Szerző: NÉMETH PÉTER
2021.09.04.
„Ez egy sznob szakma. Akik a szórakoztató filmeket készítették, azokat többnyire lekezelték, lenézték. Az igazi filmkészítő, az volt a művész. Aki meg nevettetett, szórakoztatott, komédiázott, a könnyű szórakoztatást választotta, az a lenézettek kategóriájában volt. Én meg szeretek szórakoztatni, van humorom, jól mondok viccet, és talán ezért is vonzott mindig a szórakoztatás” – így mesélt a pályája elejéről Gát György producer, filmrendező. Azt is elmondta, hogyan született a legendás sorozata, a Linda…
– Mióta vagy is te Pörkölt?
– Hú, ez nagyon-nagyon régi dolog. Volt a magyar televíziózás hőskorában egy nagyon jó operatőr, Forgács Ottó. Családi barát volt, és miután én egy vörös, szeplős, elálló fülű gyerek voltam – olyan, amilyen minden filmben kell egy – meghívott, hogy játsszam egy filmben. Így szerepelhettem néhány filmben, például a Szerelemcsütörtökben, vagy a Kard és kockában; én voltam a szeplős, vörös gyerek. Kilenc-tíz éves lehettem, 4-500 forintot, egy vagyont kerestem alkalmanként. És az egyik ilyen forgatáson, egy ma már legendás figurának számító világosító, bizonyos Dongó, nevezett először Pörköltnek. Aztán abbamaradt a gyerekszínészkedés, eltelt egy pár év, nem is akartam színész lenni, de, a másik oldalon, visszasodródtam a film világába. A pasaréti stúdióba kellett mennem, már rendezőként, egy film díszletének átvételére. És ott ült az egyik lámpa mellett, félmeztelenül a Dongó. Én meg mentem be átvenni a díszletet, mint rendező, ott nagyképűsködtem, amikor megszólalt Dongó: na, itt a Pörkölt. És rajtam maradt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.