Szerző: KOCSIS ÁRPÁD
2021.09.08.
„Ahová betört a vírus, ott szedett áldozatokat. Bizonyos fokú védelmet nyújtott a bezártság, amely egyes roma közösségeket jellemez, a gettósodottság és a zárványlét. De azt már röviddel a járvány megjelenése után is tudtuk, hogy ha egy közösségbe bejut a vírus, ott pusztítani fog”, foglalta össze Horváth Aladár, a Roma Parlament egyesület elnöke az elmúlt másfél év tapasztalatait.
Arra, hogy a roma közösségeket a koronavírus-betegség (COVID–19) súlyosabban érintette, mint a nem romákat, pusztán következtetni tudunk. Azonban az, hogy a járvány minden következményével egy kataklizma erejével hatott a legszegényebb községek lakóira, s ezeken belül a romákra – egyértelmű.
E kettő különválasztását érdemes már most hangsúlyoznunk, mint ahogyan a probléma megragadásához az is szükséges, hogy a mélyszegénységben élő romák helyzetét megkülönböztessük a mélyszegénységben élők helyzetétől. Hiszen, bár mindannyian az etnicista politikák elszenvedői, a romák – fokozottan a járvány idején, amint azt alább látni fogjuk – egyben rasszista elnyomás áldozatai is. Ez utóbbit az egyik beszélgetőtársunk úgy foglalta össze, hogy „természetesen senki sem tudja, ki a cigány. De amikor arról van szó, hogy valakit nem szabad beengedni egy helyre vagy hátra kell állítani őt a sorban, akkor hirtelen mindenki tudja, ki a cigány”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.