Szerző: Amerikai Népszava
2021.09.25.
Minden esetlegessége ellenére az ellenzéki előválasztás és a miniszterelnök-jelöltek vitája atomcsapással ér fel Orbán Viktornak, mert mindenki számára világossá teszi, hogy van alternatíva, lenne élet Orbánon és a NER-en kívül is, s az Orbán nélküli élet sokkal jobb lenne. Nagy hibát és mulasztást követett el a diktatúra propagandagépezete, hogy megengedte az előválasztást az ellenzéknek, amely a végén talán maga is elhiszi, hogy nyerhet és érdemes lenne nyerni, mert tudnának kormányozni.
Azért írjuk, hogy megengedte, mert Magyarországon semmi nem történhet, amit Orbán nem akar. Soha semmiféle olyan jogot nem adott az ellenzéknek, amilyen jogok az ellenzéket megilletnék, s amelyek alapján valódi ellenzékként működhettek volna. Ahogyan díszlet a parlament, díszlet az ellenzék is,de az ellenzéki előválasztás és különösen a második miniszterelnök-jelölti vita totálisan aláásta azt a hamis érzetet, amit Orbán tíz év alatt épített ki, hogy rajta kívül senki nem tudna kormányozni, nincs alternatíva, sem programban, sem emberben, aki őt leválthatná.
A magyarok jelentős része ezért rendezkedett be egy életre Orbán uralmára, mert felmérte azt, hogy nemcsak esély nincs, de értelme sincs bármilyen változásban reménykedni, még inkább tenni érte. Orbán egy sorscsapás, amelynek gyökerei persze nagyon mélyek a magyar társadalomban, az elmaradottság, a modernizmus hiánya, a világtól való elzártság, a hamis mítoszok, az antiszemita és rasszista érzület, a magyar nacionalizmus és felsőbbrendűség, amely önzőséggel, kicsinyességgel és jó adag butasággal párosul. Ezt hozta felszínre, ebből él és ezt lovagolja meg Orbán.
Ezzel szemben küzdött évszázadokon át a magyarok haladóbb része, erről szóltak a legjobb filmek és könyvek, a magyar költők, minden, ami haza és haladás, ami ennek a népnek a szebbik odala, azt a szót kerülve, hogy a “jobbik” oldala. A mai Jobbik az első kísérlet a történelemben Jakab Péter vezetésével, hogy a sötét oldal egy része beolvadjon az ország normális részébe, konszolidáljon és tanuljon, elinduljon a felvilágosodás útján. Ebből a szempontból Jakab Péter egy Isten áldása a Jobbik élén, még akkor is, ha láthatóan nehezen lép át bizonyos korlátokon, de próbálkozik.
Ebben az is jó, hogy a két oldal az ellenzékben nem egymás ellenségeként jelenik meg. Most először nincs szakadék a kettő között, és nagyon dicséretes, ahogy a felvilágosodást ismerő ellenzékiek nem nézik le, nem alázzák meg, nem nagyképűek vele és az általa képviseltekkel szemben, hanem türelmesek, elfogadók és befogadók. Ha semmi haszna nem lenne az ellenzéki előválasztásnak és a széles ellenzéki összefogásnak, mint ennek az egymással mindig szemben álló két magyar valóságnak az egyesítési kísérlete, már megérte. Orbán egyetlen érdeme, hogy ezt elősegítette.
Ennél azonban sokkal több gyakorlati haszna is van, mert az egymással okosan, értelmesen, mégis kulturáltan vitatkozó ellenzéki vezetők precedenst teremtettek és feltámasztották sokakban a demokrácia iránti igényt. Maguk a jelöltek is sokat “fejlődtek”, tanultak, belejöttek még az első vitához képest is, sokkal felszabadultabbak, nyugodtabbak, őszintébbek és bátrabbak voltak. Ennél is fontosabb azonban, hogy rövid másfél órában egy sokkal élhetőbb, normálisabb, értékesebb, modernebb és emberségesebb, sokkal jobb ország vízióját tárták az emberek elé.
Ez pedig fontos, mert a magyar emberek nagy része elhiszi a propaganda hazugságait, hogy Orbán a nemzet és az igazság, aki a gonosz Nyugat, EU, Brüsszel, Soros és a nemváltó genderliberálisok ellen küzd, ami maga az igazság, aminek nincs és nem lehet alternatívája. Most látszik, mennyire hiányzik a sajtó, hogy az ellenzéki politikusok gondolatai, értékrendje, igazi arca megjelenjen, és jelen lehessen több alternatíva az országban. Ahogy elhangzott, bizony a szivárvány, a sokszínűség, a változatosság, a különbözőség jó és szép, és főleg hasznos. A szabadság és a jog nem ördögi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.