POLITIKAI KAPITALIZMUS, LEVÁLTHATATLAN ELITEK: A KELETRŐL ÍR, DE AZ ORBÁN-RENDSZERT IS MEGÉRTETI A SZTÁRKÖZGAZDÁSZ ÚJ KÖTETE

VÁLASZ ONLINE
Szerző: BORBÁS BARNA
2021.09.17.

2040-re a világ nyugati és északi fele azonos jövedelmi szinten lehet Kínával, és Dél-, Délkelet-Ázsia sem lesz nagyon lemaradva – jósolja magyarul most megjelent könyvében Branko Milanović szerb-amerikai közgazdász, a híres „elefántábra” ötletgazdája. Kötete tartalmazza a „politikai kapitalizmus”, vagyis a piaci logika nem-nyugati mutációjának legteljesebb leírását is: a közhatalom célja a gazdasági nyereség, a jogállamot rugalmasan kezelik, a korrupció szintje magas, meritokrácia nem érvényesül. Milanović a Keletről ír, de közben a mai magyar rendszert is segít megértetni.

Ma a világon érdemben csak a kapitalizmus létezik, leszámítva marginális helyeket, amelyek semmilyen hatással sincsenek a globális fejleményekre. A termelés és elosztás legjobb – sőt: egyetlen – rendszerének uralma abszolútnak tűnik. Még a kommunistának címkézett Kínában is. A kapitalizmusnak nincs kihívója – szól Branko Milanović alaptézise. A szerb származású amerikai közgazdász, az egyenlőtlenségek kutatásának nemzetközi szakértője, a City University of New York professzora szerint a kapitalizmus azon képességének köszönhetően nyerte el ezt a helyet, hogy az önérdekre és a tulajdonszerzés vágyára apellál, és meg is tudja szervezni az embereket oly módon, hogy decentralizáltan vagyont termelhessenek. És mivel ébren töltött életünk 90 százalékában olyan célokat követünk, amelyek az életszínvonalunk emelését szolgálják, főként a pénzkeresés révén, Milanović szerint a kapitalizmus globális győzelmében van valami mély természetesség.

2019-ben megjelent könyvét, a magyarul most napvilágot látott Egyedül a kapitalizmus – A világot uraló rendszer jövőjét utálják és ünneplik is az ilyen kijelentések miatt, pedig a közkeletű tévedéssel szemben Milanović nem apológiát írt, hanem sokfelé ágazó, töprengős, olykor kissé túlbonyolított közgazdasági (kisebb részben: történelmi) „világmagyarázatot”, mely a végén jóslásokra is vállalkozik.

De miért fontos gondolkodó Milanović? A doktori disszertációját Jugoszláviáról író, a kilencvenes években a Világbank kutatási főosztályán is dolgozó közgazdász leginkább az úgynevezett „elefántábra” nyomán ismert, melyet először egy 2012-es elemzésben közölt. A világ szegényeinek és gazdagjainak jövedelmét szemléltető görbe alapján kimutatta, hogy az 1988 és 2008 közötti időszaknak két óriási győztese volt: a korábban is szupergazdag nyugati elit, illetve Kína és India, pontosabban az „ázsiai új középosztály”. Mások – mindenekelőtt a nyugati országok alsó középosztálya és a posztszocialista országok népessége – inkább buktak a fokozódó globalizáción. Az elefántábra aztán nagy karriert futott be, divat lett belőle levezetni a brexitet, Donald Trump győzelmét, a kínai kommunista párt populista fordulatát, sőt még az Afrikából és a Közel-Keletről a fejlett országokba tartó migrációt is...

ITT OLVASHATÓ