt szereztek, mint a magyarok... Pardon, csak egyet. A meg nem adott „dugó" ugyanis úgy pottyant be, hogy Botka tiszta erőből Fiolának rúgta a labdát, akiről az a hálóba pattant.
Mondanám, hogy kabaré. De nem sértem meg Nóti, Vadnay, Rejtő Jenő, a Komlós, Herczeg kettős meg a többi halhatatlan mulattató emlékét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.