Szerző: SZELESTEY LAJOS
2021.09.18.
A napokban lezajlott kötvénykibocsátás után nagyon úgy néz ki, hogy a külföldi pénzügyi befektetők beálltak Orbán Viktor mögé. A tranzakcióval a miniszterelnök időt szerez magának a választás előtt, mivel a Brüsszellel kialakult jogállami vita folytán késhet az uniós anyagi támogatás.
Mindenesetre a pénzügyi világot meglepte, hogy a magyar kormány hitelt vett fel, sőt az állami adósságkezelő bejelentette, hogy az idén a tervezettnél kétszer nagyobb kölcsönt tervez. A háttérben az van, hogy a demokratikus normák kikényszerítésére az Európai Bizottság visszatarthatja a gazdasági segélycsomagból előirányzott alapokat. Erre az ÁKK is utalt. A pótlólagos pénzforrás bevonása viszont segíthet a miniszterelnöknek, hogy még tovább kitartson kemény álláspontja mellett.
A Raiffeisen International egyik szakértője szerint a mostani tőkebőség idején nincs értelme az unió részéről a pénzügyi korbácsot meglengetni. Ennek megfelelően a magyar papírokat sokszorosan túljegyezték, úgy hogy csökkenteni lehetett a kamatlábat. Pedig a magyar vezetés korábban azt sulykolta, hogy mérsékelni kívánja függőségét a külföldi tőketulajdonosoktól.
Egy német elemző szerint a fordulatba az is belejátszott, hogy az országnak több pénzre van szüksége a járvány következményeinek felszámolásához. Ugyanakkor nem igazolódtak be azok a vélemények, miszerint az európai alapértékekről szóló vita miatt magasabb kockázati felár alakul ki. A piac ugyanis hozzászokott az ilyesfajta csörtékhez. De ha éleződnek az ellentétek, akkor azért elképzelhető hevesebb reakció befektetők részéről.
ÉS a magyar gazdaság állapota stabil, a 81 százalékos államadósság kezelhető, az állam teljesíti fizetési kötelezettségeit. És sok üzletember szívesen vesz a kötvényektől, amelyek bővítik Orbán mozgásterét. Az EU viszont nem tud semmit sem tenni ellene.
Euractiv
Orbán Viktornak nagy felelőssége van abban, hogy elakadt az uniós menekültügy korszerűsítése. Erről beszélt a luxemburgi külügyminiszter, aki részt vett Budapesten a tartós demokráciáról rendezett nemzetközi tanácskozáson, a fővárosi önkormányzat, a CEU és a Political Capital szervezésében. Asselborn hangsúlyozta, hogy Európában az emberek nem illiberalizmust akarnak, a szabadelvűséget pártolják. Azaz a demokráciát. Merthogy az illiberális alagút túlsó végén a tekintélyuralom van.
A politikus hozzátette ugyanakkor a globális migráció a földrészt csupán kevéssé érinti, invázióról meg végképp nem lehet beszélni. Tavaly csupán tizedannyian érkeztek, mint 2015 –ben és ez a nagyjából 100 ezres szám teljes mértékben kezelhető. Már ha megvan hozzá a kellő szolidaritás és felelősségérzet.
Ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy minden jóakarat ellenére Schengennek befellegzett, ha a 26 tagállamból 10 továbbra is ragaszkodik a járvány miatt bevezetett korlátozásokhoz a határokon. Pedig a polgárok az euróért és a szabad utazásért szeretik az EU-t, a külvilág pedig pont ezért irigyli. Ám mindez tovatűnhet, ha nincs meg hozzá az akarat és a széthúzás érvényesül. Kijelentette: továbbra is mélyen igaz, amit Golda Meir még 1938-ban mondott, hogy ti. a migráció embereket jelent és megoldása az alapvető humanizmuson múlik.
A miniszter arról is beszélt, hogy az unió nem hagyhatja cserben mindazokat, akik segítettek Afganisztában életre lehelni a jogállam embrióját. Ő maga pl. úti papírokat adott Budapesten egy fiatal afgán nőnek, akinek nemigen lett volna esélye menedékjogot kapni Magyarországon. Kis lépés ez, de meg kell tenni, mert az asszony mindössze 26 éves és teljesen magányos, így segítségre szorult - hangsúlyozta.
Süddeutsche Zeitung
A német zöldek kancellárjelöltje azt mondja, mielőbb meg kell reformálni az unió menedékpolitikáját, nem lehet megvárni, míg Orbán Viktor is hajlandóságot mutat rá. A jövő vasárnapi választás előtt Baerbock kifejtette: ha másként nem megy, nem 27-es, hanem szűkebb körben kell nekilátni a változtatásnak. Olyan országokkal, amelyek hajlandóak véget vetni az EU külső határain tapasztalható szenvedésnek és humánus, illetve rendezett menekültpolitikát bevezetni.
Szerinte immár nem lehet elfogadni semmiféle kifogást, hogy Németország miért nem vág neki a feladatnak 11-12 partnerrel. Felelőtlenség azt figyelni, hogy a magyar miniszterelnök mikor lesz kész egyáltalán beszélni a kérdésről. Hozzátette, hogy az egyes kormányokat különféle ösztönzőkkel kell rávenni a közreműködésre. Pl. anyagi forrásokat kapnak az EU-tól, ha átvesznek menedékkérőket és lefolytatják ügyükben az eljárást. Amelyikük erre nem kapható, az viszont köteles volna pénzt betenni a közös kalapba.
A lényeg, hogy ellenőrizni kell a külső határokat, és tudni kell, ki jön Európába. De a menedékjogot alkalmazni kell, az európai értékek nem merülhetnek hullámsírba a Földközi-tengeren. Mert tévedés azt hinni, főként a konzervatív pártok részéről, hogy a bezárkózás nagyobb rendet eredményez. Ily módon a földrész csupán az olyan autokraták játékszere lenne, mint a török elnök.
Le Monde
A lap olyan „bűnbánó” neonáciként mutatja be Jakab Pétert, aki meg akar mérkőzni Orbán Viktorral. 10 éve még nem győzte szapulni a romákat, ma inkább a fizetésekről és a korrupcióról lamentál, és az ellenzék élére kíván állni a jövő tavaszi választásokon. A Bécsből átrándult tudósító elkísérte Miskolcra a Jobbik elnökét, aki egy gyűlésen arról beszélt: nem köztudott, hogy Magyarország mára a földrész egyik legkorruptabb és szegényebb állama lett. Pedig a rendszerváltás után az ígéret még szabadságról és jólétről szólt. Ám egyikből sem lett semmi.
A politikus célkeresztjéből eltűntek a romák és a zsidók, helyükbe Orbán lépett, akiről Jakab azt mondja: már ki sem mer lépnie a kastélyából, viszont a családja az ország pénzéből gazdagszik meg. Jakab látványos pálfordulása mögött az van, hogy az ellenzéki pártok vezére akar lenni. A Jobbikot nemzeti, keresztény, konzervatív, középjobb, szociálisan érzékeny erőként határozza meg. Szerinte ugyanakkor a Fidesz elcsúszott a szélsőjobb felé.
Hangsúlyozza továbbá, hogy megtisztította pártját és nem tűri el az antiszemitizmust. Annál is inkább, mert túlélő családból származik, ám ezt nem közölte a világgal időben. Viszont a hatalompárti sajtó szíves-örömest az orra alá dörgöli a múltbeli kisiklásokat, amikor a Fidesz le akarja járatni az ellenzéket, ha az bírálja a hatalom nacionalista hozzáállását vagy Orbán kódolt zsidóellenes utalásait.
Jakab népszerű a jobboldalon és járja az országot, míg Karácsony és Dobrev főként Budapesten kampányol. A politikus azt emeli ki hármuk programjából, ami közös, ugyanakkor hallgat az olyan vitás kérdésekről, mint az euró bevezetése, a bevándorlás vagy az LGBT-jogok.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
Minden hivatalos cáfolat dacára erősödik annak az esélye, hogy Lengyelország kiválik az unióból. A kormány persze már csak azért is tagad, mert a lakosság 80 százaléka támogatja a tagságot. Azon kívül a kormánypárt győzni akar a két év múlva esedékes választáson és ehhez nagyban épít a Brüsszelből befolyó pénzekre. Csakhogy alapvető vita robbant ki a PiS és az EU között az alapértékekről, miután Varsó ellenőrzése alá vonta az igazságszolgáltatást és az Európai Bíróság ítélete ellenére sem hajlandó felszámolni a bírák megzabolázására létrehozott Fegyelmi Tanácsot.
A torzsalkodás már odáig fajult, hogy kétséges: elfogadja-e a lengyel fél az uniós jog elsőbbségét. A hatalom persze tudatosan élezi az ellentéteket. Hogy az Alkotmánybíróság ebben a Jog és Igazságosság ukázát követi, az nem kétséges. A testület összes tagját a jelenlgi vezetés nevezte ki, az elnök asszony pedig Kaczynski bizalmasa, márpedig a fontos kérdésekben mindig az ország erős emberéé a döntő szó. Az alkotmánybírák elvileg a jövő szerdán döntenek, bár idáig már háromszor elhalasztották az ítéletet. A Bizottság viszont addig nem hajlandó utalni a milliárdokat a gazdaság újraindítását szolgáló alapból, amíg nincsenek meg a felhasználás jogállami biztosítékai.
A paláver elhúzódásával a lengyel oldalon egyre élesebbé válik a hangnem. Ez persze összefügg azzal, hogy a kabinet nemrégiben elvesztette a többséget, így rá van utalva a szélsőjobb segítségére. Ennélfogva igyekszik azt megnyerni a retorikával is. Viszont emiatt csak felerősödött az EU-párti erők félelme, hogy a folyamat kicsúszik az ellenőrzés alól és onnantól kezdve nem lehet feltartóztatni. Azaz saját dinamikájával fogva egyszer csak a kiválásba torkollik. Hiszen az ország a médiatörvény kapcsán már az USÁ-val is összerúgta a patkót. Vagyis látszik, hogy a külpolitikában a józan észt felülírja a hatalom megtartásának parancsa.
New York Times
Úgy néz ki, hogy magához tért tetszhalott állapotából a világban a szociáldemokrácia és megtörte a jobboldali populisták felemelkedését, csak kérdés, hogy képes-e tartósítani a kedvező folyamatot. A meghatározó ok alapvetően a Covid-19. A baloldal jól áll Németországban, bevette a Fehér Házat, a hatalom részese az olaszoknál és éppen elhódította a hatalmat Norvégiában. A tekintélyuralomra hajló Magyarországon pedig a hiteles ellenzéki mozgalom élére állt.
Nagy visszatérésről persze még korai volna beszélni, mert az előretörés törékeny. De mindenképpen szembemegy az utóbbi évtized alapvető jellemzőjével: a demagóg jobboldal etnonacionalizmusával és erősember-politikájával. Kiemelkedő populisták elakadtak, illetve valamelyest visszaestek. De a folyamat már 2018 óta megfigyelhető. Európában ezeknek a pártoknak a fele csökkenő támogatással küszködik. Vonatkozik ez a magyar, a lengyel és a szlovén kormányra is. Az ellenzék mindhárom országban jön fel, gyakran a középbal irányításával.
De nincs jobb helyzetben az ellenzéki Le Pen szélsőjobbos pártja, valamint az AfD sem. Ám nem tudni, hogy meddig tart a kedvező széljárás a szociáldemokraták számára. Így maradnak az instabil koalíciók, a választók jelentős része pedig ide-odacsapódik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.