Szerző: ÉS
2021.09.24.
Nincs sok hírértéke, csak példának: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter lehordta Mitt Romney amerikai republikánus szenátort a Facebookon. Romney ugyanis rosszallotta, hogy Tucker Carlson, a Fox News műsorvezetője, aki nemrég körülnézett Budapesten, megdicsérte Orbán Viktor rendszerét, mondván, hogy az Egyesült Államokban sincs nagyobb szabadság. Mire a szenátor azt felelte: „Orbán cenzúrázza országában a médiát, figyelmen kívül hagyja a választásokon megnyilvánuló népakaratot, vagyont halmoz fel magának és cimboráinak. Magyarországot a fejlett világ legkevésbé szabad, legkevésbé demokratikus országai közé sorolják.”
Ez egy darab vélemény, ráadásul nem is kormányzati (Romney ellenzékben van), de 2010 óta az a menet, hogy az Orbán-kormányzat minden kedvezőtlen véleményre aknavetővel lő vissza. Amíg az volt a nagyon fontos, hogy a nyomtatott lapok mit írnak, a nagykövetek igazították el és ki olvasólevélben az újságírókat, a demokráciában felnőtt olvasók tömegeinek szemében bohócot csinálva az országból, ahol ezek szerint nem tudják, hogy a kormányálláspont legalább annyira lehet téves vagy hazug, mint egy újságcikk.Tovább
Kovács Zoltán: Honfibú és bírvágy
Gadó Gábor: Közjogi hacacáré
Sz. Bíró Zoltán: Kik írják át a történelmet?
Dzerzsinszkij- és Sztálin-kultusz Oroszországban
Márton László: Kalendárium, kaleidoszkóp
Huszár Ágnes: Önfeljelentés
Lipovecz Iván: Vaku
Bárándy Péter: A Tudós Ügyész
Tóth Mihály: Bócz Endre
(1937–2021)
Böcskei Balázs–Veres László: Németország választ
Az utóbbi évtizedekben megszokhattuk, hogy amikor Németország választ, akkor a „német Európa” választ. A németek gazdasági és politikai befolyása az Európai Unió projektjében annyira jelentős, hogy az egyes tagállamok politikusai jövőbeni esélyeik, terveik és szempontrendszereik felől is követik és elemzik a kampányt, majd a koalíciós izgalmaktól sem mentes eredményeket. Azt minden különösebb kockázat nélkül megállapíthatjuk, hogy a német választópolgárok csak annyi változást akarnak, hogy tulajdonképpen semmi se változzon. A merkelizmus képviselte stabilitás, kiszámíthatóság, továbbá ideológiai szélsőségek és nagy ugrások nélküli kormányzás politikai stílusként és közpolitikai gondolkodásként egyaránt tovább élni látszik. Lényegében – nem politikatudományi, hanem – politikai értelemben ez törésvonallá vált: egyfajta német realitássá. Ezen a szemléleten kívül helyezkedni (ön)kizárást jelent a kormányzásból és a kormányzóképességből.Tovább
IVÁNYI GÁBOR-KONFERENCIA, 2021
V I S S Z H A N G
Szále László: Olimpia-vakcina
Szőnyei Tamás: A svájci módszer
Szakály Sándor: Nem Stefi szervezte
P Á R A T L A N
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
ICs: PRÓBA
Dobozi István: VISSZAHÍVÁS
-y –n: VELÜNK
A SÁTÁN
ivi: IS
Sop: EZ
VAN
Huszár Ágnes: A
HÁTBA LÖVÉSRŐL
Béla bácsi: HAJRÁ,
AVAROK!
-na: MENNYI
IDŐ VAN?
(celebrálja Nyerges András): HETI
TEXTUS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.